Higgyetek az Ő prófétáinak - november 15 - KEDD - Zsoltárok 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezet 492. nap

Amikor Saul magaviseletét és eljárását szembeállították Sámuel életével, meglátták, hogy milyen nagy hibát követtek el, amikor királyt kívántak maguknak, csak azért, mert nem akartak különbözni a körülöttük élő népektől. Sokan aggodalommal nézték a társadalom helyzetét, amely egyre vallástalanabbá és istentelenebbé formálódott át. Uralkodójuk példája széleskörű befolyást gyakorolt a népre és így nem csoda, hogy Izrael jogosan gyászolta Sámuelnek, az Úr prófétájának halálát.

Sámuel halálával a nép elveszítette szent iskoláinak megalapítóját, de ez még nem minden. Sámuelben azt is elveszítették, akihez elmehettek mindenféle bajaikkal, és aki Istennél állandóan közbenjárt népe legjobb érdekeinek képviselőjeként. Sámuel közbenjárása biztonságot adott a népnek "[...] mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése" (Jak 5:16). Most a nép úgy érezte, hogy Isten elhagyta őket. Királyuk közel volt az őrülethez. Az igazságot meghamisították és a rendet zűrzavarrá változtatták.

Sámuel halála éppen akkor következett be, amikor a népet belső küzdelmek gyötörték, amikor a legnagyobb szükség lett volna Sámuel nyugodt, istenfélő tanácsaira. Az emberek arca nagy keserűséget tükrözött, amikor Sámuel csendes nyugvóhelyére tekintettek és megemlékeztek arról, hogy milyen nagy balgaságot követtek el, amikor elvetették őt, mint a nép vezetőjét. Mert Sámuel olyan szoros kapcsolatban volt a mennyel, hogy úgy látszott, az egész Izraelt oda köti Jahve trónjához. Sámuel volt az, aki megtanította őket, hogy szeressék Istent és engedelmeskedjenek Istennek. Most azonban Sámuel meghalt, s a nép úgy érezte, ki van szolgáltatva egy olyan király kegyének, aki Sátánnal egyesült, és aki elválasztja a népet Istentől és a mennytől.

Dávid nem lehetett jelen Sámuel temetésén, de gyásza mély és oly gyengéd volt, ahogy a hűséges fiú gyászolja szeretett atyja halálát. Dávid tudta, hogy Sámuel halálával ledőlt az a korlát, amely némileg védte őt Saul cselekedeteitől. Ezért még bizonytalanabbnak érezte magát, mint akkor, amikor a próféta élt. Amíg Saul figyelmét lekötötte a Sámuel haláláért tartott gyász, Dávid kihasználta az alkalmat biztonságosabb hely keresésére. Így elmenekült Párán pusztájába. Itt a pusztában alkotta meg a százhuszadik és százhuszonegyedik zsoltárt. Ebben az elhagyott vadonban elgondolkozva azon, hogy a próféta halott és a király pedig az ellensége, így énekelt:

"Az én segítségem az Úrtól van,

aki teremtette az eget és a földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon;

nem szunnyad el a te őriződ.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik

az Izráelnek őrizője!

Az Úr a te őriződ,

az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.

Nappal a nap meg nem szúr téged,

sem éjjel a hold.

Az Úr megőriz téged minden gonosztól,

megőrzi a te lelkedet.

Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet,

mostantól fogva mindörökké!"

(Zsolt 121:2-8).

Mialatt Dávid és emberei Párán pusztájában voltak, megvédelmezték egy Nábál nevű gazdag ember nyáját és gulyáját a rablóktól. Nábál nagy birtokkal rendelkezett azon a vidéken. Káleb leszármazottja, de természeténél fogva kegyetlen és önző ember volt.

Éppen a juhnyírás és a vendéglátás időszaka volt. Dávid és emberei élelem tekintetében nagy szükségben voltak. Annak a kornak szokása szerint Isai fia tíz ifjút küldött Nábálhoz. Megparancsolta nekik, hogy uruk nevében köszöntsék Nábált és ezt mondják: "Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, amid van! Most hallottam, hogy juhaidat nyíratod. A te pásztoraid pedig velünk valának, nem bántottuk őket, és semmijök sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben valának (nem a Kármel hegy, hanem Júda területén egy helység közel Maon hegyi településhez). Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj kérlek abból, ami kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak" (1Sám 25:6-8).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 15

Észrevetted, hogy néha az embereket a közösen átélt, nehéz tapasztalatok kötik össze? Azt is megfigyeltem, hogy közelebb érzem magam azokhoz az emberekhez, akik ugyanarra a dologra vagy személyre panaszkodnak, mint én. Sajnos ez néha azt jelentheti, hogy kritizálni kezdek másokat (talán a munkaadómat, egy közös barátunkat, vagy egy gyülekezeti tagot) csak azért, hogy valami közös témám legyen valakivel. Isten ezt rágalmazásnak nevezi, és arra emlékezet, hogy ilyesmi nem történik velünk olyankor, amikor az Ő jelenlétében vagyunk.

Ez egy nagyon félelmetes zsoltár a számomra! Annyira távol vagyok ettől a feddhetetlenségtől! Az itt felállított eszmények igazi mércéjét képezik annak, miként lehetünk Isten képviselői ezen a földön. Annyira megkísért az, hogy pletykákra hallgassak, és nagyon hamar feladom a nekem szánt feladatot, amikor elkezd nehézzé válni a számomra.

A zsoltáros azt mondja, Isten azt várja el tőlünk, hogy erősen álljunk, és Őt tükrözzük – különösen az egymás iránti viszonyulásunkban. Az itt leírt nagylelkűség, őszinteség, kedvesség azok jellemző tulajdonsága, akik Isten országának értékei szerint élnek.

Lisa Clark Diller

68. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezetéhez (nov. 13-19.).

Volt-e már olyan valaki az életedben, aki egyfolytában az idegeidre ment? Akárhányszor is kért bocsánatot azért, hogy megbántott, visszatért a korábbi viselkedéséhez, és ismét csak megbántott, szántszándékkal.

Nekem volt ilyen személy az életemben, és milyen nagy harcot jelentett számomra, hogy igazán megbocsássak az okozott fájdalomért! Egyszer csak a semmiből közönséges, indulatos SMS-eket kaptam. Amilyen fogcsikorgatva hagytam volna, hogy előtörjön a régi Jill, az önző Jill, még mindig nagy levegőt kellett vennem, és sok-sok imát felküldenem, mielőtt kedves és szeretetteljes választ adhattam volna.

A düh hamar eloszlott, és az illető bocsánatot kért, majd lassan visszatértek a dolgok a szokásos kerékvágásba. Azonban csak hónapok kérdése volt, hogy ugyanez a dolog megismétlődjön.

Ismerősen hangzik ez a történet számodra? Neked is van egy Saul az életedben, aki állandó hullámvasút-utazássá változtatja az életedet?

Dávid nagyon türelmes volt Saullal, még úgy is, hogy Saul rengeteg pusztítást okozott az életében. Mégis, amikor Nábál önző feleletet küldött vissza Dávid élelemkérésére, Dávidot nagyon gyorsan égetni kezdte a sebe. Valójában arra készült, hogy elveszi az életét ennek a fontoskodó embernek, a háznépével együtt!

Mi jó származott volna abból,ha ártatlan szemlélődőket meggyilkolnak egy ember önzősége miatt? Micsoda leckét tanít nekünk az Úr Abigail személyén keresztül! Ott állt Dávid előtt, és önzetlenül megvédte éppen azt a férfit, aki az egész veszekedést elindította, és olyan béketeremtővé vált, amilyenné Isten akarta őt tenni.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Máté 5:9

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba