Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2243. nap
24. fejezet (1. rész) – A KÖZBENJÁRÓ IMA
A másokért mondott ima. – Törekedjünk a világosság útján járni, mivel Krisztus a világosság. Az Úr akkor szabadította meg Jóbot, amikor nemcsak önmagáért, hanem a vele szembeszállókért is imádkozott. Amikor vágyat érzett szívében, hogy az Úr az ellene vétkezőket is megsegítse, akkor jött számára a mennyei segítség. Ne csak önmagunkért imádkozzunk, hanem azokért is, akik ártottak nekünk, és akik most is folyamatosan bántanak. Főleg gondolatban imádkozzatok. Ne hagyjátok békén az Urat, füle mindig készségesen meghallja a kitartó, őszinte imákat, amelyek az alázatos ember ajkáról szállnak fel Őhozzá. – Adventista Bibliakommentár 3. kötet, 1141. o.
Nektek kell lennetek az eszköznek, amely által Isten megszólítja az illető személyt. A Lélek eszetekbe juttatja a fontos és értékes igazságokat, és Jézus szeretetével teljes szívetekből életmentő szavak fakadnak. Az egyszerűség és az őszinteség lesz a legszebb bizonyságtevés; a szavaitokat pedig úgy jegyzi majd fel a menny, mint amelyek ezüst tálon aranyalmákhoz hasonlatosak. Gyógyító mennyei befolyást gyakoroltok az emberekre, a szavaitok meggyőződést és vágyat szülnek szívükben, Jézus pedig imáitok által közbenjár értük, a Szentlélek ajándékát kéri a bűnös számára. Isten angyalai minden megtérő bűnösnek örvendenek. – Isten fiai és leányai, 274. o.
Mindenütt körülöttetek olyan emberek élnek, akik szerencsétlenségek áldozatai lettek, akiknek szükségük van együtt érző szavaitokra, szeretetekre, érzékenységetekre, alázatos, irgalommal teljes imáitokra. – Bizonyságtételek 3. kötet, 530. o.
Amikor Istent Atyánknak nevezzük, minden gyermekét a testvérünknek kell tekintenünk. Mind ugyanannak a nagy családnak vagyunk a tagjai. Imáinkba kell foglalnunk felebarátainkat is. Egyetlen ember sem imádkozik helyesen, aki csak önmaga számára kér áldást. – Isten fiai és leányai, 267. o.
Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%204&version=NT-HU
Ez a fejezet az alázatosság fontosságára emlékeztet bennünket. Isten- ismeretünk korlátozott, ahogyan az a tény is jelzi, ahogy az apostol körülírja szerepünket, mint akik csupán „Isten titkainak sáfárai” vagyunk (1. vers). A mi felelősségünk az, hogy hűek legyünk (2. vers). Az egyik legnehezebb dolog az, hogy ne ítélgessünk másokat. Lelkészként, és jelenleg lelkészek tanítójaként megtanultam, hogy fontos rájönnünk arra, hogy egy történetben sokkal több van, mint amit ismerünk.
Soha nem fogom elfelejteni azt az esetet, amikor egy férfi közölte, hogy meg akar keresztelkedni. Leültem az irodában a férjjel és a feleséggel, mire ők az iroda két, egymástól legtávolabb eső pontján foglaltak helyet. Néhány perc múlva eldöntöttem, hogy megkérdezem őket a házasságukról. A férj megvallotta, hogy ő más nőkhöz vonzódik. Miközben örültem a döntésének, hogy meg akar keresztelkedni, arra kértem, először beszéljünk erről a problémáról. Erre ő úgy reagált, hogy híresztelni kezdte másoknak, micsoda hitvány lelkész vagyok, hogy nem akarom őt megkeresztelni. A gyülekezeti tagok eljöttek hozzám, hogy megtudakolják, miért nem keresztelem meg őt, de nyilván nem volt szabad elmondanom nekik azt, hogy a valóságban mi is történik.
Ritkán ismerjük a teljes történetet, ezért óvatosaknak kell lennünk, hogy ne ítéljünk másokat, hanem bízzuk az ítéletet Istenre. „Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete” (5. vers). Pál apostol arra emlékeztet bennünket, hogy a mi történetünkben is sokkal több van, mint amiről tudomásunk van. Keresztényként Istent képviseljük a világ és a világmindenség előtt. „… mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (9. vers). A mi történetünk része egy nagyobb történetnek.
„Ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig” (12-13. vers). Figyelemre méltó az, ahogy a keresztény vértanú, Husz János meghalt a tűz lángjai között évszázadokkal ezelőtt, és mindez ezért történt meg, mert makacsul elutasította azt, hogy feladja hitét, és ezt mondta a vádolóinak: „Isten a tanúm, hogy az én fő célom a prédikálásommal, írásaimmal és minden tettemmel az volt, hogy bűnösöket térítsek meg bűneikből. És ebben való igyekezetemben az evangélium igazságáról írtam, prédikáltam és tanítottam... És most kész vagyok örömmel meghalni.” Amikor a cölöphöz kötve a füst és a lángok felszálltak, a hangja ének formájában volt hallható: „Jézus, az élő Istennek Fia, könyörülj rajtam.”
Michael W. Campbell
320. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 24. fejezetéhez (szeptember 12-18.).
„Hagyjuk, hogy a tapasztaltabbak őrködjenek az ifjabbak felett, és amikor látják, hogy megkísértetnek, vonuljanak velük félre és imádkozzanak velük és értük.”
A hivatásos pályafutásom nagy részében ifjúsági szolgálatot láttam el; mint Biblia-oktató, ifjúsági lelkész, ifjúsági irodalom evangelizációs igazgató és egyházterületi ifjúsági igazgató. Az Ellen G. White Hagyaték igazgatóhelyetteseként alkalmam nyílt az egész világot beutazva fiatal emberekkel beszélgetni. Ezek alatt az évek alatt gyakran megkérdeztem a tinédzsereket, akikkel korábban nem találkoztam, hogy „Előfordult-e valaha, hogy valaki a szüleiden kívül kettesben imádkozott veled? Kérdezte-e valaha ifjúsági lelkész, Bilbia-oktató, szombatiskola-vezető vagy más felnőtt az életedben, hogy imádkozhat-e veled egy adott dologgal kapcsolatosan?”
Mindössze egyszer-kétszer válaszolta egy-egy fiatal azt, hogy a szülein kívül valaki más is személyesen velük imádkozott! Mennyi kihagyott alkalom! A fiatalok vágynak arra, hogy a felnőttek valódi érdeklődést mutassanak irányukban, még a lelki fejlődésükben is. Örömmel fogadják a lehetőséget, ha beszélhetnek egy valójában érdeklődő felnőttnek a Jézussal való együttjárásukról, még akkor is, ha a kapcsolatuk Jézussal sosem kezdődött el igazán, vagy megfeneklett.
A közbenjáró imához szükség van állhatatosságra, hitre, együttérzésre, a önhittség hiányára és szeretetre. Ha ezen tényezők egyike hiányzik az imaéletünkből, megkérhetjük Istent, hogy segítsen betölteni a hiányt, változtassa meg a szívünket és alakítsa át a fontossági sorrendet. Ő minden erejével azoknak a személyeknek az életén akar dolgozni, akikért imádkozunk. Imádkozzunk többet, és aggodalmaskodjunk kevesebbet!
Cindy Tutsch
Blogszerkesztő, RevivalandReformation.org
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésAmen!
VálaszTörlés