Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 43 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2043&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2043&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az ember mindig talál mentséget az Isten elleni engedetlenségre. Az előző fejezetben szent elköteleződést tettek Isten és akarata mellet, de amikor a nép meghallotta Isten akaratát, megmagyarázták, hogy miért nem engedelmeskednek: azt mondták Jeremiás hazudik, Isten nem ezt üzente nekik, vagy Báruk hatására mondja, amit mond. Az a tény, hogy találunk mentséget, nem mentség az engedetlenségre.
2. Kinek az Istene az Isten? Az előző fejezeben a nép azt mondja Jeremiásnak, hogy a „te Istened,” Jeremiás pedig, hogy a „ti Istenetek.” Ebben a fejezetben a nép azt mondja, hogy a „mi Istenünk.” Szinte megfosztják Jeremiást attól, hogy Istent a maga Istenének mondja. Attól, hogy a nép Istent a maga Istenének nevezi, még nem lesz igazuk. Nem lehet az Isten mögé bújva engedetlenkedni.
3. Nem használ az Isten elől való menekülés. A zsidók úgy gondolták, hogy az Egyiptomba való meneküléssel megoldódik a helyzetük, de nem mindig megoldás Egyiptom. Megoldás volt hajdan Ábrahám családjának, Jákob családjának és még magának Jézusnak is, amikor Heródes üldözte, de ebben a helyzetben ez a rossz döntés. Istennek volt jó megoldása, el is mondta a népnek, de ők mégis azt választották, ami nekik volt vonzóbb.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki beszél népéhez még akkor is, ha tudja, nem fogják meghallgatni
b. aki nem fárad bele népéért küzdeni – mi régen feladtunk volna egy ilyen hálátlan, makacs, lázadó, Istent semmibe vevő népet
c. aki még Egyiptomba is elkíséri őket, mert ott is megszólítja őket
d. aki noha elkísérte népét Egyiptomba, de döntésük következményeitől nem tudta megszabadítani őket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy nem a mentséget keresse bűneire, hanem Téged és a Te akaratodat. Adjad, hogy ne elmeneküljön Tőled, hanem Hozzád meneküljön, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet
16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (2. rész)
Amikor az Úr leszállt a Sinai hegyre, a helyet megszentelte jelenléte. Mózes parancsot kapott, hogy vessen határt a hegy körül és szentelje meg azt, majd Isten figyelmeztető szava hallatszott: "Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen" (2Móz 19:12-13). Így tanulták meg a leckét, hogy ahol Isten kinyilvánítja jelenlétét, az a hely szent. A templomot körülvevő egész területet szentnek kellett volna tekinteni. Nyereségvágyuk miatt azonban mindezt szem elől tévesztették.
A papok és vének hivatása az volt, hogy Istent képviseljék a nép előtt. Helyre kellett volna igazítaniuk a templom udvarában tapasztalható visszaéléseket. Példát kellett volna adniuk a népnek becsületességből és könyörületességből. A maguk hasznának keresése helyett inkább a hívek szükségleteit, helyzetét kellett volna nézniük, készségesen segíteniük kellett volna azoknak, akik nem tudták megvásárolni a megkívánt áldozatokat. Ezt viszont elmulasztották. A telhetetlenség megkeményítette szívüket.
Eljöttek erre az ünnepségre a szenvedők, a szűkölködők, a nélkülözők is. Ott voltak a vakok, a sánták, a süketek. Egyeseket ágyon hoztak. Sok olyan szegény is eljött, akik a legszerényebb áldozatot sem tudták megvásárolni az Úrnak, még saját éhségük csillapítására sem tudtak élelmet venni. Mindezeket nagyon lehangolták a papok állításai, akik kegyességükkel dicsekedtek, akik azt állították, hogy ők a nép őrzői, de hiányzott belőlük az együttérzés, a könyörületesség. A szegények, betegek, haldoklók hiába könyörögtek kegyeikért. Szenvedésük nem ébresztett szánalmat a papok szívében.
Amint Jézus a templomba lépett, tekintete átfogta az egész helyszínt. Látta a tisztességtelen üzletelést. Látta a szegények nehéz helyzetét, akik hitték; hogy vérontás nélkül nincs bűneikre bocsánat. Látta, hogy templomának külső udvara szentségtelen vásártérré lett. A szent hely egyetlen óriási tőzsdévé vált.
Krisztus látta, hogy valamit tenni kell. Az embereket számos ceremóniára kötelezték anélkül, hogy helyesen megmagyarázták volna azok jelentőségét. A hívek áldozatokat hoztak, de nem tudták, hogy azok az egyetlen tökéletes Áldozat előképei, pedig ott állt közöttük Az, Akit összes szolgálatuk jelképezett, bár nem ismerték fel, nem tettek tisztességet neki. Ő adta az áldozatokra vonatkozó utasításokat. Ismerte jelképes értelmüket, látta, hogy elferdítik, félreértelmezik őket. A lelki istentisztelet eltűnőben volt. Hiányzott a kapocs, amely a papokat és véneket Istenükhöz fűzte volna. Krisztus feladata az volt, hogy teljes egészében más istenimádást hozzon létre.
Ámen!
VálaszTörlés