Higgyetek az Ő prófétáinak - november 29 - KEDD - Zsoltárok 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. fejezet 506. nap

Amikor a táborhelyhez értek, látták a dorbézoló sereget. A győztesek ünnepelték győzelmüket. "És ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és táncolának az igen nagy zsákmány felett, amelyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának" (1Sám 30:16). Dávid azonnali támadást rendelt el, és az üldözők ádáz dühvel vetették magukat zsákmányukra. Az amálekiták meglepődtek és zavarba estek. A csata egész éjjel tartott és a következő napon is, míg majdnem az egész sereget megverték. Csak négyszáz férfinak sikerült tevék hátán elmenekülnie. Az Úr szava beteljesedett: "És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid. És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, amit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott" (1Sám 30:18-19).

Amikor Dávid betört az amálekiták területére, kardélre hányta mindazokat a lakosokat, akik kezébe kerültek. Ha Isten hatalma nem tartja vissza az amálekitákat, bosszút állva megölték volna Siklág népét. Úgy döntöttek, hogy megkímélik a foglyok életét. Diadaluk méltóságát ezzel is emelni kívánták, hogy a rabok megszámlálhatatlan sokaságát vezették haza, hogy aztán rabszolgákként eladják őket. Akaratlanul Isten szándékát valósították meg, mert foglyaik sértetlenül kerültek vissza családjukhoz.

Minden földi hatalom a végtelen Isten fennhatósága alá tartozik. A leghatalmasabb uralkodóhoz, a legkegyetlenebb elnyomóhoz így szól ő: "Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!" (Jób 38:11). Isten hatalma állandóan munkálkodik, hogy ellenálljon a gonosz tevékenységének. Isten mindig az emberekért munkálkodik, nem azért, hogy megsemmisítse, hanem visszatérítse és megőrizze őket.

A győztesek nagy örömmel indultak vissza házaikhoz. Amikor eljutottak hátrahagyott társaikhoz, akkor az önzőbbek és az engedetlenebbek követelték, hogy azok, akik nem vettek részt a csatában, ne részesüljenek a zsákmányból. Azt mondták nekik, elégedjenek meg azzal, hogy visszakapták feleségüket és gyermekeiket. De Dávid nem egyezett bele. "Ne cselekedjetek így, atyámfiai azzal, amit az Úr adott nekünk;" - mondta - "ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött vala. Vajon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada; egyenlőképpen osztozzanak" (1Sám 30:23-24). Így az ügy elrendeződött és később Izraelben szabály lett, hogy mindazok, akik a harcban voltak, egyenlő arányban részesüljenek a zsákmány elosztásában azokkal, akik hátramaradtak és segítőik voltak.

Amellett, hogy visszaszerezték mindazt, amit az amálekiták elvittek Siklágból, Dávid és emberei jelentős juhnyájat és gulyát zsákmányoltak, amelyek az ellenség tulajdonai voltak. Ezt "Dávid zsákmányának" nevezték el. Siklágba való visszatérésük után Dávid ebből a zsákmányból ajándékokat küldött Júdában saját törzse véneinek. Ebben az ajándékosztásban mindazokról megemlékezett, akik barátságosan viselkedtek vele és katonáival, amikor a hegyek által alkotott erődökbe húzódtak vissza, s helyről-helyre menekülve mentették életüket. A vének kedvessége és rokonszenve nagyon értékes volt az űzött menekülő számára. Így igyekezett azt most hálásan kifejezni és elismerni.

Három nap telt el azóta, hogy Dávid és harcosai visszatértek Siklágba. Miközben azon munkálkodtak, hogy helyreállítsák romokban heverő otthonaikat, aggodalmas szívvel várakoztak a csatáról érkező hírekre, amely - tudomásuk szerint - most zajlott Izrael és a filiszteusok között. Hírnök érkezett a városba, akinek "[...] ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala" (2Sám 1:2). Azonnal Dávidhoz vezették. A hírnök tisztelettel meghajolt Dávid előtt. Így fejezte ki, hogy hatalmas fejedelemnek ismeri el, akinek kegyét szeretné elnyerni. Dávid türelmetlenül érdeklődött tőle, hogy miként zajlott le a csata. A menekült beszámolt Saul vereségéről és halálának módjáról és arról is, hogy Jonathán is meghalt.

Beszámolójában azonban nem maradt meg a tények egyszerű megállapításánál. Azt feltételezte, hogy Dávid ellenséges érzéseket dédelget szívében könyörtelen üldözője iránt, és ezért abban a reményben, hogy ezzel nagyobb tiszteletet biztosít a maga számára, gyilkosnak adta ki magát. Dicsekedve folytatta, hogy a csata alatt megtalálta Izrael megsebesült királyát és az ellenség által erősen szorongatott királyt annak személyes kérésére saját kezével ölte meg. A koronát a fejéről és az arany karkötőt a karjától elhozta Dávidnak. Biztos volt abban, hogy ezeket a híreket Dávid nagy örömmel fogadja és nagy jutalomban részesíti őt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 29

Gyakran szólnak úgy a felhívások, hogy szánjuk oda az Úrnak az időnket, erőfeszítésünket, hódolatunkat vagy éppen az életünket, de ebben a zsoltárban Dávid arra bátorít bennünket, hogy imádjuk Istent és adjunk dicsőséget Neki. Arra hív, hogy imádjuk az Urat a szentség ékességében.

„Szent ékességben” – mi is tulajdonképpen a szentség? A szentség többet jelent annál, hogy ünnepélyességgel és áhítattal imádjuk Istent. A szent kifejezésnek több értelme is van, de Dávid számára azt a valakit jelenti, akit megtisztított az Úr, aki mentes a bűn rettenetes szennyétől. Hívása a „nagyokhoz” szól, akik győztek, akik elfogadták a megváltást a Bárány vére által, akiknek ruháját megmosta e Bárány tisztító vére, és akik most a Lélek szentségében járnak – akik elkülönítették magukat az Úr számára.

Amikor megtapasztaljuk a megtisztított élet szépségét, hála és köszönet ébred bennünk az Úr iránt - és ezt hangunkkal is kinyilvánítjuk. Dávid tudatában van azoknak a kreatív csodáknak, amelyek az Úr szavára jöttek létre és ezekről beszél nekünk, hogy ne feledkezzünk meg azokról, miközben azon gondolkodunk, hogy használjuk a hangunkat Isten imádatára és arra, hogy Neki szerezzünk dicsőséget.

Az Úr nem tartotta vissza szavát a Földről a teremtés után. Továbbra is formálja, alakítja és befolyásolja a dolgokat, amelyeket naponta látunk. Nem lett visszatartva tőled csüggedésed pillanatában, amikor Isten békét, örömet és reményt adott; te se tartsd vissza az imádat és a hálaadás szavát Tőle!

Dicsérd az Urat; dicsért Őt örömmel, mert az Övé vagy! Megváltott téged, gondoskodik rólad. Itt van az ideje annak, hogy elmondjuk másoknak is annak jó hírét, amit Isten velünk tett. És mondjuk olyan hangosan, hogy a sötétségben levők reményt kapjanak!

Imádjuk az Urat ismerjük el, hogy megváltott bennünket, mert mi nem tudjuk megváltani önmagunkat! Mai imánkban köszönjük meg Istennek a megváltást, és dicsőítsük Őt azzal, hogy az evangélium jó hírét megosztjuk másokkal is. Ámen!

Richard McNeil
az Andrews University diákja

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy

Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba