Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 40 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2040&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2040&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Pogányok elismerik Isten hatalmát és szentségét. A babiloni testőrparancsnok kiemelte a foglyok közül Jeremiást és elismerte, hogy Isten előre megjelentette Jeruzsálem pusztulását, amely gonoszságuk miatt következett rájuk. Tudta, hogy az Isten elleni lázadás ezzel jár. Ismerte Jeremiás hozzáállását és üzeneteit, ezért kedvesen bánt vele.
2. Isten a legnagyobb hatalom, nem a babiloni hadsereg. Bár abban az időben nem volt nagyobb hatalom a földön a babiloni hadseregnél, a testőrparancsnok nem maguknak tulajdonította a győzelmet, hanem Istennek. Elismerte azt, hogy győzelmük azért vált valósággá, mert ezt Isten előre megjövendölte és megengedte.
3. Isten kedvessé tudja tenni a legdurvább embereket is. Meglepő a testőrparancsnok Jeremiás iránti kedvessége, ahogy kiszabadítja, ahogy beszél vele, ahogy rábízza a döntést, hogy marad Izraelben, vagy elmegy Babilonba. Meglepő az, ahogy elfogadja Jeremiás döntését, megajándékozza és gondoskodik róla.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek gondja van hűséges szolgájára a legnehezebb időkben is
b. aki megismerteti magát a legkeményebb emberekkel is
c. aki gondoskodni szeretne az otthon maradt népről – olyan vezetőt rendel, akit a hazaiak és a babiloniak is el tudnak fogadni
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te vagy a legnagyobb hatalom mennyen és földön. Kérlek, tedd kedvessé mindazokat, akik az olvasóval keményen és durván bántak, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet
15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (6. rész)
Isten jelölte ki Keresztelő János lakhelyéül a pusztát, hogy ott menedéket találjon a papok és a rabbik befolyása elől, és fel tudjon készülni különleges küldetésére. De elszigetelt, szigorú életét a nép nem tekintette példaképnek. János maga sem utasította hallgatóit, hogy hagyjanak fel korábbi tevékenységükkel. Azt parancsolta, hogy Isten iránti hűségükkel tegyenek tanúbizonyságot bűnbánatukról ott, ahol Ő elhívta őket.
Jézus minden formájában megfeddte az önző vágyak kielégítését, de természeténél fogva társaságkedvelő volt. Bármilyen rendű-rangú ember vendégszeretetét elfogadta. Ellátogatott gazdagokhoz és szegényekhez, műveltekhez és tanulatlanokhoz, és arra vágyott, hogy gondolataikat a mindennapi élet problémáiról a lelki, örök dolgok magasságába emelje. Sohasem engedett meg kicsapongást, viselkedésére nem vetett árnyékot világias könnyelműség. Kedvét lelte azonban az ártatlan, örömteli jelenetekben, és részvételével megszentelte a társasági együttlétet. A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte ki a házasság, mint isteni intézmény iránt.
Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. [...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4). "Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).
Jézus minden lélekben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte érdeklődését a háztartásokba, a családok saját otthonukban kerültek isteni jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében. Gyakran visszavonult a hegyekbe magányosan imádkozni. Ezáltal készült fel nyilvános munkájára az emberek között. Az így eltöltött idő után indult el, hogy gyógyítsa a betegeket, tanítsa a tudatlanokat, széttörje Sátán foglyainak láncait.
Ámen!
VálaszTörlés