2021. szeptember 15., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15 - SZERDA - 1 Korintus 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 24. fejezet 2246. nap

24. fejezet (4. rész) – A KÖZBENJÁRÓ IMA

Imádkozzatok áldásokért, hogy másokra is kiterjeszthessétek azokat! – Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csupán önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk. Tegyük magunkévá Krisztus életelvét. „Őérettük – tanítványaimért – odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek.” (Jn 17:19)

Krisztus odaadása és önfeláldozása mutatkozzék meg szolgáiban is! Krisztusi engedelmességgel teljesítsük Isten kívánalmait! Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk, hanem Istennel együttműködve bűnösöket mentsünk, és ezzel megdicsőítsük Őt. Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak az áldások továbbítása képesít újabb áldások befogadására. Csak akkor kapunk mennyei kincseket, ha e kincseket továbbadjuk a környezetünknek. – Krisztus példázatai, 142–143. o.

Amikor imánkban azt kérjük, hogy „a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, nemcsak magunknak kérünk, hanem másoknak is. Ily módon elismerjük, hogy azok a dolgok, amelyeket Isten ad, nemcsak minket illetnek meg. Isten ránk bízza azokat, hogy tápláljuk az éhezőket. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 111–112. o.

A egyéni imában mindenkinek előjoga annyit és úgy imádkozni, amennyit és ahogy csak akar. Imádkozhatnak rokonaikért, barátaikért. A belső szoba a megfelelő hely arra, hogy Istennel nehézségeikről, próbáikról és kísértéseikről beszélgessenek. A gyülekezeti imaóra nem alkalmas a szív titkainak kiteregetésére. – Bizonyságtételek 2. kötet, 578. o..

 

Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%207&version=NT-HU

Az apostol a házassággal kapcsolatos alapelvekről beszél. A szexualitást mindig egy szeretettel teljes házassági kötelék keretei között kell tartani. (2-5 vers). A házassági eskü szent, és minden körülmények között szentnek kell tartani. A válást el kell kerülni, még akkor is, ha az egyik fél nem hívő. Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?” (16. vers). 
Ahogy a keresztény üzenet újabb és újabb területekre jutott el, a körülmetélés kérdése gyakorta felmerült. A zsidó keresztények számára a körülmetélés identitásuk szerves része volt, de ahogy a kereszténység újabb területeket ért el, a körülmetélés minden hívő férfira való kiterjesztésének fontosságáról alkotott nézet gyökeresen átalakult. Egyre inkább úgy gondolták, hogy ez nem szükséges a nem zsidó származásúak esetében. Ez vezetett az őskeresztény egyház életének első komoly válságához. A legtöbb konzervatív tudós véleménye szerint Pál Első Levele a Korinthusiakhoz az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 15. fejezetében leírt egyházi tanácskozás után íródott. Ez a tanácskozás hosszasan tárgyalta a körülmetélés kérdését, ami rendkívül fontos volt a korai egyház életében. Ezek a korai keresztények messze nem voltak tökéletesek, és ez szükségessé tette, hogy a vezetők komoly tanácskozás keretében tárgyaljanak meg különböző kérdéseket annak érdekében, hogy az egyházat egyben tartsák, és így ne szakadjon különálló csoportokra. 
Pál megerősíti, hogy „A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása” (19. vers). A válság közepette sürgeti olvasóit, hogy emlékezzenek elhívatásukra (20. vers), és hogy Jézus Krisztus áldozatának köszönhetik szabadságukat: „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái” (23. vers). Amikor a gyülekezetben konfliktushelyzet alakul ki, fontos, hogy emlékezzünk küldetésünkre. Ha ezt nem tudjuk komolyan megtenni, akkor ez azt jelenti, hogy levettük tekintetünket Jézusról. Végül is nem Jézus az Egyetlen, Aki értelmet ad a küldetésünknek?

Michael W. Campbell

320. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 24. fejezetéhez (szeptember 12-18.).

„Hagyjuk, hogy a tapasztaltabbak őrködjenek az ifjabbak felett, és amikor látják, hogy megkísértetnek, vonuljanak velük félre és imádkozzanak velük és értük.”

A hivatásos pályafutásom nagy részében ifjúsági szolgálatot láttam el; mint Biblia-oktató, ifjúsági lelkész, ifjúsági irodalom evangelizációs igazgató és egyházterületi ifjúsági igazgató. Az Ellen G. White Hagyaték igazgatóhelyetteseként alkalmam nyílt az egész világot beutazva fiatal emberekkel beszélgetni. Ezek alatt az évek alatt gyakran megkérdeztem a tinédzsereket, akikkel korábban nem találkoztam, hogy „Előfordult-e valaha, hogy valaki a szüleiden kívül kettesben imádkozott veled? Kérdezte-e valaha ifjúsági lelkész, Bilbia-oktató, szombatiskola-vezető vagy más felnőtt az életedben, hogy imádkozhat-e veled egy adott dologgal kapcsolatosan?”

Mindössze egyszer-kétszer válaszolta egy-egy fiatal azt, hogy a szülein kívül valaki más is személyesen velük imádkozott! Mennyi kihagyott alkalom! A fiatalok vágynak arra, hogy a felnőttek valódi érdeklődést mutassanak irányukban, még a lelki fejlődésükben is. Örömmel fogadják a lehetőséget, ha beszélhetnek egy valójában érdeklődő felnőttnek a Jézussal való együttjárásukról, még akkor is, ha a kapcsolatuk Jézussal sosem kezdődött el igazán, vagy megfeneklett.

A közbenjáró imához szükség van állhatatosságra, hitre, együttérzésre, a önhittség hiányára és szeretetre. Ha ezen tényezők egyike hiányzik az imaéletünkből, megkérhetjük Istent, hogy segítsen betölteni a hiányt, változtassa meg a szívünket és alakítsa át a fontossági sorrendet. Ő minden erejével azoknak a személyeknek az életén akar dolgozni, akikért imádkozunk. Imádkozzunk többet, és aggodalmaskodjunk kevesebbet!

Cindy Tutsch

Blogszerkesztő, RevivalandReformation.org

Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: