Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 489. nap
Ezért
szüleit biztonságba helyezte Moáb királyánál, maga pedig, - miután
figyelmeztetést kapott egy próféta által - elmenekült Héreth erdejébe. Dávidnak
ezek a keserű tapasztalatai nem voltak hiábavalók és gyümölcstelenek. Leckét
adott általuk Isten, hogy miként lehet majd bölcs kormányzó, igazságos és
kegyes király. A menekültekkel való szövetségben készíttetett elő, hogy
felvehesse majd azt a munkát, amelynek végzésére Saul gyilkos szenvedélye miatt
most képtelennek bizonyult. Mert ha egy ember Isten tanácsától elfordul,
elvétetik tőle az a nyugalom és bölcsesség is, amely igazságos és meggondolt
cselekedetekre képesítette őt. Nincs annál nagyobb ostobaság, mintha az ember
elvetve az isteni bölcsességet, az emberek bölcsességét követi.
Saul
felkészült arra, hogy Dávidot elfogja Adullám barlangjában, és amikor tudtára
adták, hogy másutt rejtőzött el, igen megharagudott. Dávid megmenekülése titok
volt Saul számára. Isai fiának menekülését csak úgy tudta megmagyarázni, hogy
saját táborából valaki értesítette őt jöveteléről. Tanácsosai előtt azt
hangoztatta, hogy valahol biztosan összeesküvést szőttek ellene. Egyben pedig
magas méltóságot és jutalmat ígért azoknak, akik elárulják, hogy ki van
barátságban Isai fiával. Szóltak neki az edomita Doég felől. Őt egyfelől a
kitüntetések vonzották, másfelől pedig bosszút akart állni a főpapon, aki
bűnéért megdorgálta. Ezért elbeszélte Saulnak, hogy Dávidot Nóbban látta, és a
főpap ezt és ezt cselekedte vele. Ezért aztán felgerjedt a király haragja
Akhimélek ellen. Doég pokoli tüzet gerjesztő gonosz nyelve annyira felingerelte
a királyt, hogy dühtől tajtékozva elhatározta Akhiméleknek és családjának halálát.
A rettenetes ítéletet végrehajtották; nemcsak Akhiméleken, hanem házának minden
tagján is, "[...] nyolcvanöt embert ölt meg, akik gyolcs efódot
viselének" (1Sám 22:18) Doég a király parancsára.
"És
Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az
asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat, és bárányt,
fegyvernek élével" (1Sám 22:19). Ezt Saul Sátán vezetésével tette. Amikor
Isten parancsolta néki, hogy az amálekitákat, akiknek bűne teljesen betelt,
irtsa ki, túl érzékenynek állította magát és megkímélte azt, ami pusztulásra
volt szánva; de most Sátán vezetése alatt nyugodtan kiirtotta a papokat és
megölette Nób lakóit. Ilyen balgatag és gonosz az emberi szív, amely elveti
Isten vezetését.
Ez a cselekedete
megrémítette egész Izraelt. Az a király cselekedte ezt a nagy gonoszságot, akit
ők választottak, aki csupán úgy cselekedett, ahogy a többi nemzetek királyai,
akik nem félik Istent. A szövetség ládája ott volt birtokukban, de a tanácsadó
papjaikat leöldösték. Mi következhetett még?
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 12
Én személy szerint szeretem, ha jó dolgokat
mondanak rólam – akár csak megerősítenek, hogy egy igazán jó órát tartottam,
valakit kimentettem egy nehéz helyzetből, vagy csinos az új ruhám. Ez a zsoltár
azonban arra emlékezetet, hogy a hízelgés lehet megtévesztő, hamis és romboló.
Viszont azt gondolom, hogy az elismerést (bátorítást) gyakorolnunk kell
egymással szemben – a világ tele van olyan emberekkel, akik elcsüggesztenek. De
néha a kölcsönös elismeréseink visszatartanak bennünket a jó cselekvésétől, amelyekre
Isten hívott el bennünket.
A 12. zsoltár ellentétbe állítja a hízelgést
a szegényekért és nélkülözőkért való munkával. Néha azon találom magam, hogy
amikor meg vagyok győződve arról, hogy tovább kell lépnem az Úrért,
lelkiismeret-furdalásom van saját anyagi dolgaim vagy önzésem miatt. Ilyenkor
keresztény társaim segítenek abban, hogy jobban érezzem magam.
Miközben tényleg létezik pusztító és hamis
bűntudat, előfordulhat-e, hogy néha felszínes dolgokért dicsérjük meg egymást,
és elégedettnek érezzük magunkat ahelyett, hogy felháborodnánk a körülöttünk
lévő szegények kizsákmányolása miatt?
Talán Isten arra késztet, hogy túllépjek
saját önelégültségemen és a társadalmi igazságosságért dolgozzak, feláldozva
időm egy részét és még saját kényelmemet is?
Lisa Clark Diller
67. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez
(nov. 6-nov 12.).
A viharok tombolása közepette sokszor néztem
már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén.
Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez
alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor
félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?
Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli,
bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való
félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt
megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett
mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás
vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk,
hogy mindannyian elbukhatunk.
A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a
kudarc után.
Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével:
Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki
védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a
féltékenység.
Soha nem engedhetjük be az utóbbi
jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették
Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak,
hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna,
hogy ez valaha megtörténhet.
Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis
bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog
emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon
iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.
Jill Simpson Palffy
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése