Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. fejezet 499. nap
Saul a
fáradságtól és a böjtöléstől teljesen kimerült. Megrettent és a lelkiismerete
is mardosta. Amikor pedig meghallotta ezt a félelmetes jövendölést, termete
megingott, mint a tölgyfa a viharban, és ájultan elterült a földön.
A jósnő
megrémült. Izrael királya halottként feküdt előtte. Vajon mi történne vele, ha
az ő rejtekhelyén halna meg? Könyörgött neki, keljen fel és egyék valamit. Arra
ösztönözte, hogy mivel ő veszélyeztette életét azzal, hogy teljesítette
kívánságát, neki is engednie kell az ő kérésének és meg kell tartani saját
életét. Szolgái is csatlakoztak a jósnő könyörgéséhez. Saul végül is engedett a
kérésnek. Az asszony hízott borjú húsát tette eléje és nagy sietséggel
kovásztalan kenyeret is készített számára. Micsoda jelenet! A jósnő
barlangjában, amely még csak egy kevéssel előbb - Sátán hírnökének jelenlétében
- visszhangzott a végzet szavaitól, az, akit Isten Izrael királyának kent fel,
leült és evett és így készült fel a másnapi halálos küzdelemre.
Napkelte
előtt kísérőivel együtt Saul visszatért Izrael táborába, hogy megtegye a
szükséges előkészületeket az ütközetre. Saul azzal, hogy tanácskozott a
sötétség lelkével, tulajdonképpen megsemmisítette magát. A kétségbeesés
rémülete annyira lehangolta, hogy képtelen volt bátorságot önteni hadseregébe.
Elszakadt az erő forrásától, nem tudta rávenni az izraelitákat arra, hogy úgy
tekintsenek Istenre, mint egyedüli segítőjükre. Mindez siettette a gonosz lélek
által mondott jövendölés beteljesedését.
Izrael
haderői és a filiszteusok seregei Sunem síkján és Gilboa lejtűin csaptak össze
és vívták meg véres küzdelmüket. Bár az endori barlangban lejátszódott
félelmetes jelenet a reménység utolsó szikráját is kioltotta a király szívében,
Saul mégis elszánt hősiességgel harcolt trónjáért és országáért. Mindezt
azonban hiába tette. "[...] elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elől
és elhullának a seb miatt a Gilboa hegységén" (1Sám 31:1). A király három
bátor fia ott halt meg apja mellett.
Az
íjászok rátámadtak Saulra. Látnia kellett, hogy katonái egymás után esnek el
körülötte és miként vágják le karddal fejedelmi fiait. Maga Saul is
megsebesült. Már nem tudott sem harcolni, sem elmenekülni. Lehetetlenség volt
számára a menekülés, ezért elhatározta, elevenen nem adja magát a filiszteusok
kezébe. Megparancsolta fegyverhordozójának: "Húzd ki kardodat, és szúrj
keresztül azzal engem" (1Sám 31:4). Amikor ez a férfi nem volt hajlandó
kezét emelni az Úr felkentje ellen, akkor Saul önmaga vette el életét úgy, hogy
beledűlt saját kardjába.
Így
pusztult el Izrael első királya az öngyilkosság bűnének terhével lelkén. Életét
elhibázta. Tiszteletlenség és kétségbeesés jellemezte életét és halálát is,
mert saját akaratát szembeállította Isten akaratával.
A
vereség híre elterjedt. Rémület tört egész Izraelre. Az emberek elmenekültek a
városból, így azokat zavartalanul vehették birtokukba a filiszteusok. Saul
Istentől függetlenné vált uralma majdnem az egész nép pusztulását eredményezte.
