Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2242. nap
23. fejezet (7. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT
A bűnbocsánatot kérő imának őszintének kell lennie. – „Ne vess el engem a te orcád elől, és a te Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 51:13) A megtérés és a bűnbocsánat Isten ajándéka számunkra – Krisztus által. Csakis a Szentlélek győzhet meg bűnösségünket illetően, neki köszönhetően érezzük szükségét a bűneink megbocsátásának. Csak a megtértek részesülnek Isten bocsánatában, de az Úr kegyelme az, amely megtérésre szólítja a szívet. Ismeri gyengeségeinket, tehetetlenségünket, ezért segít nekünk. Meghallja hitből fakadó kéréseinket, de őszinteségünket azzal bizonyíthatjuk, hogy életünket – személyes erőfeszítések árán – Isten erkölcsi mércéjéhez igazítjuk. Ez az erkölcsi mérce lesz minden ember próbatétele. Meg kell nyitnunk szívünket a Szentlélek befolyása számára. Meg kell tapasztalnunk átformáló erejét. – Review and Herald, 1884. június 24.
„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” Vajon miért nem fogjuk szaván Istent? Kérni és kapni – két, egymáshoz szorosan kapcsolódó történés. Ha hittel kéritek az Isten által megígért dolgokat, megkapjátok azokat. Kérjétek Jézustól mindazt, amire szükségetek van. Kérjetek bocsánatot bűneitekért! Ha hittel kéritek ezt, szívetek meglágyul, és megbocsáttok az ellenetek vétkezőknek, ezután pedig a szeretet illatával átitatott imáitok felemeltetnek Istenhez. Az imádkozást az őrködés követi, és minden gondolatotok, szavatok, cselekedetetek összhangban lesz kitartó kéréseitekkel, amelyektől életetek Isten akarata szerinti átalakulását várjátok. A hitből fakadó imádság meghozza gyümölcsét. A csupán megszokásból mondott, őszintétlen imáknak semmilyen értékük nincs. Akik Isten elé járulnak, hinniük kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza az Őt tiszta szívükből keresőket. – Review and Herald, 1912, március 28.
Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%203&version=NT-HU
A megosztott gyülekezet olyan, mint a méreg. Az ilyen megosztottságok a „testi” természet jelzői és nem Isten Szentlelkének jelenlétét tükrözik (1-4. vers). Pál apostol elismeri, hogy minden gyülekezeti tag növekedésben van. A megosztott gyülekezetet tejjel kell táplálni és nem kemény eledellel (2. vers). Minden szűklátókörűség az ember testi természetének a gyümölcse. Ellen White élete folyamán óvott az ilyen állapottól. Szerinte a kritizáló lelkület nagy károkat okoz a gyülekezeten belül. Ami még ennél is rosszabb, hogy az ilyen szélsőséges magatartás meggátolja azt, hogy az igazság eljusson másokhoz. Az adventistáknak semmiképpen sem kell mások lelkiismeretének lenniük (Historical Sketches, 211-212. oldal).
„Aki maga követ el helytelenségeket, az gyanúsít mást ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni a szívében rejtőző gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat másra. Hiszen az ember bűn által ismerte meg a rosszat. Az első emberpár, alighogy bűnbe esett, máris egymást vádolta. Az emberi természet azonnal erre adja magát, amikor nem Krisztus kegyelme vezeti” (Gondolatok a hegyibeszédről. Budapest, 1993, Advent Kiadó 111. oldal)
Az egyház mindenek felett Istené. Ez az, amit az apostol világossá tesz, amikor arra emlékeztet, hogy „Isten adja a növekedést” (6. vers). Minden dicsőség Istené, de amikor a dolgok nem működnek, személyesen kell felelősséget vállalnunk magunkért és nem kell megpróbálnunk másokat helyreigazítani. Végül „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint” (8. vers).
Befejezésül Pál az épület hasonlatát alkalmazza (9-10. vers). Ami a leginkább számít az az, hogy „más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (11. vers). Minden gyülekezeti széthúzásnak egy a magyarázata: Jézus hiánya. Ez a lényeg. Ez az alap. És ez az, ahogyan minden ember megpróbáltatik (12-15. vers). Végkövetkeztetésként Pál ezt kérdezi: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (16. vers). Miközben sokan ezt a szöveget az egészséges életmóddal hozzák kapcsolatba, a valódi összefüggés Jézus központi szerepe a hívő ember életében. Amikor tényleg meglátjuk Jézust, minden más bolondságnak bizonyul (19. vers). Semmink sincs, amivel kérkedhetnénk (21. vers). Semmi lelki előnyt nem igényelhetünk magunknak, mivel mindnyájan a Jézus Krisztuséi vagyunk.
Michael W. Campbell
319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).
Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.
Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.
Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”
„Meg kell nyitnunk a szívünket.”
Bill Roberts
Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés
VálaszTörlésÁmen!