2021. szeptember 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 19 - VASÁRNAP - 1 Korintus 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 25. fejezet 2250. nap

25. fejezet (1. rész) – AZ IMA ÉS AZ ANGYALOK

Az angyalok minden őszinte imát feljegyeznek. – Meg kell ismernünk Istent, próbára kell tennünk Őt, kérnünk kell ígéretei teljesítését. Az angyalok minden buzgó és őszinte imát feljegyeznek. Mondjunk le inkább önző kedvteléseinkről, mintsem elhanyagoljuk az Istennel való beszélgetést! A legnagyobb szegénység és a legönmegtagadóbb életkörülmény az Ő jóváhagyásával jobb, mint a gazdagság, méltóság, kényelem és barátság – anélkül. Időt kell szakítanunk az imádkozásra. – A nagy küzdelem, 622. o.

Éljünk és cselekedjünk úgy, mint akik tudják, hogy a menny angyalai jelentést készítenek Isten népe tagjainak küzdelmeiről és erőfeszítéseiről. Vigyázzunk, nehogy meggyalázzuk Istent azzal, hogy magunkat bűnteleneknek, szenteknek tartjuk. A megszentelt emberi ajkak sosem mondanának meggondolatlan szavakat. – Signs of the Times, 1895. május 23.

Az angyalok képesek meghallani imáinkat. – Ha az emberek mennyei látással rendelkeznének, angyalok légióit látnák, akik hatalmas erővel a Krisztus szavát tiszteletben tartó hívőket őrzik. Az együtt érző szeretettel óvó angyalok tanúi voltak gyötrődéseiknek, és hallották esdeklő imáikat. – A nagy küzdelem, 630. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2011&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Pál több gyakorlati kérdésről beszélget a gyülekezeti tagokkal Korinthusban. Emlékezteti őket arra, hogy „legyetek követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1. vers). A fejezet további részében két fő témát tárgyal: a fej befedésének kérdését (2-16. vers), és az úrvacsora szertartásának részleteit (17-34. versek). Ezeket használja példaként arra, milyen a helytelen imádat; s miközben beszél ezekről a kérdésekről, emlékezteti őket arra, hogy a helyes viselkedésnek Jézus Krisztust kell tükröznie.

Az első példában emlékezteti a korai hívőket, hogy vegyék figyelembe a nemek közti különbséget mind a „hagyományok”, mind a „tanok” betartásánál az istentisztelet során. A szakasz emlékeztet bennünket arra, hogy minden tekintély Istentől származik (3. vers). Korinthusban a fej befedése jelentette a nemek közti különbséget. Abban a szexuálisan túlfűtött környezetben az a nő, aki nem fedte be a fejét, egyértelműen azt jelezte, hogy prostituált. Imádatunkkal vagy tiszteletünket fejezzük ki Isten iránt, vagy szégyent hozunk rá. Ezért Pál úgy érvel, hogy – legalábbis az ókorban – egy férjes asszonynak be kell fednie a fejét (10. vers). Ezt a szöveget sokféleképpen értelmezték a kereszténység történelmének során. Korai hetednapi adventista úttörők inkább az elvek mellett foglaltak állást, mintsem amellett, hogy minden asszony befedett fejjel járjon a gyülekezetbe. A korai vezetőkhöz hasonlóan James White is tiltakozott azon gondolat ellen, hogy a nők ne beszélhessenek a nyilvánosság előtt (lásd a megjegyzést: Spiritual Gifts, 3. fejezet, 24. oldal).

Egy másik „megosztottsághoz” vezető kérdés Korinthusban az úrvacsora módja volt. Ez talán a legkorábbi beszámoló arról, hogy a korai keresztény egyházban gyakorlat volt az úrvacsora (23-26. vers), és ezen szövegeket használják a lelkészek ma is e keresztény szertartás során. Pál arra emlékeztet, hogy ezek a jelképek szentek, hiszen a keresztre feszített Jézus Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezik. Lelkészként tanúja voltam gyülekezeten belüli konfliktusok megoldásának; ahol, ha mindkét fél követte a tanácsot, hogy „vizsgálja meg” magát (28. vers), ott a felek meg tudtak békélni egymással. Ellenben láttam embereket, akik elsodródtak az egyháztól, szívük telve volt keserűséggel, képtelenné váltak arra, hogy megküzdjenek a bűnnel, s ennek egyik jele az volt, hogy szándékosan kerülték az úrvacsorát. Régi lelkészek bölcs gondolata, melyre rátaláltam, és ami hasznos lehet fiatal lelkészek számára, úgy hangzott, hogy a helyi gyülekezet egészségét meg lehet állapítani abból, hogy tagjai mennyire készségesen vesznek részt az úrvacsorán. Az igazság ma is ugyanaz marad, hiszen ez a szertartás megerősíti a Krisztus áldozata által szerzett engesztelésébe vetett hitünket, valamint a Jézus Krisztus második adventjével kapcsolatos reménységünket is (26. vers). Nem hiába jegyezte meg James White, hogy az úrvacsorát „adventi szertartásnak” kellene nevezni.

Michael W. Campbell

321. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 25. fejezetéhez (szeptember 19-25.).

„Éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám, Uram.”

Ha a szívünket rabul ejtené ennek az énekszövegnek az igazsága, az az életünket alakítaná át. A fizikai és érzelmi fájdalom sokkal kevésbé számítana. Ha tudjuk azt, hogy az angyalok a traumáinkat, próbáinkat és megkísértéseinket „együttérző gyengédséggel” figyelik, az megerősít bennünket abban, hogy megharcoljuk az életünk legkeményebb csatáit. Az angyalok féltő gonddal, mintegy mentőövként védelmezik a fájó szívünket és összetört életünket.

Amellett, hogy fizikailag védelmeznek minket, az angyalok jó hatással vannak a szívünkre és elménkre, bátorítják a legnemesebb hajlamainkat, és ellátnak minket kegyelemmel, erővel és bölcsességgel. Igyekeznek védeni a szívünket és az elménket a világ szennyező befolyásától. Az angyalok lelkünk testőrei, akik igyekeznek megvédeni minket az ördög csalárdságaitól és a világ bajaitól.

Az angyalok a menny segélyhívó rendszere. Körülülik Isten trónját, arra várva, hogy válaszolhassanak az őszinte szívből fakadó imákra. Szomorú módon azonban az emberek gyakran nem veszik tudomásul az angyali jelenlétet, és hogy a rendelkezésünkre állnak; a közömbösségünk tesz minket lelkileg törékennyé. Ha a nehéz és válságos helyzetekkel a mi jelentéktelen erőnkkel próbálunk meg boldogulni, akkor megfeledkezünk a menny segélyszolgálatának hívásáról, az IMÁDSÁGRÓL. Következésképpen jobban ki vagyunk téve Sátán támadásainak.

Az imádság megnyitja az ajtót a mennyei hatalom és védelem részére, azok számára, akik őszintén igyekeznek a győzelemre. Az imádságon keresztül, neked és nekem hozzáférésünk van „a világosság és hatalom láthatatlan seregéhez”. Isten angyali serege kész küzdeni a nevünkben, segíteni, hogy győzhetetlen csatákban győzedelmeskedjünk, és megerősíteni gyenge szívünket és gondterhelt elménket.

Szükséged van Isten segélyhívó szolgálatára? Tárcsázd az I-M-Á-D-S-Á-G-ot! A segítség már úton van!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: