Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 41 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2041&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2041&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Azok is lehetnek naivok, akik hisznek Istenben. Gedáliás jóhiszemű volt és nem hitt a figyelmeztetésnek. Jóhanán figyelmeztette, hogy Ismáel az életére akar törni, de nem hitte el. Sokszor előfordul, hogy az Istenben hívő emberek túlságosan is megbíznak emberekben, aminek kárát vallják. Gedálisának nem csak az életébe került mindez, hanem sok más ember életébe is, és az otthon maradt nép biztonságát veszélyeztette. A hit és az óvatosság járhatnak együtt.
2. Isten néha hallgat. Ebben a fejezetben Isten csendben van, a háttérben van, nem látjuk a cselekedeteit, de mégsem tétlen. Gyakran, amikor a bűn áradata elszabadul, Isten nem nyilvánul meg. Az emberek annyira el vannak foglalva gonosz tetteikkel, hogy nem veszik észre Istent és nem hívják Őt segítségül. Ilyenkor Isten nem tud mit tenni a néppel, mert azok túlságosan el vannak foglalva magukkal és gonosz tetteikkel.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki akkor is figyel népére, amikor nem látjuk és nem halljuk Őt
b. aki megengedi, hogy az emberek learassák gonoszságuk gyümölcseit
c. aki hallgat ugyan, amikor az ember nem akar rá figyelni, de készen van arra, hogy azonnal közbelépjen, amikor az ember segítségül hívja
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne essen kétségbe, amikor azt látja, hogy te hallgatsz, adjad, hogy ne legyen annyira elfoglalva önmagával és a világ dolgaival, hogy ne vegyen észre téged, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet
15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (7. rész)
Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: "Kövess engem!" (Jn 1:44) Magával vitte őket utazásaira, városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az embereket. Érdekeiket összekapcsolta a sajátjával, és a tanítványok együtt munkálkodtak vele.
Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Nem szükséges lemondanunk a társasági kapcsolatokról. Nem kell másoktól elkülönülnünk. Úgy közelíthetünk meg bármilyen rendű embert, ha ott keressük fel, ahol van. Az emberek ritkán keresnek fel bennünket önszántukból. Az isteni igazság nemcsak szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye.
Krisztus tanítványaiként ne keveredjünk a világgal puszta élvezetszeretetből, ne csatlakozzunk oktalanságaikhoz! Az ilyen kapcsolatok csak ártalmunkra lehetnek. Sose szentesítsük a bűnt szavainkkal vagy tetteinkkel, hallgatásunkkal vagy jelenlétünkkel. Bárhová megyünk, vigyük magunkkal Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire értékeljük Megváltónkat. Aki mégis kőfalak mögé zárva próbálja megőrizni vallását, az értékes alkalmakat veszít el, hogy jót cselekedhessék. A kereszténység társadalmi kapcsolatok révén kerül érintkezésbe a világgal. Mindenki, aki már részesült az isteni világosságban, árassza azt azoknak ösvényére, akik nem ismerik az élet Világosságát.
Mindannyiunknak Jézus tanúivá kell lennünk. A Krisztus kegyelme által megszentelt társadalmi erőnket fejlesztenünk kell, hogy lelkeket nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem foglalnak le önzően saját érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megoszthassuk áldásainkat és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy szőrszálhasogatóvá. Mindazok, akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szolgáljanak úgy, ahogyan Ő tette az emberek javáért.
Ne legyen rólunk a világnak olyan benyomása, hogy a keresztények bús, örömtelen emberek. Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt, akinek arcáról fény árad ránk. Ahol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz, mert nyugodt, szent bizalom él Istenben.
Krisztus örvend, ha követői megmutatják, hogy bár emberek, de az isteni természet részesei. Nem szobrok, hanem élő férfiak és nők. Az isteni kegyelem harmatától felfrissült szívük megnyílik, és kitárul az igazság Napja előtt. A rájuk áradó világosságot visszatükrözik másokra a krisztusi szeretettől fénylő tetteikben.
Ámen!
VálaszTörlés