2021. szeptember 10., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 10 - PÉNTEK - 1 Korintus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2241. nap

23. fejezet (6. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT

Nagyon fontos az ima – általa nyerünk erőt és bölcsességet ahhoz, hogy észrevegyük ellenségünk kísértéseit, és ellenálljunk azoknak. Sátán ezért tesz meg mindent, hogy az emberek ne imádkozhassanak. Idejüket lefoglalja munkával, élvezetekkel, vagy olyan törvénytelenségekbe hajszolja őket, hogy nem éreznek többé belső ösztönzést az imádkozáshoz. Jézus megnyitotta a mennyet mindazok előtt, akik hozzá akarnak jönni, a fiatalokat és a gyermekeket is hívja. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, hiszen övék a mennyek országa!” – mondta Jézus. Üdvözítőnk azt akarja, hogy minden gyermek úgy bízzék Őbenne, akár a szüleiben. Ahogy a gyermek kenyeret kér édesanyjától vagy édesapjától, amikor éhes, ugyanúgy kell nekünk is kérnünk Tőle, ha szükségük van valamire. Ha bűneitek megterhelik szíveteket, jöjjetek Isten elé és mondjátok: „A Krisztus nevében kérünk, bocsásd meg a bűneinket!” Isten minden őszinte imádságot meghallgat, és minden kegyelmét kitartóan kérő imára válaszol. – The Youth`s Instructor, 1892. július 7.

 

Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%202&version=NT-HU

A korinthusi gyülekezet nagy kihívásokkal találta szembe magát. Az apostol felismerte azt, hogy a megoldás egyszerű: „Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (2. vers – ERV). Emlékeztette őket arra, hogy prédikálása nem „emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék” (4-5. vers).

Az egyház egyik legnagyobb kihívása akkor és most is az, hogy a kereszténység önmaga körül forogjon. Ez azonban nem helyes. Onnan tudjuk, hogy ez rossz, hogy Isten kijelentette a Szentlélek által (10. vers). Ez abszolút lényeges, mert „az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (11. vers). A Szentlélek viszont megtanít bennünket (13. vers). A „nem lelki ember” nem érti meg „mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (14. vers). Pál „útmutatása ebben a levélben napjai gyülekezete számára útmutatás Isten egyházának az idők végéig” (EGW, 332. levél - 1907).

Részt vettem egyszer egy tudományos konferencián. A vita tárgya az volt, hogy a megtérés tapasztalata valós-e. Egyesek azzal érveltek, hogy a keresztyénség és az újjászületés egy mentális mankó, amelyre az emberek támaszkodnak. Csak egyetlen ember állította, hogy a megtérés tapasztalata lehetséges, mivel ismert valakit, aki tudós körökben elismert ember, és aki azt állította, hogy megtapasztalta a megtérést.

Egy keresztény számára azért valóságos a megtérés, mert Krisztus keresztje mindent megváltoztat. Ez a kinyilatkoztatás a Szentlélek meggyőző hatalma által történik meg. Erőt ad nekünk keresztényi életet élni és betölti szívünket reménységgel. Ahogy írva van: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (9. vers).

Joseph Kidder, az Andrews lelkészképző professzora kijelentette: „A kereszt a szíve minden közösségnek, és ez a közösség csak a kereszt által mélyül el, és jut el az igazi érettségre. Ez azonban megköveteli az én minden formájának – az önközpontúság, az önigazultság, az önérdek –   gyakori és fájdalommal járó megfeszítését, valamit azt a hajlandóságot, hogy sebezhetőek maradjunk a más keresztényekkel való nyílt közösségben” (Majesty: Experiencing Authentic Worship, 97).

Michael W. Campbell

319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).

Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.

Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.

Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”

„Meg kell nyitnunk a szívünket.”

Bill Roberts

Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: