Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - VASÁRNAP - Zsoltárok 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 66. és 67. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. fejezet 497. nap

66. Saul halála

Háborút hirdettek ki Izrael és a filiszteusok között. "És [...] a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél" (1Sám 28:4), Jezréel síkságának északi szélén; miközben Saul és haderői csak néhány mérföld távolságra onnan a Gilboa hegy lábánál táboroztak le, vagyis a síkság déli határán. Ezen a síkságon Gedeon háromszáz emberével menekülésre késztette Midián seregeit. Az a lélek azonban, amely akkor ott megihlette Izrael szabadítóját, nem az, amely most a király szívében volt. Gedeon erős hittel jelent meg és bizakodott Jákób hatalmas Istenében. Saul magányosnak és védtelennek érezte magát, mivel Isten elhagyta őt. Amikor megtekintette a filiszteusok hatalmas seregét "[...] megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle" (1Sám 28:5).

Közben Saul értesült arról, hogy Dávid és emberei a filiszteusokkal vannak és arra gondolt, hogy Isai fia most megragadja az alkalmat és megtorolja mindazt a rosszat, amelyet elszenvedett. A király kétségbeesett. Saját értelmetlen szenvedélye, - amely arra sarkallta, hogy pusztítsa el Isten választottját, - volt az, ami a népet ebbe a nagy veszélybe sodorta. Mialatt Dávid üldözésével töltötte idejét, elhanyagolta országa védelmét. A filiszteusok kihasználták az ország őrizetlen helyzetéből eredő előnyt, behatoltak az ország szívéig. Miközben Sátán arra ösztökélte Sault, hogy minden erejét Dávid üldözésére pazarolja, hogy elpusztítsa őt, ugyanaz a szellem arra indította a filiszteusokat, hogy ragadják meg az alkalmat és pusztítsák el Sault, és igázzák le Isten népét. Gyakran ma is ugyanezt a ravaszságot alkalmazza az ősellenség. Megszenteletlen szívekben a gyülekezetben az irigység és a viszálykodás tüzét szítja, és aztán kihasználva sten népének megosztott helyzetét, ügynökei által az egyház romba döntését munkálja.

A következő nap Saulnak meg kellett ütköznie a filiszteusokkal. A küszöbön álló végzet sötét árnyékai vették körül. Segítségre és vezetésre vágyott. Hiába igyekezett azonban tanácsot kérni és kapni Istentől. "És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által" (1Sám 28:6). Az Úr pedig soha nem fordult el attól, aki őszintén és alázatos szívvel ment hozzá. Miért nem felelt most Saulnak? Azért, mert a király cselekedeteivel eljátszotta

Isten megkérdezése minden módszerének lehetőségét. Elvetette Sámuel próféta tanácsát. Száműzte Dávidot, Isten választottját. Legyilkoltatta az Úr papjait. Vajon elvárhatta-e, hogy Isten majd válaszol neki, amikor elvágta az Istennel való érintkezés összes csatornáját? Vajon felelhetett-e neki az Úr álomlátásban vagy kijelentések útján, amikor vétkezett a Szentlélek ellen? Saul nem tért vissza Istenhez alázatossággal és bűnbánattal. Most sem a bűneiért való bocsánat és az Istennel való megbékélés volt az, amit keresett, hanem csak ellenségeitől szeretett volna megszabadulni. Makacsságával és lázadásával elvágta magát Istentől. Istenhez pedig nem térhetett vissza csak a bűnbánat és a szív töredelme útján. A gőgös uralkodó azonban kínjában és kétségbeesésében azt határozta el, hogy a bűnbánat és a töredelem helyett valami más forrásból igyekszik segítséget keresni magának.

"Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt" (1Sám 28:7). Saul teljes ismerettel rendelkezett a halottidézés jellegéről. Az Úr kifejezetten megtiltotta a halottakkal való érintkezést, és halálbüntetést mondott ki mindazokra, akik gyakorolták ezt a szentségtelen tudományt. Még Sámuel élete alatt maga Saul parancsolta meg, hogy az összes varázslót és jóst ki kell végezni. Most azonban a kétségbeesés meggondolatlanságában, most ő maga folyamodott olyan módszerhez, amit utálatként előzőleg halálra ítélt.

A királynak megmondták, hogy Endorban rejtekhelyen él egy asszony, aki jóslással foglalkozik. Ez az asszony szövetségre lépett Sátánnal és uralma alá adta magát, hogy teljesítse szándékait. Viszonzásul az ördögök fejedelme csodákat számára és titkos dolgokat jelentett ki neki.

Saul álruhában öltözve éjnek idején két kísérőjének társaságában elment Endorba, hogy megkeresse a jósnő rejtekhelyét. Ó! mily szomorú látvány! Izrael királyát saját akarata szerint a Sátán fogolyként vezette.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 20

A 20. és 21. zsoltárban a harci zsoltárok kombinációját találjuk meg. A 20. zsoltárról azt állítják, hogy ezt énekelték csata előtt, a 21-et, pedig – ami ünnepi ének –, csata után énekelhették. Az előbbi várakozásokkal teli volt, amely arról szólt, mi mindent tegyen Isten az Ő népéért, míg az utóbbival megünnepelték azt, amit tett értük. Mivel Isten akarata volt a középpontban, számolhattak az Úr oltalmával, és azzal, hogy ígérete szerint képes megadni, és meg is adja azt az eredményt, amire népének szüksége volt. Nem volt helye kétségeknek és tétovázásnak, teljes bizonyosságuk lehetett, ami bizakodóvá tette a katonai akció hangulatát.

Isten volt a király főparancsnoka, a király pedig a csatába vonuló csapatok tábornoka és vezetője. E zsoltárnak a szépségét Isten jelenléte és győzelme adja, ami már a csata előtt bizonyos. Amíg Isten emberei engedelmesek voltak, és hűségesen hívták segítségül az Urat, addig jogosan hihettek Isten útmutatásában és jelenlétében. Ez a biztonság olyan lelkületet eredményezett, amely sziklaszilárd bizonyosságban nyilvánult meg, s ez ragályos volt.

A győzelem elemei a mai hívők életére is alkalmazhatók. A jó és a rossz közötti nagy küzdelem ma is zajlik, Isten ígéreteire és Igéjére támaszkodhatunk, nyilvánvalóan bízhatunk és hihetünk a győzelemben. A győzelemre vágytak Isten emberei akkor; erre vágynak és törekszenek ma is. A kultúra és a történelmi időszak más, de az elköteleződés elvei ugyanazok. Isten népének tagjai szóban és tettben egyaránt valósítsák meg a 20-21. zsoltárban megfogalmazott elveket, miközben előretörnek a harcban a hatalmasságok és erők ellen (lásd: Ef 6:10-18)!

Közbenjáró ima: Az első vers a közbenjáró ima erejére emlékeztet bennünket. Amikor a vezetés kivitelez, vagy éppen megtervez egy programot Istenért, a hűséges hívők imádkozzanak értük és a munka eredményességéért! Amikor a hívők tudatosan imádkoznak Isten Igéje szerint, akkor nagy dolgok bekövetkeztét várhatják. Ugyanez az elv érvényes olyankor is, amikor a hívők személyes problémákkal és aggodalmakkal néznek szembe. Istent keresik imában egyénenként, és közösségileg is. Ha Istent szólítjuk, idézzük az Ő Igéjét, igényeljük ígéreteit, akkor joggal várjuk a győzelmet, mint az ősi Izrael népe is.

A szentély ereje: Ez egy utalás arra, hogy a segítség a szentélyből érkezik, ahol Isten szolgál értünk, és ez nagyon tanulságos. Ezek a konkrét helyre irányított és pontosan megfogalmazott imák biztonságérzettel töltenek el, mert tudjuk, hogy hol van Isten, és mit tesz értünk. Van egy barátunk a magasságban, aki törődik velünk és harcainkkal. Az is érdekli, mi a szívünk vágya, milyen célokat tűzünk ki, és segít megvalósítani, ha azok megegyeznek az Ő isteni tervével. Biztosak lehetünk abban, hogy mindvégig fogja a kezünket, és végül minden javunkra válik.

Vezetőség: Miközben e zsoltárt írta, Dávid kétség nélkül Józsuétól kapta a bátorítást, Izrael egyik első vezetőjétől, aki jó példát mutatott arra, hogyan harcoljunk Istenért. Izrael csatáiról – többek között – a Pátriárkák és próféták című könyv 474-475. oldalain olvashatsz (Budapest, 1993, Advent Kiadó).

Erőt adó mondatok: A 20. zsoltár számos kifejezést tartalmaz, amit Isten emberei hatékonyan fel tudnak használni lelki harcaik közepette.

1) Az erőforrás elérhető számunkra a nehéz időszakokban: „Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején”  (2. vers).

2) Krisztus által szabadon járulhatunk Istenhez a szent helyen, aki segítséget nyújt követőinek. „Küldjön néked segítséget a szent helyről” (3. vers).

3) Mindaz, amit Isten országáért áldoztunk, nyereségként szerepel majd a nehéz időkben. „Emlékezzék meg minden ételáldozatodról” (4. vers).

4) Isten érzékeny a mi vágyainkat és céljainkat illetően. „Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat” (5. vers).

5) Jézus nevében erő van, amely motivál és lelkesít. „A mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk” (6. vers).

6) A hívő sziklaszilárd biztossággal tud mozogni és cselekedni. „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét” (7. vers).

7) A hívők határozottan másképp közelítik meg a hadviselést, mint a többi ember a világban. „Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg” (8. vers).

8) A végeredményt hittel már elkönyvelhetjük, még mielőtt a csata elkezdődött. „Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk” (9. vers).

A győzelem biztos: Egy idős portás türelmesen várt, amíg a diákok befejezték a meccset a tornateremben. Nyugodtan üldögélt, a Bibliát olvasva. Egy nap az egyik diák megkérdezte, hogy mit olvas. A férfi így válaszolt: „A Jelenések könyvét.” A diák meglepődve kérdezte, hogy egyáltalán érti-e amit olvas. „Ó, igen” – válaszolt a férfi magabiztosan. „Értem.” Erre a diák megkérdezte: „És mi a lényege?” A gondnok gyorsan válaszolt: „Az, hogy Jézus győzni fog.”

Delbert W. Baker

69. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez (nov. 20-26.).

Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten kommunikációs ajándékát?

Saul kétségbeesésében „segítségre és vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627. o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza elő  számára Sámuelt!

Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának meghamisítása.

Sátán tudja, hogy amikor a mennyel kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1

A bűnbánat és az alázatosság útja helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.

Verlynne Starr

McDonald Road HNA gyülekezet presbitere

McDonald, TN  USA

Fordította: Gősi Csaba