A csatát
követű napon, amikor a filiszteusok átkutatták a csatateret és kifosztották az
elesettek holttesteit, felfedezték Saul és három fia holttestét. Hogy
diadalukat teljessé tegyék, levágták Saul fejét és lerángatták róla
fegyverzetét. Azután a véres fejet és fegyverzetét diadaljelvényként elküldték
a filiszteusok országába "[...] hogy hírt mondanának bálványaiknak
templomában és a nép között" (1Sám 31:9). "Fegyverzetét Astarot
templomában helyezték el", míg fejét Dágon templomába vitték; "testét
pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére" (1Sám 31:10). Így a győzelem
dicsűségét hamis isteneik hatalmának tulajdonították, Jahve nevét pedig
meggyalázták.
Saul és
fiai holttestét Bethsánba hurcolták. Ez a város közel a Jordánhoz, nem nagyon
távol Gilboától feküdt. Itt felaggatták a holttesteket, hogy a ragadozó madarak
falják fel azokat. Jábes-Gileád bátor férfiai azonban visszaemlékezve arra,
hogy korábban Saul szabadította fel városukat, most úgy nyilvánították ki
hálájukat, hogy elhozták a király és a hercegek tetemeit és tisztességesen
eltemették őket. Éjnek idején keltek át a Jordánon. "Felkelének mindnyájan
a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő
fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket;
Csontjaikat pedig felszedték és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és
böjtölének hét napig" (1Sám 31:12-13). Így a negyven évvel ezelőtt
véghezvitt hűstett szerető szíveket és kezeket mozgatott meg a megaláztatás
idején, és Jábes-Gileád derék férfiai végtisztességgel adóztak Saulnak és
fiainak.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 22
Ennek a zsoltárnak kettős, sőt hármas
alkalmazása is van: egyrészről, a képanyaga Dávidé, amelyben közli saját
gyászának és fájdalmának tapasztalatát, ugyanakkor bővelkedik az Újszövetségben
található, a Messiás jellemére való utalásokban, főleg a zsoltár egyes
részeiben (lásd: Mt 27:35, 39, 43, 46; Mk 15:24, 34; Lk 23:34, 35; Jn 19:24, 28).
Az elvek erőteljesek és időtállóak, mivel a
ma élő hívő emberek tapasztalatáról beszél. Az összefonódó és többszörös
alkalmazás könnyen észrevehető. A 22. zsoltár kétségtelenül az egyik
legszemléltetőbb és legmegragadóbb messiási profetikus zsoltár.
Többféle nézőpontból is megközelíthető ez a
zsoltár. Az egyik megközelítés az, hogy messiási nézőpontból vizsgáljuk és
betekintést kapunk abba, hogy min ment keresztül Jézus a bűnös érdekében, és
hogyan valósított meg egy lelki áttörést, amely a kereszten való győzelemhez
vezetett. De racionális, tapasztalati szemszögből is tekinthető és gazdag
betekintés nyerhető arról, hogyan kezeljük bonyolult kapcsolatrendszerünket.
Arról is elmélkedhet az ember, hogy maga a zsoltáros milyen tapasztalatokon
ment át, amikor ezt a zsoltárt megörökítette.
A 22. zsoltárnak mélysége és szélessége is
van. Érintheti az embert érzelmileg, ha beleéli magát Krisztus szenvedéseinek
tapasztalatába és elmélyülten gondolkodik a Krisztus szeretetéről és
önfeláldozásáról. Ellen White arra bátorít, hogy gyakran foglalkozzunk
Megváltónk életének záró jeleneteivel. Körülvéve kísértésekkel, ahogyan Ő is
volt, tapasztalataiból értékes tanulságokat vonhatunk le. Hasznos lenne naponta
egy elmélkedésre szánt órát Jézus életének tanulmányozásával tölteni – a
bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Tekintsük át pontról-pontra és hagyjuk, hogy a
képzeletünk élénken megragadjon minden jelenetet, különösen földi szolgálatának
utolsó jeleneteit. (Jézus élete.
Budapest, 2003, Advent Kiadó. 61. oldal)
Ha így elmélkedünk Krisztus tanításain,
szenvedésein és az emberiség megmentéséért hozott áldozatán egyetemes és
személyes szinten, három dolog fog megtörténni: 1) megerősödik a hitünk, 2)
felébred a szeretetünk és 3) mélyen átitatódunk azzal a Lélekkel, amely
Megváltónkat is segítette. Tehát minden okunk megvan arra, hogy több időt és
figyelmet szenteljünk ennek a zsoltárnak.
A zsoltár két részre tagolódik: az első 21
vers a szenvedő tiltakozásával, panaszával és imájával foglalkozik, az utolsó
tíz vers (22-31) spontán hálaadásba kezd a szabadítás után. Érdekes, hogy nincs
átmenet a két rész között, csak egy hirtelen váltás a reménytelenségből a
dicsőítésbe.
Megjegyzés:
Az
olvasó jobban megértheti ennek a zsoltárnak a messiási jellegét, ha elolvassa a
négy evangéliumból Krisztus szenvedéseinek a leírását és a Jézus élete című könyv 649-től 665-ig terjedő oldalait.
1. Messiási alkalmazás: A 22. zsoltárt a kereszt zsoltárának nevezik, mivel az
Újszövetség nyilvánvalóan utal erre a zsoltárra, amikor az írók Krisztus
szenvedéseire és kereszthalálára alkalmazzák az ott leírtakat. Megérinti az
ember szívét, amikor maga elé képzeli Krisztus szenvedéseit annak dacára, hogy
Istenben bízott; hogy az Atya elfordult tőle a bűnösökkel való azonosulása
miatt; és amiért magára vette annak a bűnnek a terhét, amely az övék volt.
Emlékezzünk arra, hogy ha részesülni akarunk a megváltásban, meg kell tanulnunk
a bűnbánat és a hit leckéjét a kereszt lábánál. Jézus megaláztatást szenvedett
azért, hogy megváltson bennünket az örök gyalázattól. Vállalta, hogy
rászakadjon a megvetés, a gúny és a durva bánásmód azért, hogy bennünket
megoltalmazzon. A mi bűnünk volt az, ami a sötétség fellegét összegyűjtötte
isteni lelke körül és előhívta belőle a kiáltást, mint olyanból, akit megvert
és elhagyott az Isten. Ő viselte a bánatunkat; Őt érte bánat a mi bűneinkért.
Önmagát bűnért való áldozatul adta, hogy Általa mi igazak lehessünk Isten
előtt. Az emberben levő nemes érzések rezonálni fognak a kereszten való
elmélkedésre.
2. Lelki alkalmazás: Az olvasót arra hívjuk, hogy szakítson időt
Jézus életének, tanításainak, szenvedéseinek, kereszthalálának és
feltámadásának a tanulmányozására. Elmélkedjünk a témákon, és aztán
gondolkodjunk el azon, hogy ezek az események mit jelentenek számunkra miközben
megküzdünk azzal a kihívással, hogy üdvösségünket munkáljuk, és mások
üdvösségéért szolgálunk. Krisztus önzetlen és példás magatartása a szenvedések
közepette új lendületet ad az olvasónak, hogy szembe tudjon nézni azokkal a
próbákkal, amelyek keresztényi életében érik – Krisztus mindent megtett értem,
én is meg tudok és meg fogok tenni mindent Érte! Az Ó, véráztatta szent fej című ének (114-es ének a Hitünk énekei énekeskönyvben) ékesen
szól erről a kérdésről.
