Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - PÉNTEK - Jeremiás 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 33 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2033&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2033&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten reményt ad a pusztulás közepette. Amikor Izraelnek jól ment dolga, de gonoszul élt, Isten a bekövetkező veszélyről beszélt nekik. Most, amikor a pusztulás kellős közepén vannak, a reménységről beszél. Ennél reménytelenebb helyzetet szinte el sem tudunk képzelni. A babiloni hadsereg Jeruzsálemet ostromolja, Jeruzsálem utcáin holttestek hevernek, a nagyobb épületeket és palotákat lerombolták, hogy az anyagát a védekezéshez használják. Ebben a helyzetben Isten vigasztal és bátorít: arra bátorítja őket, hogy kiáltsanak Hozzá, kérjenek merész dolgokat Tőle, mert meghallgatja őket; bekötözi és orvosolja sebeiket, meggyógyítja őket; jóra fordítja sorsukat, újjáépíti őket, megtisztítja bűneikből, megbocsátja bűneiket, annyi jót tesz a várossal, hogy ez hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez Neki; jót és békességet ad nekik; az ígéri, hogy hallható lesz még menyasszony és vőlegény örvendező hangja a városban; nyájak legelésznek majd a mezőkön.

2.    Hála a pusztulás közepette. Jeruzsálem ostroma alatt, amikor a városban a fent említett körülmények uralkodnak, Jeremiás felemlíti a zsidók egy kedves himnuszát, amely újra és újra felbukkan szerte az Ószövetség könyveiben: „Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!” Hálád adni ilyen helyzetben? Az Úr jóságáról beszélni ilyen veszedelem közepette? Arról énekelni, hogy örökké tart szeretete? Ezt teljesen elképzelhetetlen, de működik. Tegyük ezt mi is, amikor bajban vagyunk: Adjunk hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!”  

3.    Dávid magva a helyreállítás garanciája. Ez a fejezet Dávid utódainak uralmáról szól, amely a legteljesebben Dávid Fiának, Jézus Krisztusnak a megváltó szolgálatában teljesedett. Most is Ő a világ Reménye, a helyreállítás garanciája.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki tudja, hogy a reménytelen helyzetben lévő embernek szüksége van a megerősítésre

b.    aki kéri, hogy Hozzá forduljon mindenki, mert nagy dolgokat fog cselekedni népéért

c.    aki kitartásra biztatja népét, és megígéri, hogy újra boldogok lesznek

d.    aki hatalmas csodáról beszél nekik, a Messiás érkezéséről, aki a Megváltójuk lesz

e.    aki valóra váltja a megígért jót

f.      aki szabadságot és biztonságot ígér

g.    aki igazságos világot ígér

h.    akinek az ígéretei akkor is megállnak, ha összedől a világ

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy az élete egy hálaadó élet legyen, hogy hálát adjon Neked, mert jó vagy, mert örökké tart szereted, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 14. fejezet

14. fejezet – „MEGTALÁLTUK A MESSIÁST” (6. rész)

Filep hívta Nátánaelt, aki a tömegben volt, amikor Keresztelő János Jézusra, Isten Bárányára mutatott. Nátánael Jézusra tekintett, és csalódást érzett. Lehetséges, hogy ez az ember, aki a nehéz munka és szegénység jegyeit viseli magán, a Messiás? Nátánael mégsem tudta visszautasítani Jézust, mivel János üzenete meggyőződést ültetett szívébe.

Amikor Filep hívta, Nátánael visszavonultan elmélkedett egy csendes ligetben János kijelentéseiről és a Messiásra vonatkozó próféciákról. Azért imádkozott, hogy ha a János által kijelentett személy a szabadító, felismerhesse ezt, és a Szentlélek nyugodjék meg rajta, és biztosítsa, hogy Isten meglátogatta népét, és felemelte értük az "üdvösség szarvát" (Lk 1:69). Filep tudta, hogy barátja kutatja a próféciákat, és míg Nátánael imádkozott a fügefa alatt, rátalált rejtekhelyére. Gyakran imádkoztak együtt ezen a lomboktól borított, magányos helyen.

Az üzenet: "Megtaláltuk, aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták" (Vö. Jn 1:46); Nátánael számára közvetlen válasz volt ez imáira. Filep hite azonban még ingatag volt. Kétkedve tette hozzá: " . . . a názáreti Jézust, Józsefnek fiát" (Jn 1: 46). Az előítélet ismét feltámadt Nátánael szívében. Felkiáltott: "Názáretből származhat-e valami jó?" (Jn 1:47)

Filep nem szállt vitába. Így szólt: "Jer és lásd meg! Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni és monda őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen" (Jn 1:47-48). Nátánael meglepetten kiáltott fel: "Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál" (Jn 1:49).

Ez elég volt. Az isteni Lélek, aki bizonyságot tett Nátánaelnek, amint magányosan imádkozott a fügefa alatt, most Jézus szavaival szólt hozzá. Bár kétségek közt, valamelyest engedve az előítéleteknek, de az igazság utáni őszinte vággyal jött Nátánael Krisztushoz, és most vágya betelt. Hite fölülmúlta azét, aki Krisztushoz hozta. Ezt mondta: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya!" (Jn 1: 50)

Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, nem találta volna meg Jézust. Amit maga látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is, az előítélet sokakat tart vissza a helyes úttól. Milyen más eredményre jutnának a "jöjj és lásd meg" elv alapján!

Amíg valaki az emberi tekintély vezetésében bízik, nem juthat el a megmentő igazság ismeretére. Nátánaelhez hasonlóan a magunk számára kell tanulmányoznunk Isten igéjét, és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, minket is látni fog az imádság titkos helyén. A világosság országának angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést.

Krisztus egyházának megalapítása János, András, Simon, Filep és Nátánael elhívásával kezdődött. János két tanítványát irányította Krisztushoz. Egyikük, András, megtalálta testvérét, és a Megváltóhoz hívta. Ezután történt Filep elhívása, aki viszont elment Nátánaelt megkeresni. Szolgáljanak ezek a példák arra, hogy megtanuljuk a személyes erőfeszítések jelentőségét, hogy közvetlenül forduljunk rokonainkhoz, barátainkhoz, szomszédainkhoz. Vannak, akik egy életen át vallják, hogy ismerik Krisztust, de személyesen sohasem tettek erőfeszítést, hogy csak egyetlen lelket is hozzanak a Megváltóhoz. A munkát teljesen a prédikátorra hagyják, aki hivatása terén képzett lehet, mégsem végezheti el azt, amit Isten egyházának tagjaira bízott.

Sokan rászorulnak a szerető keresztény szívek szolgálatára. Sokan tönkrementek, akiket meg lehetett volna menteni, ha szomszédaik - egyszerű férfiak és nők - személyesen munkálkodtak volna értük. Sokan személyes elhívásra várnak. Magában a családban, szomszédságban, a városban, ahol élünk, van misszionáriusi munkánk, amelyet Krisztusért végezhetünk. Ha keresztények vagyunk, ez a munka örömünkre fog szolgálni. Nem mondható el valakiről, hogy megtért, míg fel nem ébred benne a vágy, hogy másoknak is elmondja: milyen hű barátra talált Jézusban. A megmentő és megszentelő igazságot nem zárhatja szívébe.

Mindazok, akik Istennek szentelték magukat, a világosság közvetítőivé válnak. Isten eszközeivé lesznek, kegyelmének gazdagságát átadják másoknak is. Ő megígérte: "Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek" (Ez 34:26).