Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - SZERDA - Zsoltárok 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezet 493. nap

Dávid és emberei védőfalként álltak Nábál pásztorai és juhnyája számára. Most ezt a gazdag embert arra kérték, hogy feleslegéből lássa el azok szükségletét, akik értékes szolgálatot tettek neki. Dávid és emberei önhatalmúlag is vehettek volna maguknak a nyájból és a gulyából, de nem tették, s becsületes viselkedésük nem volt hatással Nábálra. Az a válasz, amelyet Dávidnak adott, világosan megmutatta jellemét: "Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, akik elszöknek uraiktól. Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, amelyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, akikről azt sem tudom, hova valók?" (1Sám 25:10-11).

Amikor az ifjak üres kézzel tértek vissza és elmondták a dolgot Dávidnak, ő felháborodott. Megparancsolta embereinek, hogy fegyverkezzenek fel a küzdelemre. Mert Dávid elhatározta, hogy megbünteti azt az embert, aki megtagadta tőle azt a segítséget, amelyet jogosan kért, és aki az igazságtalanságot sértéssel tetézte. Ez a lobbanékony elhatározás nagyon hasonlított Saul jelleméhez s nem Dávid természetét tükrözte. Isai fiának még tanulnia kellett a türelmet a szenvedések iskolájában.

Nábál szolgáinak egyike Abigailhoz, Nábál feleségéhez sietett miután a férje elbocsátotta Dávid embereit - és elmondta a történteket. "Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket. Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk. Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük. Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az ő egész háza ellen, ő pedig olyan kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki"(1Sám 25:14-17).

Abigail pedig anélkül, hogy tanácskozott volna férjével, élelmiszert készített össze, és megparancsolta, hogy azokat szamarakra rakják és szolgákkal előre küldte. Ő maga is elindult, hogy találkozzék Dáviddal és embereivel. Egy domb menedékében találkozott velük. "Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arccal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig. És az ő lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bűnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te előtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait" (1Sám 25:23-24). Abigail éppen olyan tisztelettel szólította meg Dávidot, mintha megkoronázott királlyal beszélne. Nábál gúnyosan kérdezte: "Kicsoda Dávid?", - Abigail pedig "uram"-nak szólította. A felzaklatott érzéseket Abigail kedves szavakkal igyekezett enyhíteni, sőt férje érdekében is szót emelt. Minden kérkedés és büszkeség nélkül, de bölcsességgel és Isten iránti szeretettel telve, Abigail nyilvánvalóvá tette családja iránt való odaadását. Világossá tette Dávid előtt, hogy férje szívtelen magaviselete Dáviddal szemben nem valami bölcs és előre kigondolt személyes sértés akart lenni, hanem egyszerűen Nábál szerencsétlen és önző természetének megnyilvánulása volt csak.

"Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek" (1Sám 25:26). Abigail nem az ő, hanem az Úr szándékának vallotta azt, amellyel Dávidot el akarta téríteni tervétől és Istennek adott érte dicséretet. Aztán átadta gazdag élelmiszer-készletét Dávid embereinek, mint a megbékélés áldozatát, és még mindig úgy könyörgött, mintha ő gerjesztette volna fel Dávid haragját.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 16

Amikor körülöttünk olyan sok a fájdalom és szenvedés, néha bűntudatot érzünk amiatt, hogy jól mennek a dolgaink az életben. Ez a zsoltár arra emlékeztet, hogy mindig jó dolog Istent dicsőíteni az életünkben levő örömért és gyönyörűségekért. „Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem" (6. vers - új prot. ford.). Rászokhatunk arra, hogy köszönetet mondjunk Istennek azért, amit értünk tett.

Úgy tűnik, hogy ez a zsoltár az újjáteremtett föld örömeinek ígéreteit is tartalmazza. Arra céloz, hogy a jelenlegi örömeink kicsit előremutatnak arra, milyen lesz az, amikor testünk nem romol meg és az Ő jobb kezénél „gyönyörűségek [lesznek] örökké”.

Így, amikor arra számítunk, hogy a bűn miatt ez a világ tele lesz szomorúsággal és fájdalommal, megélünk természetfeletti tapasztalatokat is, az újjáteremtett ország előjeleit. Időnként lesznek örömeink, békés és gyönyörűséges pillanataink. Ezeket az új ég és új föld ígéreteként értelmezzük. 

Lisa Clark Diller

68. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezetéhez (nov. 13-19.).

Volt-e már olyan valaki az életedben, aki egyfolytában az idegeidre ment? Akárhányszor is kért bocsánatot azért, hogy megbántott, visszatért a korábbi viselkedéséhez, és ismét csak megbántott, szántszándékkal.

Nekem volt ilyen személy az életemben, és milyen nagy harcot jelentett számomra, hogy igazán megbocsássak az okozott fájdalomért! Egyszer csak a semmiből közönséges, indulatos SMS-eket kaptam. Amilyen fogcsikorgatva hagytam volna, hogy előtörjön a régi Jill, az önző Jill, még mindig nagy levegőt kellett vennem, és sok-sok imát felküldenem, mielőtt kedves és szeretetteljes választ adhattam volna.

A düh hamar eloszlott, és az illető bocsánatot kért, majd lassan visszatértek a dolgok a szokásos kerékvágásba. Azonban csak hónapok kérdése volt, hogy ugyanez a dolog megismétlődjön.

Ismerősen hangzik ez a történet számodra? Neked is van egy Saul az életedben, aki állandó hullámvasút-utazássá változtatja az életedet?

Dávid nagyon türelmes volt Saullal, még úgy is, hogy Saul rengeteg pusztítást okozott az életében. Mégis, amikor Nábál önző feleletet küldött vissza Dávid élelemkérésére, Dávidot nagyon gyorsan égetni kezdte a sebe. Valójában arra készült, hogy elveszi az életét ennek a fontoskodó embernek, a háznépével együtt!

Mi jó származott volna abból,ha ártatlan szemlélődőket meggyilkolnak egy ember önzősége miatt? Micsoda leckét tanít nekünk az Úr Abigail személyén keresztül! Ott állt Dávid előtt, és önzetlenül megvédte éppen azt a férfit, aki az egész veszekedést elindította, és olyan béketeremtővé vált, amilyenné Isten akarta őt tenni.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Máté 5:9

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba