Higgyetek az Ő prófétáinak - március 5 - KEDD - Jeremiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 37 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2037&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2037&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istent nem lehet manipulálni. Sédékiás nem engedelmeskedett Istennek, de amikor szorult körülötte a hurok, küldötteket küldött Jeremiáshoz, hogy imádkozzon érte az Úrhoz. Az a király, aki bántotta a prófétát, börtönbe csukatta, most hozzá fordult segítségért. Nincs annál megalázóbb dolog, amikor ahhoz kell segítségért fordulnunk, akit megaláztunk és meggyaláztunk.

2.    Istent semmivel sem lehet pótolni. Sédékiás király imát kért a prófétától, de mégis Egyiptomban bízott, hogy megszabadítja őket a babilóniaiak kezéből. Az nem működik, hogy imádkozunk, aztán pedig másban keressük a segítséget, mint Isten. A próféta világossá tette, hogy Egyiptom nem fog segíteni rajtuk. Amikor a babilóniaiak visszavonultak Jeruzsálem falai alól, Sédékiás igazolva érezte magát, és újból az Isten iránti engedetlenséget választotta. Isten szava azonban nem függ a körülményektől és attól sem, hogy mit gondol, vagy hisz a király. Be fog teljesedni.

3.    Nem elég a fél megtérés. Sédékiás jeleit mutatta annak, hogy bizonyos mértékben hisz Istenben. Megkérdezte a prófétát Isten szándékáról, és amikor Jeremiás azt kérte, hogy ne küldje vissza a földalatti börtönbe, ezt megtette és még táplálékáról is gondoskodott. Ezek azt mutatják, hogy Sédékiás félig-meddig hitt Istenben, de ez nem elég. A fél hit, a fél megtérés, az időszakos hit nem sokat ér. Ha valaki csak a bajban keresi Istent az nagy bajban van.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akire sem a király, sem az udvari emberei, sem az ország népe nem hallgatott

b.    akivel nem lehet szórakozni

c.    aki kijózanít, hogy ne áltassuk magunkat hamis dolgokkal

d.    akinek van mondanivalója népéhez

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne akarjon Téged semmivel se pótolni, főleg saját elgondolásaival és megoldásaival. Adjad, hogy ne csak a bajban keressen téged, és ne csak fél hite legyen, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet

15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (3. rész)

Az elbukott emberiség megváltásának egyetlen reménye Krisztusban van. Mária csak Isten Báránya által lelhetett üdvösséget. Önmagában nem volt érdeme. Kapcsolata Jézussal - lelki szempontból - egyáltalán nem különbözik bármely más embernek a Megváltóhoz való viszonyától. Ezt jelzik az Üdvözítő szavai. Világos különbséget tesz anyjához fűződő viszonyában mint Emberfia és mint Isten Fia. A köztük fennálló rokoni kötelék semmiképpen sem teszi Máriát egyenlővé vele.

E szavak: "Nem jött még el az én órám" (Jn 2:4) arra mutatnak, hogy Krisztus földi életének minden tette az öröktől fogva létező terv megvalósítása volt. Mielőtt a földre jött, a tervet, és minden részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek közt jártában lépésről-lépésre Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a megjelölt időben. Ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött.

Amikor azt mondta Máriának, hogy nem jött még el az Ő órája, Jézus anyja ki nem mondott gondolatára felelt - a várakozásra, amit a többiekkel együtt melengetett. Remélte, hogy fia kijelenti magát, mint Messiás, és elfoglalja Izrael trónját. De az idő még nem jött el. Jézus nem királyként, hanem mint "fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ésa 53:3) fogadta el az emberi sorsot.

Bár Máriának nem volt helyes elképzelése Krisztus küldetéséről, feltétlenül bízott Benne. Erre a hitre válaszolt Jézus. Mária bizalmát akarta jutalmazni, és tanítványai hitét megerősíteni első csodájával. A tanítványoknak még a hitetlenség számos nagy kísértésével kellett szembenézniük. A jövendölések félreérthetetlenül megvilágították számukra, hogy Jézus a Messiás. Azt várták, hogy a vallási vezetők még az övékénél is nagyobb bizalommal fogadják Őt. Elbeszélték az embereknek Jézus csodálatos tetteit, és küldetésébe vetett bizalmukat, de meglepte őket és keserű csalódást váltott ki bennük a papok és a rabbik Jézussal szemben tanúsított hitetlensége, mélyen gyökerező előítélete, ellenségeskedése. A Megváltó korai csodái erősítették a tanítványokat, hogy szembeszálljanak az ellenkezéssel.

Máriát egyáltalán nem zavarták meg Jézus szavai. Így szólt a felszolgálókhoz: "Valamit mond néktek, megtegyétek" (Jn 2: 5). Így megtette, amit tehetett, hogy Krisztus munkájának utat készítsen.

Az ajtó mellett hat nagy kőveder állott. Jézus megparancsolta a szolgáknak, hogy töltsék meg őket vízzel. Ez meg is történt. Azután, amikor szükség lett a borra, így szólt: "Mentsetek és vigyetek a násznagynak" (Jn 2:8). A megtöltött edényekből víz helyett íme bor folyt. Sem az ünnepség násznagya, sem a vendégek nem tudták, hogy híján lett volna a bor. Csak amikor a násznagy megkóstolta, amit a szolgák kihoztak, akkor vette észre, hogy jobb bármelyik bornál, amit azelőtt ivott, és nem olyan, mint az ünnepség elején felszolgált ital. Odafordult a vőlegényhez, és így szólt: "Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor beteltek, akkor az alábbvalót, te a jó bort ekkorra tartottad" (Jn 2:10).