Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 689. nap
A próféta határozottan válaszolt: "Így szól az Úr:
...Izráel pedig fogságba megy földjéről" (Ám 7:17). A hitehagyó törzsek
ellen mondott beszéd szó szerint beteljesedett. Az ország pusztulása azonban
fokozatosan történt. Az ítélet során az Úr nem feledkezett el az irgalmasságról
és amikor "Púl, Asszíria királya betört az országba", nem vitték el
Menáhemet, Izráel királyát fogságba, hanem a trónon maradhatott az asszír
birodalom hűbéreseként. "Menahém ezer tálentom ezüstöt adott Púlnak, hogy
legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. Ezt a pénzt Menahém
kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt minden egyes
emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa" (2Kir 15:19-20). Az
asszírok, miután megalázták a tíz törzset, egy időre visszatértek saját
országukba.
Menáhem távolról sem bánta meg azt a gonoszságot, amely
országa vesztét okozta. "Nem tért el... Jeroboámnak, Nebát fiának a
vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt." Két utóda, Pekája és Péka, szintén
"azt tette, amit rossznak lát az Úr" (2Kir 15:18, 24, 28).
"Pekahnak... idejében", aki húsz évig uralkodott, Tiglát-Pileser,
Asszíria királya rátört Izráelre, és foglyok sokaságát vitte magával a
Galileában és a Jordántól keletre lakó törzsek közül. A rubeniták, gáditák,
Manassé félnemzetsége, és mások is Gileád, Galilea és Nafthali egész földjéről
szétszóródtak a pogányok között, Palesztinától messze távol levő országokba
(1Krón 5:26; 2Kir 15:29).
Az északi királyság sohasem heverte ki ezt a rettenetes
csapást. Az erőtlen maradék formailag megmaradt államnak, de hatalma már nem
volt. Csak egy uralkodó - Hóseás - követte még Pékát. A birodalmat nemsokára
végleg elsöpörték. Isten azonban e szomorú és gyötrelmes időben is
megemlékezett irgalmáról, és utolsó lehetőséget adott a népnek arra, hogy
megtérjen bálványimádásából. Hóseás uralkodásának harmadik évében az igaz
Ezékiás király lépett trónra Júdában, és amilyen gyorsan csak lehetett, fontos
reformokat foganatosított a jeruzsálemi templomszolgálatban.
Intézkedett a húsvét megünnepléséről. Erre az ünnepségre
nemcsak Júda és Benjámin törzsét hívta meg - melyeknek Ezékiás volt a felkent
királya -, hanem az északi királyság minden törzsét is. Kihirdették "egész
Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak
páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még
nem tartották meg, pedig meg van írva.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás 12. fejezete így kezdődik: „ama
napon...” Melyik napon is? Ez az azutáni nap, miután az Úr megmentette a
„maradék népét” (Ézs 11:6). Dániel 12:1-től kezdődően így olvassuk: „És abban az időben felkél Mihály, a nagy
fejedelem, aki a te néped fiaiért áll (...) És abban az időben megszabadul a te
néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak
a föld porában, felserkennek (...) és fénylenek, mint az égnek fényessége (...)
miként a csillagok örökkön örökké.”
Ennek a győzelmi- és örömgondolatnak szálát veszi fel Ézsaiás ebben a
fejezetben. „Íme, az Isten az én (...)
erősségem, és énekem” (2. vers). Hasonló gondolatot találunk a 46.
zsoltárban is: „a mi erősségünk”.
Ézsaiás a Bárány Énekét énekli „Az
üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jel
7:10). Ézsaiás látta a szenteket a szabadítás forrásából vizet meríteni (3a
vers), „és olyanok lesznek, mint a
folyóvizek mellé ültetett fa”, „mert
a Bárány (...) a vizeknek élő forrásaira viszi őket” (Jel 7:17). „És így szólotok ama napon [az Úr második
eljövetelének napján]: Adjatok hálát az Úrnak”, ez tükröződik a Jelenések
7:12-ben: „hálaadás és tisztesség és
hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké”. Ezek a próféciák arra
utalnak, hogy egyszer minden nyelv megvallja az Atya dicsőségére, hogy Krisztus
az Úr.
Az Úr érdemes rá, hogy énekben dicsőítsük, mert olyan dolgokat vitt véghez,
mint a teremtés, a megváltás és az újjáteremtés (5a vers), és arra is, hogy ezt
az egész Földnek tudtára adjuk (5b vers). Ez a jelenet távol áll a fizikai
Izrael történelmi múltjától, jelenétől, vagy éppen jövőjétől. Ez az örökkévalóságban
játszódik, hiszen Ézsaiás így ír: „Kiálts
és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!” (6.
vers). Itt a „Sion” kifejezés a mennyei Sionra utal, ami az új Jeruzsálem a
mennyben, ahol a szenteknek hatalmas erőssége Isten jelenléte lesz. A harcos
Messiás ebből a Sionból fog kivonulni, hogy megküzdjön a Gonosszal a végső,
megsemmisítő csatában, avagy az Úr napján.
A 46. zsoltár elmondja, mennyire izgatottan kiáltanak fel Sion szentjei
(Zsolt. 46:11), mikor a harcos Messiás belép a kapukon a sátánnal való csata
után. Ekkor teljesedik az, hogy „a
Seregek Ura velünk van” (Zsolt 46:12) ami összecseng Ézs 12:6 második
felével: „nagy közötted Izráelnek
Szentje!”
Drága Istenünk, add, hogy
megtapasztaljuk a Te felmagasztalásodból eredő hatalmas örömöt és megláthassuk
a harcos Messiást belépni Sion kapuin és ezt énekelni: „Ti kapuk, emeljétek fel
fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség
Királya!” Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28-
június 3.).
Izrael királyságának
utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és
magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az
utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik
attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten
a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy
térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten
könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.
Az emberiség egyre
inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy
emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten
rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a
nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink
kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit.
Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és
meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt,
és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen
legyőznek minket.
Istenünk mérhetetlen
könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és
meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött
szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér
minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk
másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő
szeretetének foglyaként!
Joseph Washburn
Former Green Beret,
ARISE Intern
Storyline Adventist
Church, Eugene, Oregon USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése