Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 65. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezet 491. nap
Dávid
emberei még mindig nem akarták Sault életben hagyni. Parancsnokukat Isten
szavaira emlékeztették: "Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr
néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked
tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát"
(1Sám 24:5). Lelkiismerete később bántotta ezért a cselekedetéért.
Saul
pedig elvégezve dolgát felkelt és kiment a barlangból, hogy folytassa Dávid
keresését. Ekkor hangot hallott, amely megszólította: "Uram király!"
(1Sám 24:9). Megfordult, hogy meglássa ki szólította meg, és ímé Isai fia volt
az, akit oly régen keresett, hogy megölje. Dávid meghajolt Saul előtt és ezzel
elismerte őt urának. Azután ezeket mondta: "Miért hallgatsz az olyan ember
szavaira, aki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?! Ímé a mai napon látták a
te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották
hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel
kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő. Azért atyám! nézd, ugyan
nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak
szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én
kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis
életem után leselkedel, hogy elveszessed azt" (1Sám 24:10-12).
Amikor
Saul meghallgatta Dávid szavait, igen megszégyenült, mert azok igaz voltát el
kellett ismernie. Mélyen meghatódott, miután felfogta, hogy bár teljesen annak
az embernek a hatalmában volt, akinek az életére tört, mégsem esett semmi
bántódása. Dávid ártatlansága tudatában állt előtte. Megengesztelődött lélekkel
Saul így szólt: "A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és
síra" (1Sám 24:17). Ezt mondta Dávidnak: "Te igazságosabb vagy én
nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. És te
megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr
kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem. Mert ha valaki megtalálja
ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annak okáért fizessen az Úr néked
jóval azért, amit velem ma cselekedtél. Most pedig, mivel tudom, hogy te király
leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz" (1Sám
24:17-21) Dávid ezután szövetséget kötött Saullal, hogy amikor ez bekövetkezik,
akkor jóindulatúan tekint majd Saul házára és nem törli el a nevét. Dávid jól
tudta, hogy miként cselekedett Saul az elmúlt időszakban, ezért egyáltalán nem
bízott ígéreteiben. Így amikor Saul visszatért otthonába, Dávid továbbra is a
hegyek erődítményeiben maradt.
Azok
ellenséges indulata Isten szolgái iránt, akik átadták magukat Sátán hatalmának,
időnként megváltozik; megbékélnek és jóindulatot éreznek. Ez a változás nem
tartós. Azok a bűnös gondolkodású emberek, akik arra adták magukat, hogy gonosz
dolgokat tegyenek és szóljanak az Úr szolgái ellen, néha rájönnek arra, hogy
tévedtek. Ez a felismerésük mély benyomást gyakorol értelmükre. Isten Lelke
küzd velük és ők megalázzák szívüket Isten előtt és azok előtt is, akiknek a
befolyását igyekeztek megsemmisíteni és esetleg még a magatartásuk is
megváltozik velük szemben. De miután ismét megnyitják az ajtót a gonosz előtt,
a régi kételkedések újra felélednek, a régi ellenszenves indulatok is
feltámadnak szívükben és visszatérnek annak a munkának a folytatásához,
amelyért bűnbánatot tartottak, és amelynek a végzését egy időre abbahagyták.
Ismét gonoszul beszélnek és a legelkeseredettebb módon vádolják és ítélik el
azokat, akik előtt alázatosan megvallották bűneiket. Sátán az ilyen lelkeket
ezután sokkal nagyobb erővel tartja hatalmában, mint előbb, mert a nagyobb
világosság ellen vétkeznek.
"Meghala
pedig Sámuel, és egybegyűle az egész Izráel, és siratták őt, és eltemették az ő
házában Rámában" (1Sám 25:1). Sámuel halálát pótolhatatlan veszteségnek
tekintette Izráel egész nemzetsége. Nagy és jó próféta, kiváló bíró halt meg és
a nép fájdalma és gyásza mély és őszinte volt. Sámuel ifjúságától kezdve
becsületes szívvel járt Izrael előtt. Bár Saul volt az elismert király, Sámuel
hatalmasabb befolyást gyakorolt a nép életére, mint Saul, mert egész életét a
hűség, az engedelmesség és az odaadás jellemezte. Azt olvassuk róla, hogy
ítélte Izráelt életének minden idejében.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 14
Legkorábbi emlékeim között ott van néhány
jelenet, amikor bizony képes voltam az erőszakra és az önzésre. Volt néhány
testvérem, és bár mindig nagyon szerettem őket – és szeretem ma is – mégis
emlékszem, hogy néha nem kedveltem őket és még ártani is akartam nekik. Ez igaz
volt annak ellenére, hogy szerető család voltunk, és sohasem tapasztaltam
egyebet a szüleim részéről, mint feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást.
Így a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy mit jelet az, amit ez a zsoltár
mond: „nincs, aki jót cselekedjék,
nincsen csak egy sem”.
De annak ellenére, hogy közülünk senki sem
tekintheti önmagát természeténél fogva igaznak, az a csodálatos ígéretünk van
Istentől, hogy Isten mindenképp velünk van, megbocsát nekünk és áldottá teszi
életünket. Ez azért van, mert Isten velünk van, letekintett ránk, menedékünk
lett azért, hogy részesei legyünk annak, amit ez a zsoltár leír, mint az
igazság tetteit.
Isten teszi azt lehetővé, hogy keressük Őt,
hogy jót tegyünk a szegényekkel, hogy jó terveink legyenek. Így a zsoltár
mindkét része visszhangra talál bennünk – a természetszerinti rosszaságunk
elismerése és az Isten dicsőítése azért, mert megbocsát és helyreállít
bennünket.
Lisa
Clark Diller
68. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 65. fejezetéhez
(nov. 13-19.).
Volt-e már olyan valaki az életedben, aki
egyfolytában az idegeidre ment? Akárhányszor is kért bocsánatot azért, hogy
megbántott, visszatért a korábbi viselkedéséhez, és ismét csak megbántott,
szántszándékkal.
Nekem volt ilyen személy az életemben, és
milyen nagy harcot jelentett számomra, hogy igazán megbocsássak az okozott
fájdalomért! Egyszer csak a semmiből közönséges, indulatos SMS-eket kaptam.
Amilyen fogcsikorgatva hagytam volna, hogy előtörjön a régi Jill, az önző Jill,
még mindig nagy levegőt kellett vennem, és sok-sok imát felküldenem, mielőtt
kedves és szeretetteljes választ adhattam volna.
A düh hamar eloszlott, és az illető
bocsánatot kért, majd lassan visszatértek a dolgok a szokásos kerékvágásba.
Azonban csak hónapok kérdése volt, hogy ugyanez a dolog megismétlődjön.
Ismerősen hangzik ez a történet számodra?
Neked is van egy Saul az életedben, aki állandó hullámvasút-utazássá
változtatja az életedet?
Dávid nagyon türelmes volt Saullal, még úgy
is, hogy Saul rengeteg pusztítást okozott az életében. Mégis, amikor Nábál önző
feleletet küldött vissza Dávid élelemkérésére, Dávidot nagyon gyorsan égetni
kezdte a sebe. Valójában arra készült, hogy elveszi az életét ennek a
fontoskodó embernek, a háznépével együtt!
Mi jó származott volna abból,ha ártatlan
szemlélődőket meggyilkolnak egy ember önzősége miatt? Micsoda leckét tanít
nekünk az Úr Abigail személyén keresztül! Ott állt Dávid előtt, és önzetlenül
megvédte éppen azt a férfit, aki az egész veszekedést elindította, és olyan
béketeremtővé vált, amilyenné Isten akarta őt tenni.
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az
Isten fiainak mondatnak.” Máté 5:9
Jill Simpson Palffy
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése