Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2258. nap
26. fejezet (3. rész) – HAMIS IMÁK
Az ima nem a megtérés bizonyítéka. Azt a megváltozott életnek is alá kell támasztania. – Sátán elhiteti az emberekkel, hogy az elragadtatás érzelme megtérést jelent. De életükben nem áll be változás. Cselekedeteik olyanok, mint annak előtte. Életükben nem mutatkoznak jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak, és állandóan azokra az érzelmekre vágynak, amelyek ilyenkor felidéződnek. Azonban nem élnek új életet. Sátán megcsalja őket. Élettapasztalatuk nem lépi túl az érzelmek világát. Homokra építenek, és ha ellenszelek fújnak, házukat elsöpri.
Szegény lelkek tapogatóznak a sötétben, és várják azoknak az érzelmeknek az átélését, amelyeken szerintük mások átmentek. Elfeledkeznek arról a tényről, hogy Krisztus hívének félelemmel és rettegéssel kell munkálnia saját üdvösségét. A megtért bűnösre tennivalók várnak. A bűnbánatot őszinte hitnek kell követnie.
Midőn Jézus új szívről beszél, akkor azon az értelmet, életet, az ember egész lényét érti. A szív megújulása annyit jelent, hogy az ember elvonja a világtól eddigi szeretetét, és azt egészen Krisztusnak adja. Az új szív egyúttal megújult értelmet, új életcélt, új indokokat jelent. Mi a jele a megújult szívnek? A megváltozott élet! Minden nap, minden órában meg kell halnunk az önzésnek és a büszkeségnek. – Üzenet az ifjúságnak, 71–72. o.
Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%204&version=NT-HU
A keresztény egyház történetében igen korán bekövetkezett az, amivel úgy tűnik a korinthusi gyülekezet is szembesült: a nézet terjedése, miszerint az evangélium híre titkos tudomány lenne. Az apostol kijelenti: „visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét” (2. vers). A keresztények valójában „az igazság nyílt megvallásával” hirdették az evangélium üzenetét (2/b vers).
A tény, hogy egyesek nem ismerik fel a világosságot, még nem jelenti azt, hogy az igazság hirdetése nem leplezetlenül és nyíltan történik: „… akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe” (4. vers – ÚRK).
Isten kinyilatkoztatásának egyik legbuzdítóbb ténye, hogy az Ő igazsága nyíltan szembeszáll a bűnnel, és ellenzi azt. Érdekes módon Ellen G. White Bizonyságtételek a gyülekezetnek című művének egyik fő témája is az, hogy mi emberi lényként vakká válunk a bűnnel szemben. Ezért figyelmeztet újra, meg újra: „Bárcsak a Menny nézőpontjából látnátok magatokat!” (többek között: 3. kötet, 39. oldal). Ez a veszély is indokolja, hogy az egyetlen fennhatóságot elfogadjuk. Végső soron Krisztus az igazság mércéje, és nem mi. Ezt a hírt nyíltan és világosan kell, és muszáj is hirdetni a világnak.
Egy főiskolai tanár a szemeszter végén felmérést készített diákjai között arról, hogy szerintük Jézus extrovertált, vagy visszahúzódó volt. A diákok több mint 90%-ának véleménye szerint Jézus ugyanolyan személyiség volt, mint ők. A saját életükkel azonosították Jézusét. Keresztényként azonban soha nem mérhetjük önmagunkhoz hitbéli tapasztalatainkat.
Valószínűleg ezért is köti össze Pál apostol az Isten dicső világosságáról szóló gondolatot a „cserépedényekről ” szóló hasonlattal, ami Isten rendkívüli erejéről beszél. (7. vers). Életünkre minden szempontból hatással van, amit hiszünk, beleértve a testünket is. Az evangéliumi üzenet kincse Pál gyenge testében (a cserépedényben) van elrejtve. Annak ellenére, hogy Pál apostol és társai nélkülöznek minden földi pompát, testükben hordozzák „a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát” (4. vers).
A 13-18. igeversekben Pál a héber Írások görög változatából idéz, a 116. és 115. Zsoltárokra hivatkozik, melyekben Jézus nem észérveket, hanem a Szentírást előtérbe helyezve szól. Pál és társai is ezt tették. Ilyen szellemben éltek, a Szentírást tették életük irányadójává és a feltámadásba vetett hitük alapjává.
Michael W. Campbell
322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).
Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.
Íme egy idézet:
„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”
Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.
Cindy Tutsch
RevivalandReformation.org blogszerkesztő
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés