Higgyetek az Ő prófétáinak - november 10 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 487. nap

Jonathán pedig igen megszomorodott, és ő sem volt tovább atyja vendége. Mélyen megszomorodva és leverve érkezett a helyre, ahol egyezségük szerint értesítette Dávidot atyja szándékáról. Odaérve egymás nyakába borulva keservesen sírtak. Saul sötét szenvedélye a fiatal emberek életére vetette árnyékát és fájdalmuk túl nagy volt ahhoz, hogy azt kifejezzék. Amikor elváltak, így szólt Jonathán Dávidhoz: "Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk mind a ketten az Úrnak nevére, mondván: Az Úr legyen köztem és közted, az én magom között és a te magod között örökre" (1Sám 20:42).

Jonathán visszatért Gibeába, Dávid pedig Nóbba menekült, egy kis benjaminita városkába. A szentély közben ide került Silóból, és Akhimélek főpap szolgált benne. Dávid nem tudta, hova meneküljön Saul elől. Legbiztosabb menedéknek találta Isten szolgájának hajlékát. A főpap csodálkozva kérdezte tőle, mi járatban van, mivel látta, hogy sietett és egyedül jött. Félvén a felfedezéstől, Dávid hibát követett el, ami később a főpap életébe került. Azt mondta, hogy a király parancsára sürgős, titkos küldetésben jár. Pedig, ha elmondta volna az igazságot, a főpap tudta volna, mit kell tennie élete megmentéséért. Isten is azt kívánja, hogy övéi ragaszkodjanak az igazsághoz még a legnagyobb veszélyben is. Dávid öt kenyeret kért a főpaptól, ámde a szent kenyereken kívül nem volt más kenyér a házban, s így Dávid unszolására azokat adta oda éhsége csillapítására.

Dávid azonban itt sem lehetett biztonságban, mert ahogy ott időzött, meglátta Doégot, Saul pásztorainak számadóját, aki Izrael vallását elfogadva áldozatot mutatott be a szentélyben. Dávid igyekezett, hogy saját védelmére fegyvert szerezzen s azután biztonságosabb rejtekhelyet keressen. Akhimélek azonban kérésére azt felelte, hogy csak a filiszteus Góliát kardja van ott, amelyet emlékül helyeztek el a szentélyben. "Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem" (1Sám 21:9).

És ahogy kezében érezte a kardot, amellyel a filiszteusok hősét levágta, új bátorság és remény töltötte el.

Dávid ezután Ákhishoz, Gáth királyához menekült, mert úgy vélte, népe ellenségének földén inkább biztonságban lesz, mint Saul országában. Ámde Ákhisnak közben jelentették, hogy ez az az ember, aki annak idején a filiszteusok bajnokát megölte, s így itt is újabb veszedelem leselkedett reá. Innen úgy menekült meg, hogy őrültnek tetette magát.

Dávid első hibáját Nóbban követte el, amikor hitetlenségében nem bízott Istenben; most Ákhis félrevezetésével másodszor is vétkezett. Pedig egyeneslelkű volt, és éppen ezzel nyerte meg a nép tetszését. A megkísértés idején azonban kitűnt, hogy ő is csak gyenge ember. Bujdosása közben mindenkiben kémet és árulót látott. Pedig akkor is nagy veszélyben volt, mikor Isten nevében legyőzte Góliátot. Akkor hitt Istenben, és az ő nevében sietett a harcra. De most, hogy érdemtelenül üldözték, annyira megzavarodott, hogy majdnem szem elől tévesztette mennyei Atyját.

Ezek a tapasztalatok bölcsebbé tették őt; mert meggyőzték gyengeségéről és az Istenhez való ragaszkodás szükséges voltáról. Ó! milyen becses, milyen drága Isten Szentlelkének közelsége, amikor kétségbeesett lelkeket keres fel, gyengéket erősít és csüggedteket emel fel! Ó! milyen könyörülő Isten a mi Atyánk, aki nem veti el a tévelygőt, nem hagyja magára a csüggedőt, hanem szeretettel és gyengédséggel közeledik hozzá.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 10

Ez a zsoltár az elnyomottak éneke. Jól tükrözi dühös és csalódott érzéseinket, amikor arra gondolkodunk, hogy mi mindenben engedelmeskedtünk Isten akaratának, akik pedig ellenszegültek Neki, jobban boldogulnak, mint mi.

Egy istenfélő életnek nem a sikerességet kellene tükröznie a családban és a munkában? Miért van olyan jó dolguk azoknak az embereknek, akik csak magukkal törődnek? Úgy néz ki, hogy ez ellentmond a jólét elveinek, amelyeket - meglátásunk szerint - az ótestamentumi szövetségkötések alapelvként megállapítanak.

Ez a zsoltár nem mondja el nekünk, hogy Istennek mi a pontos terve az igazsággal, és a veszély mindig ott lebeg, hogy imáinkban olyat kérünk Istentől, ami sérti a feltétel nélküli szeretetét az összes gyermeke iránt. Túlságosan gyakran látjuk úgy, hogy Isten a "mi" oldalunkon van a "többiek" ellen, pedig egyedül Isten tudja azok teljes történetét, akiket mi ellenségnek tekintünk.

Miközben hisszük, hogy Isten szeretete és igazsága végül győzedelmeskedni fog, haragszunk anélkül, hogy pontosan tudnánk, Isten hogyan fogja kimutatni szeretetét és igazságát. De nem vagyunk egyedül, amikor Istenhez kiáltunk fájdalmunkban.

Tudjuk, hogy Ő hall minket, a megfelelő időben válaszolni fog, és helyrehozza a dolgainkat.

Lisa Clark Diller
a Southern Adventist University

történelem és politikai tudományok karának tanszékvezetője

67. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez (nov. 6-nov 12.).

A viharok tombolása közepette sokszor néztem már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén. Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?

Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli, bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk, hogy mindannyian elbukhatunk.

A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a kudarc után.

Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével: Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a féltékenység.

Soha nem engedhetjük be az utóbbi jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak, hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna, hogy ez valaha megtörténhet.

Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba