Higgyetek az Ő prófétáinak - november 8 - KEDD - Zsoltárok 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 485. nap

A király éles szemekkel figyelte Dávidot. Remélte, hogy valamilyen meggondolatlanságot, vagy egyebet csak talál majd benne, s ez ok lesz megszégyenítésére. Úgy érezte, nem nyugodhat, amíg Dávidot el nem pusztítja. Ám ezt úgy szerette volna megtenni, hogy a nép előtt igazolva legyen. Tőrt vetett neki azzal, hogy a filiszteusok további megveretését tanácsolta, s győzelme esetén, jutalmául idősebbik leányát ígérte feleségül. De Dávid most is szerény volt, és így felelt a megtisztelő ajánlatra: "Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek?" (1Sám 18:18). A király azonban kinyilvánította hamisságát, mivel leányát másnak adta feleségül.

Mikál azonban - Saul kisebbik leánya - szerette Dávidot, és ez ismét alkalmat adott a királynak a vetélytárs elleni ármánykodásra. Most azzal a feltétellel kínálta fel Mikál kezét, ha Dávid bizonyos számú filiszteust megöl, "[...] mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani" (1Sám 18:25).

Ámde Isten megmentette szolgáját és győzelemmel tért vissza az ütközetből, hogy a király veje legyen. "[...] és Mikál, a Saul leánya szereti őt" (1Sám 18:28), s így a dühöngő királynak újból látnia kellett, hogy amivel el akarta veszíteni, azzal éppen felmagasztalta Dávidot. Most még biztosabb volt abban, hogy Dávid az a férfiú, akiről az Úr azt mondta, hogy jobb nálánál, és hogy ő fog uralkodni Izrael nemzetségén. És most már nem is takarta szándékát, hanem nyílt parancsot adott Jonathánnak és testőrsége tagjainak, hogy vegyék életét annak, akit gyűlöl.

De Jonathán értesítette barátját atyja szándékáról, és utasította, hogy rejtőzzék el, míg ő atyjánál könyörög Izrael megszabadítójának életéért. Ígéretéhez híven fel is idézte atyja előtt mindazt, amit Dávid a nemzetért tett. Hogy megmentse atyja becsületét, figyelmeztette azokra a beláthatatlan következményekre, amelyek Dávid megöletését követnék. Felhívta figyelmét, hogy Dávid az Isten kegyeltje, s így igen kockázatos volna bántalmazni őt. Szavai meghatották, meglágyították a király szívét annyira, hogy esküvel biztosította Dávid életét. Dávid tehát újból a királyi udvarba került és szolgált Saulnak úgy, mint azelőtt.

Közben ismét háború ütött ki a filiszteusok és Izrael között, és Dávid vezette ellenük a seregeket. A héberek ez alkalommal is nagy győzelmet arattak és a nép magasztalta Dávid hősiességét és bölcsességét. Ez újból felkeltette Saul korábbi dühét. Egyszer, amint Dávid előtte hárfázott, kellemes melódiával töltötte be a palotát, a Saulban tomboló szenvedély kitört: elhajította dárdáját, hogy a falhoz szegezze vele a zenészt, de Isten angyala elfordította a halált hozó fegyvert. Dávid erre újból elmenekült, és hazament házába. Saul azonban kémeket küldött utána azzal a megbízással, hogyha házát reggel elhagyja, öljék meg.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 8

Legközelebb mikor és milyen összefüggésben érezted magad jelentéktelennek? Vissza tudsz emlékezni egy ilyen alkalomra? Én igen. Egyszer, amikor ellátogattam a washingtoni Air and Space (Levegő és Űr) Múzeumba, megnéztem az IMAX 3D-s filmet a Hubble űrteleszkópról. Az űr végtelen nagysága majdnem lebénított engem. Ahogy ott ültem és a világmindenség nagyságán elmélkedtem, gondolataim a zsoltáros szavainál kötöttek ki: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" (4-5. vers). 

A 8. zsoltár alcíme szerint Dávid szerezte ezt a zsoltárt. A körülményeket és a helyzetet, amelyben szerezte, nem ismerjük, de miközben olvassuk, gondolatban el tudjuk képzelni, hogy ez akkor történhetett, amikor fiatalon az édesapja juhait őrizte. Kint a pusztában, éjszaka, egyedül, a csillagos eget szemlélve Dávid azt érezhette, hogy milyen kicsiny és milyen jelentéktelen. 

Azonban, ha jelentéktelennek is érezte magát, Istent nagynak és hatalmasnak látta – ez tükröződik ebben a zsoltárban. Ez az első dicsőítő ének – az első himnusz a zsoltárok könyvében. Egyedi a többi dicsőítő zsoltár között abban, hogy a teljes zsoltár egyes szám második személyben szólítja meg Istent. „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél” stb. A zsoltáros újra és újra közvetlen módon szólítja meg az Istent. Tény az, hogy ez az egyetlen himnusz az egész Ótestamentumban, amit úgy komponált meg szerzője, hogy közvetlenül szólítja meg az Istent.

E zsoltár egyik maradandó üzenete az, hogy minél inkább elismerjük Isten nagyságát, annál inkább megértjük véges voltunkat. És minél inkább elismerjük kicsinységünket, annál nyitottabbak leszünk Isten nagyságának elismerésére.

„Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (1. vers - új prot. ford.).

Randy Roberts
a Loma Linda egyetemi gyülekezet

vezető lelkésze

67. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez (nov. 6-nov 12.).

A viharok tombolása közepette sokszor néztem már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén. Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?

Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli, bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk, hogy mindannyian elbukhatunk.

A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a kudarc után.

Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével: Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a féltékenység.

Soha nem engedhetjük be az utóbbi jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak, hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna, hogy ez valaha megtörténhet.

Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba