2024. március 29., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 29 - PÉNTEK - Ezékiel könyve 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%204&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten sokszor és sokféleképpen szól népéhez prófétái által. Ezt olvassuk Istenről az Újszövetségben, és ezt látjuk a gyakorlatban ebben a fejezetben és az egész Ezékiel könyvében. Isten nemcsak szóban üzent népének, hanem eljátszott jelenetekben és cselekményekben is. Egy téglára fel kellett rajzolni Jeruzsálemet és aztán jelképesen ostromolni azt úgy, hogy a próféta 390 napig egyik oldalán feküdt, majd 40 napig a mások oldalán. Szóban sokkal könnyebb lett volna átadni egy üzenetet, mint eljátszani. Gondoljunk bele, mint jelenthetett ez a prófétának? Mekkora áldozatot kellett hozni, és még ehhez hozzájött, hogy csak kimérten fogyaszthatta el ételét és italát, amit végül állati ürüléken kellett megsütnie.    

2.    Az Emberfia hordozza az emberiség bűneit. Ez a könyv emberfiának nevezi a prófétát, ami utal arra, hogy előképe volt a Nagy Emberfiának, Jézus Krisztusnak, aki szintén hordozta a nép bűneit, ami számára is óriási terhet és megpróbáltatást jelentett. Ezékiel panaszkodott, hogy túlságosan nehéz ez a próba és enyhítést kért Istentől, amit Isten meg is adott. Viszont Jézus nem kapott enyhítést. Teljesen ki kellett inni a keserűség poharát érettünk.

3.    Isten meg akarja értetni velünk, hogy milyen súlya van a bűnnek. Lehet, hogy túlzásnak tartjuk azt, amit Ezékielnek el kellett szenvedni a népért, és azt is, amit Jézus elszenvedett érettünk, viszont meg kell értenünk, hogy ennyire mérgező a bűn, ennyire nem játszhatunk vele. Meg kell értenünk, hogy magának Istennek is mekkora áldozatot kellett hoznia azért, hogy a bűn végleges következményeitől meg tudjon szabadítani és üdvösséget ajándékozhasson nekünk.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki kreatív üzeneteinek továbbadásában

b.    aki mindent megtesz, hogy figyelmeztessen a bekövetkezendő veszélyre

c.    aki mindent kész feláldozni gyermekeiért

d.    aki hosszútűrő (390 évet várt Izraelre és 40 évet Júdára

Ima éretted: Istenem, kérlek, vésd az olvasó emlékezetébe, hogy Valaki hordozza az ő bűneit is. Valaki végtelen árat fizetett azért, hogy bűnbocsánatban részesüljön, hogy élete, üdvössége legyen! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 19-20. fejezet

20. fejezet – „HA CSODÁKAT ÉS JELEKET NEM LÁTTOK” (1. rész)

János 4:43-54.

A húsvéti ünnepekről visszatérő galileaiak hazavitték a híreket Jézus csodálatos tetteiről. A jeruzsálemi méltóságok elítélték Jézus cselekedeteit, és ez megnyitotta számára az utat Galileába. A nép közül sokan fájlalták a templomi túlkapásokat, a papok telhetetlenségét és gőgjét. Remélték, hogy ez a Férfiú, aki elől a vének menekülni kénytelenek, a várva várt Szabadító. A mostani hírek - úgy tűnt - megerősítik legragyogóbb várakozásaikat. A beszámolók szerint a próféta Messiásnak jelentette ki magát.

A názáretiek azonban nem hittek benne. Ezért Jézus Kánába menet nem tért be Názáretbe. A Megváltó kijelentette tanítványainak, hogy egy prófétának sincs becsülete a saját hazájában. Az emberek aszerint értékelik a jellemet, amit maguk képesek észlelni. A szűklátókörűek, világias lelkületűek szerény születési körülményei, egyszerű öltözete és mindennapi munkája alapján ítélték meg Krisztust. Nem tudták érzékelni a bűn foltjától mentes lelkének tisztaságát.

Krisztus kánai visszatérésének híre hamar elterjedt Galileában, és reményt hozott a szenvedőknek, nyomorultaknak. Kapernaumban a hírek megragadták egy zsidó nemesember figyelmét, aki tiszt volt a király szolgálatában. A tiszt fia gyógyíthatatlannak látszó betegségben szenvedett. Az orvosok lemondtak róla, de amikor az apa hallott Jézusról, elhatározta, hogy felkeresi és segítségül hívja. A gyermek igen rossz állapotba került, s félő volt, hogy mire az apa visszatér, már nem találja életben. A nemesember mégis úgy érezte, hogy személyesen kell előterjesztenie az ügyet. Remélte, hogy az apa imája felkeltheti a Nagy Orvos együttérzését.

Kánába érve Jézust sokaság közepette találta. Elszorult szívvel igyekezett a Megváltó közelébe jutni. Hite megingott, amikor csupán egy egyszerűen öltözött, poros, utazástól megviselt férfit pillantott meg. Kétség fogta el: vajon ez az ember megteheti, amire kérni akarja? Mégis elbeszélgetett Jézussal, elmondta, miért jött, és kérte a Megváltót, kísérje el otthonába. Jézus azonban már tudott bánatáról. Mielőtt még a tiszt elindult otthonról, Jézus már látta gyötrelmét.

Jézus azt is tudta, hogy az apa bizonyos feltételekhez kötötte a benne bízó hitét. Csak akkor fogadja el Jézust Megváltónak, ha kérését teljesíti. Mialatt a tiszt a bizonytalanság kínjai közt várakozott, Jézus így szólt: "Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek" (Jn 4:48).

Az összes bizonyíték amellett szólt, hogy Jézus a Krisztus, a kérelmező mégis elhatározta, hogy hitét saját kérésének teljesítéséhez köti. A Megváltó szembeállította ezt a feltételes hitet a samaritánusok nyílt hitével, akik nem kértek csodát vagy jelet. Szava, istenségének örökké jelenvaló bizonysága olyan meggyőző erő volt, amely szívüket érintette. Krisztus fájlalta, hogy saját népe, amelyre a Szent Kinyilatkoztatásokat bízta, nem hallja Isten szavát, aki Fia által szól hozzájuk.

Ennek a nemesembernek mégis volt valamennyi hite, mert olyasvalamit kért, ami számára minden áldás közül a legértékesebb volt. Jézus még nagyobb ajándékot akart neki nyújtani. Nemcsak a gyermeket akarta meggyógyítani, hanem az üdvösség áldásában óhajtotta részesíteni a tisztet és házanépét. Világosságot szándékozott gyújtani Kapernaumban, amely hamarosan munkaterülete lesz. De a nemesembernek előbb fel kell ismernie szükségletét, mielőtt Krisztus kegyelmére vágyakozhatna. Ez az udvari tiszt sokakat jelképezett népéből. Jézus iránt önző okokból érdeklődtek. Remélték, hogy valami különös hasznuk származhat ereje által, s hitük ezen időleges javak megszerzésére irányult; viszont mit sem tudtak lelki betegségükről, nem látták, hogy isteni kegyelemre van szükségük.   

1 megjegyzés: