Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 34. fejezet 1427. nap
34.
Megszentelt igehirdetés
Jézus Krisztus tanításaival és példaadásával tökéletes
képet nyújtott arról az önzetlen szolgálatról, amely Istentől ered. Isten nem
önmagának él. A világ teremtése és minden dolog fenntartása bizonyítja, hogy
állandóan másoknak szolgál. "Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra,
mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Máté 5,
45.) A szolgálat ezen eszményét az Atya bízta a Fiúra. Jézust állította Isten
az emberiség élére, hogy példaadása által tanítsa: mit jelent a szolgálat! Egész
életét a szolgálat törvénye alá rendelte. Szolgált mindenkinek és segített
mindenkinek.
Jézus mindig és újból arra igyekezett, hogy ezt az
alapelvet tanítványai lelkébe vésse. Amikor Jakab és János eléje tárták
kívánságukat az elsőbbségért, így felelt nekik "Aki közöttetek nagy akar
lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy
néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul
sokakért." (Máté 20, 26-28.)
Mennybemenetele óta Krisztus tovább folytatta művét e
földön, kiválasztott követei útján, akik által szól az emberekhez és segít
szükségleteiken. Az egyház magasztos Feje, művét emberek segítségével végzi,
akiket Isten rendelt, hogy mint képviselői tevékenykedjenek.
Akiket Isten elhívott, hogy szavaik és tanításuk által
munkálkodjanak gyülekezete felépítésén, azoknak tisztsége komoly és
felelősségteljes. Krisztus helyett kérik embertársaikat, hogy béküljenek meg
Istennel. Ezen megbízatásuknak azonban csak akkor tudnak megfelelni, ha
felülről nyernek bölcsességet és erőt.
Krisztus szolgái lelkipásztorai a népnek, melyet Isten
őrizetükre bízott. Munkájuk az őrállók munkájához hasonlít. Régmúlt időkben
gyakran állítottak őrállókat a várfalak kiszögelléseire, ahonnan a fontosabb
helyeket áttekinthették, úgyhogy mindenkor jelezhették az ellenség közeledtét.
Hűségüktől függött a város egész lakosságának biztonsága. Az őrállók
kötelessége volt, bizonyos időközökben egymásnak jelt adni, és ezzel
bizonyítani, hogy mindannyian ébren vannak és senkinek baja nem történt. A
bátorító vagy intő felhívás egyiktől a másikig, szájról szájra szállt, amíg az
egész város körül visszhangzott.
Az Úr kijelenti minden prédikátornak: "És te embernek
fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogyha szót hallasz számból,
megintsd őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak
halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő
útjáról; az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla...
megmentetted a te lelkedet." (Ezék. 33, 7-9.)
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A filiszteusok
elrabolták a frigyládát, és azt mondták: „a
mi isteneink a legnagyobbak.” Isten
jobban szerette volna, ha Izrael népén keresztül mutathatta volna be
önmagát, de a hitetlenségük miatt ez lehetetlenné vált. Isten tehát annak az
ismeretnek alapján bizonyította önmagát a filiszteusoknak, amivel ők
rendelkeztek. A frigyládát Asdódból Gáthba, majd Ekronba vitték. Mindenhol
megismerték Izrael Istenének mindenek felett való hatalmát. A filiszteusok
gyakran beszéltek az „istenekről”, akik csapással sújtották az egyiptomiakat,
és most a csapást saját magukon tapasztalták meg. Kétségbeesésükben
elhatározták, hogy visszaviszik a frigyládát a saját helyére, és ezt meg is
tették.
Az Úr nekünk adott
tanácsai között ezt találjuk: „Isten a megadott áldások által beszél népéhez és
ha azokat nem értékelik, az áldások visszavonásával figyelmezteti őket.”
(Pátriárkák és Próféták, 440. oldal). Világunk egyre szaporodó problémái az
áldások visszavonásának a jelei. Most van annak az ideje, hogy
belekapaszkodjunk Isten erejébe és hitben és engedelmességben közelebb
húzódjunk hozzá.
David
Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Minden szóra ÁMEN !Igen Jézus Várók Vagyunk HÁLLA ÉS DICSÉRET ŐNÉKI ÁMEN !!!!!!
VálaszTörlésLegyen a mi Drága Mennyei Atyánk neve Áldott,a Drága Názáreti Jézus Krisztus Szent és hatalmas nevében amely név Áldott,amely névben van a mi megváltásunk most és mindörökké Ámen!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés