Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - SZERDA - Zsoltárok 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 67. fejezet 500. nap

67. Ókori és újabbkori varázslat

A Szentírás beszámolója arról a látogatásról, amit Saul az endori asszonynál tett, megzavarja a Biblia tanulmányozóját. Vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy Sámuel ténylegesen jelen volt a Saullal való beszélgetésen. A Biblia elegendő bizonyítékkal látja el azokat, akik ennek az ellenkezőjére következtetnek. Ha Sámuel - amint azt néhányan állítják, - már a mennyben volt, akkor őt onnan kellett megidézni. Ezt pedig vagy Isten, vagy Sátán hatalma cselekedte meg. Senki sem hiheti egy pillanatig sem, hogy Sátánnak hatalma volt arra, hogy Isten szent prófétáját lehívja a mennyből egy elhagyott asszony varázsigéinek megtisztelése céljából. Arra sem következtethetünk, hogy maga Isten hívta le őt a varázsló barlangjába. Nem, mert az Úr már nem volt többé hajlandó a Saullal való érintkezésre sem álmok, sem az Urim vagy a próféták által (1Sám 28:6). Ezek voltak ugyanis az Isten és az emberek közötti érintkezés eszközei, amelyeket maga Isten jelölt ki erre a célra. Isten nem adta át senkinek üzenete közvetítésének eszközeit, legkevésbé nem Sátán ügynökeinek.

Maga az üzenet elegendő bizonyíték az eredetére. A célja nem az volt, hogy Sault bűnbánatra késztesse, hanem, hogy siettesse romlását. Ez pedig nem Isten műve, hanem Sátáné. Továbbá Saulnak a jövendőmondóval való tanácskozása volt egyik oka Isten által történt elvetésének és elpusztításának. "Meghala azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem őrzött meg, sőt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze; És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté őt, és adá az ő országát Dávidnak, az Isai fiának" (1Krón 10:13-14). A Biblia itt határozottan állítja, hogy a varázslás szellemét kérdezte meg és nem az Urat. Nem beszélt Sámuellel, Isten prófétájával, hanem a varázsló közbenjárásával magával Sátánnal beszélgetett. Sátán nem mutathatta be az igazi Sámuelt, hanem csak utánozta őt, s ez a csalás megtévesztette Sault.

Az ókori varázslatnak és boszorkányságnak majdnem minden formája a halottakkal való lelki kapcsolat hitén alapult. Azok, akik gyakorolták a halottidézés művészetét, azt állították, érintkezésbe tudnak lépni az elhaltak lelkével és ezek útján ismereteket nyernek az eljövendő eseményekről. A halottakkal való tanácskozásnak erre a szokására Ésaiás próféciájában találhatunk utalást: "És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?" (Ésa 8:19).

A halottakkal való kapcsolat hite alkotja a pogány bálványimádás sarokkövét is. A pogány istenekről azt hitték, hogy azok nem mások, mint az elhalt hősök istenített lelkei. Így a pogány vallás tulajdonképpen a halottak imádata volt. Ez világosan kitűnik a Szentírásból. Izrael Bál-Peórban elkövetett bűnéről szóló beszámolóban ezt a megállapítást olvashatjuk: "Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival. Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen" (4Móz 25:1-3). A zsoltáríró elmondja, hogy milyen istenek is voltak azok, akiknek ezeket az áldozatokat bemutatták. Az izraeliták ugyanezen hitehagyásáról beszélve, azt mondja: "Majd hozzácsapódtak a Bál-Peórhoz, és ették a holtak áldozatait" (Zsolt 106:28), vagyis azokat az áldozatokat, amelyeket a holtaknak áldoztak.

A halottak istenítése és a velük való állítólagos kapcsolat is kiemelt helyet foglalt el a pogányság majdnem minden rendszerében. Azt hitték, hogy az istenek a halottak útján közlik akaratukat az emberekkel, és amikor az emberek kérik, tanácsot is adnak. Ilyen közvetítő helyek voltak Róma és Görögország híres jósdái is.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 23

A 23. zsoltár a legismertebb az összes közül. Szavai és képei azzal a bizonyossággal suhannak el felettünk, hogy nem vagyunk egyedül: jó Pásztorunk mindig velünk van. Ez a zsoltár legkevesebb tizenháromszor tesz utalás a pásztorra. Ő „terelget, vezet, felüdít, velem van, megvigasztal engem, kísér, az Úr házában lakom”... és így tovább.

Ez a zsoltár három kijelentést tesz a Pásztorról... és rólunk. Először azt mondja, hogy nincsenek olyan szükségleteink, amelyeket a Pásztor nem tudna kielégíteni. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (1. vers). Bármilyen kihívás érjen és bármilyen szorult helyzetbe kerüljünk, a problémánkra a válasz mindig a Pásztor.

Azután a zsoltár azt mondja, hogy nem megyünk át olyan völgyön, ahová Ő ne jönne el. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy” (4. vers). egyszerűen arról van szó, hogy bármivel nézel is szembe ma, nem egyedül teszed. Nincs olyan völgy, ahová a Pásztor ne menne veled.

És végül a zsoltáros azt mondja, hogy nem kell a jövőt nélküle megélnünk. „az Úr házában lakom egész életemben” (6. vers - új prot. ford.). Az evangélium jó híre felkínálja nekünk Jézus kegyelme által az örökkévalóságot az Ő jelenlétében. Ez az ígéret tart életben bennünket az elszigetelődés sötétjében. 

Nincsenek olyan szükségleteink, amelyeket a Pásztor nem tudna betölteni.

Nem járunk olyan völgyekben, ahová a Pásztor ne jönne velünk.

Nem kell a jövővel az Ő jelenléte nélkül szembenéznünk.

Nem csoda, hogy a zsoltáros ezt mondja: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (1. vers). 

Randy Roberts
a Loma Linda egyetemi gyülekezet

vezető lelkésze

69. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez (nov. 20-26.).

Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten kommunikációs ajándékát?

Saul kétségbeesésében „segítségre és vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627. o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza elő  számára Sámuelt!

Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának meghamisítása.

Sátán tudja, hogy amikor a mennyel kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1

A bűnbánat és az alázatosság útja helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.

Verlynne Starr

McDonald Road HNA gyülekezet presbitere

McDonald, TN  USA

Fordította: Gősi Csaba