Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 42 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2042&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2042&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten választási lehetőséget biztosít. Mindemellett tanácsol is. Elmondja azt, hogy melyik döntés mivel jár. Izrael népének nem két rossz lehetőség közül kellett választani, mert az egyik nagyon jó volt, olyan, amihez nagyon szép ígéretek is fűződtek. Isten oltalmat ígért nekik, felvirágzást, békességet. Ahogy Józsué idejében, most is elmondta, hogy eléjük adta az életet és a halált és arra kérte őket, hogy válasszák az életet. Most is azt tanácsolta nekik, hogy válasszák azt, ami jó eredménnyel jár, de azt is részletesen elmondta, hogy mi lesz a következménye annak, ha rosszul döntenek.
2. Istent nem hatják meg a nép csodálatos ígéretei. A nép hatalmas ígéreteket tett. Elmondták, hogy bármi legyen Isten tanácsa, ők megfogadják akkor is, ha egyezik elképzeléseikkel és akkor is, ha nem. Isten viszont jól tudta, hogy a döntést már meghozták szívükben és az nem a helyes döntés volt.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki megmondja, hogy milyen úton járjunk
b. Isten válaszol a nép imájára még akkor is, ha tudja, hogy nem őszinte a kérésük
c. aki szabadítást ígér népének
d. aki irgalmasan bánik népével
e. aki tudja, hogy mivel jár Izrael rossz döntése és ezt tudomásukra is hozza
f. aki határozott és világos üzenetet adott népének, olyat, amit nem kellett magyarázni vagy értelmezni
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bölcsen éljen a választás lehetőségével, adjad, hogy ne ígérgessen neked meggondolatlanul és csalárd módon, hanem nagyon komolyan vegye Neked tett ígéreteit, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet
16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (1. rész)
János 2:12-22.
"Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai: és ott maradának néhány napig. Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe" (Jn 2:12-13).
Ezen utazása során Jézus a főváros felé igyekvő egyik nagyobb társasághoz csatlakozott. Nyilvánosan még nem jelentette ki küldetését, észrevétlenül elvegyült tehát a sokaság között. Ilyen alkalmakkor gyakran a Messiás eljövetele állt a beszélgetés középpontjában, ami Keresztelő János szolgálata nyomán került előtérbe. Az emberek lángoló lelkesedéssel beszéltek a nemzeti nagyság reménységéről. Jézus tudta, hogy ez a remény nem válik valóra, mivel a Szentírás félremagyarázásán alapul. Ő alaposan, komolyan magyarázta a próféciákat, megpróbálta az embereket Isten Igéjének behatóbb tanulmányozására serkenteni.
A zsidó vezetők azt tudatosították a népben, hogy Jeruzsálemben kell megtanulniuk Istent imádni. A húsvét hetében hatalmas tömegek gyűltek össze itt Palesztina minden részéből, sőt távoli földekről is. A templom udvarát ellepte a tarka tömeg. Sokan nem tudták magukkal hozni az egyetlen nagy Áldozatra utaló áldozati állatokat, amelyeket felajánlottak. Az ő megsegítésükre állatokat adtak-vettek a templom külső udvarán. Mindenféle rendű-rangú ember gyűlt itt össze, hogy megvásárolja az áldozatot. Itt váltották be a külföldi pénzeket is a szentélyi érmékre.
Minden zsidónak évi fél sékelt kellett fizetnie "lelke engeszteléséért" (Vö. 2Móz 30:12=16!). Az így összegyűjtött pénzt a templom fenntartására fordították. Emellett nagy összegeket hoztak önkéntes adományokként, amit a templomi kincstárban helyeztek el. A külföldi pénzt át kellett váltani az úgynevezett templomi sékelre, ezt fogadták el a szentély szolgálatára. A pénzváltás alkalmat adott a csalásra, zsarolásra, szégyenletes adásvétellé alakult, ami a papok fő jövedelemforrása volt.
A kufárok elképesztő árakat kértek az állatokért, a hasznot megosztották a papokkal és vezetőkkel, akik így a nép rovására gazdagodtak meg. A híveket arra tanították, hogy ha nem hoznak áldozatot, Isten áldása nem nyugszik meg gyermekeiken, földjeiken. Így biztosították az állatok magas árát. Ha már ilyen messziről ideutaztak, az emberek nem mentek haza anélkül, hogy ki ne fejezték volna hűségüket, hiszen ezért jöttek.
Húsvét idején rengeteg áldozatot ajánlottak fel, nagy volt a vásár a templomnál. Az ennek nyomán keletkező zűrzavar inkább emlékeztetett zajos marhavásárra, mint Isten szent templomára. Lázas alkudozás hallatszott, marhabőgés, juhbégetés, galambbúgás keveredett pénzcsörgéssel és mérges vitákkal. A nagy összevisszaság zavarta az imádkozókat, a Magasságoshoz intézett szavakat elnyelte a templomot elöntő zajongás. A zsidók rendkívül büszkék voltak kegyességükre. Örvendeztek templomuknak, s minden szót, ami nem volt kedvező a templomra, istenkáromlásnak tekintettek. Mereven ragaszkodtak a vele kapcsolatos szertartások véghezviteléhez, de pénzszeretetük túlnőtt lelkiismeret-furdalásukon. Alig voltak tudatában, milyen messze sodródtak az Isten által elrendelt szolgálat eredeti céljától.
Ámen!
VálaszTörlés