3. Tapasztalati alkalmazás: Ennek a zsoltárnak a hömpölygése segítő
leírást ad arról, hogy az ember hogyan küzdhet meg az élet fájdalmas
kihívásaival. Például az 1-10-ig terjedő versekben a zsoltáros elismeri, hogy
küzdelmei vannak, így mi is elismerhetjük a problémák valóságos természetét,
amelyek nyomasztanak bennünket. A zsoltáros elhagyatottnak érzi magát és
elszakítottnak az erő és az életben maradás minden forrásától. Értéktelennek és
kigúnyoltnak érzi magát, és nincs hová segítségért fordulnia. Mi is megélünk
hasonló tapasztalatokat az életben. Mit tegyünk ilyenkor? A zsoltároshoz
hasonlóan, a borzasztó és fájdalmas küzdelmek közepette felismerhetjük az ima
hatékonyságát és Isten valóságos voltát, aki meghallgat és megsegít bennünket.
Ez után Istenhez fordulunk és megkérjük, hogy az a csodálatos Személy legyen a
mi társunk a próbáink közepette. A zsoltáros bölcsen ehhez a csodálatos
hatalomhoz fordult, mint ahogy Jónás is Istenhez kiáltott a cethal gyomrából
(Jón 2:1-9). Mi meg tudjuk ezt tenni?
4. Ima alkalmazás: Mélységes és természetes hitelesség található
ebben a zsoltárban. A gondolatainkat és az imaéletünket szólítja meg. A
zsoltáros fájdalmas szavakkal kiált Istenhez. Arról beszél, mennyire szüksége
van Isten közelségére, mert a bajok megfojtják, és nincs emberi segítség
számára. Leírja, hogy milyen nagy szükségben van, és milyen fájdalmai vannak.
Aztán rátér arra a felismerésre, hogy csak egy segítségforrás létezik, akihez
fordulhat és ez nem más, mint maga Isten. Aztán ott vannak a borzasztó és vad
ellenségei, akik annyira támadják, hogy minden energiája és életereje kiszárad.
Ellenségei sokan vannak és nagy az erejük. Mit tehet ebben a helyzetben? Hová
fordulhat? És mit tehetünk mi? Kihez fordulhatunk? A zsoltáros buzgón imádkozik
Isten jelenlétéért és oltalmáért. Miért? Azért, mert tudja, hogy ha Isten a
közelben van és beavatkozik, bármi történjék, minden rendben lesz. Hangsúlyozza
a bánatát és csüggedését a spontán és talán fegyelmezettnek mondható
válaszával: „De te, Uram, ne légy messze
tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s
az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és
a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem” (20-22. vers), majd hozzáteszi
– bár még mindig a bajok közepette van –, hogy „Te meghallgattál engem.” (Ez valóban hatalmas dolog. Ha követed
ezt az utat, gazdag tapasztalatban lesz részed. Én tudom, mert
megtapasztaltam.)
5. Siker alkalmazás: Ez a probléma nagyszerű lezárása. Az élet
gyakran ilyen. Látszólag minden kikerül az irányításunk alól, de a hívők, akik
megtanulták a 22. zsoltár elveit, győzelmet hirdetnek már a győzelem
tulajdonképpeni kivívása előtt. Hogyan? Hitben dicsőítik és magasztalják
Istent, mivel hisznek Isten Szavában, Isten Szavának hatalmában és bíznak a
Gondviselő ígértéiben. Gondolják, hisznek, mondják, hirdetik. Nekik nincs
szükségük a látásra ahhoz, hogy higgyenek. Isten megmondta, és ez elég nekik.
Ez a messiási példa, Krisztus példája, és az a tapasztalat, ami a mienk is
lehet.
Delbert W. Baker
69. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez
(nov. 20-26.).
Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten
számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és
beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván
hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem
tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten
kommunikációs ajándékát?
Saul kétségbeesésében „segítségre és
vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627.
o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő
csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a
próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza
elő számára Sámuelt!
Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra
vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben
a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az
amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett
egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög
fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának
meghamisítása.
Sátán tudja, hogy amikor a mennyel
kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen
minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó
időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek
tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1
A bűnbánat és az alázatosság útja
helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett
arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel
az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.
Verlynne Starr
McDonald Road HNA
gyülekezet presbitere
McDonald, TN USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése