Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 44 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2044&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2044&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten és a nyílt lázadás. Jeremiás könyvének eddigi fejezetei is Izrael lázadásáról szóltak, de egy ideig legalább az istenfélelem látszatát megőrizték, amit most meg sem próbáltak. Nyíltan bevallják, hogy az ég királynőjét imádják inkább, mint Istent. Úgy gondolják, akkor ment jól dolguk, amikor az ég királynőjét imádták, a mostani nyomorult állapotuk pedig annak köszönhető, hogy ezt feladták. Éppen ezért eldöntötték, hogy visszatérnek hozzá. Egy hamis istenhez milyen könnyen visszatértek, de az igaz Istenhez nem akartak.
2. Amikor összefognak Isten ellen. Az asszonyok süteményeket sütöttek az ég királynőjének. Első látásra úgy tűnik, hogy az asszonyok ezt titokban tették, a férjek tudta nélkül. Később azonban bevallották, hogy férjek és feleségek együtt tervezték az Isten elleni lázadást. Isten számára mérhetetlenül hatalmas fájdalom volt, hogy azok, akiket Júda maradékának gondolt, Egyiptomba menekültek és ők is a sok-sok intés ellenére is ugyanazokat a bűnöket követték el, mint a babiloni fogságba hurcoltak. Ez is egy lépcsőfok volt Izrael számára kiválasztottság elvesztésének hosszú folyamatában, ami majd Jézus keresztre feszítésében fog tetőzni.
3. Az önmagával harcoló Isten. Először azt mondja, hogy senki nem fogja túlélni az Egyiptomba való menekülést, aztán azt, hogy csak néhány menekült, majd azt, hogy lesznek, akik a fegyvertől megmenekülnek, de csak kevesen. Bár lázadásuk teljes pusztulást érdemelt volna, de Isten, mintha önmagával alkudozna, és eljutna onnan, hogy senki sem menekül meg, azon keresztül, hogy néhány menekült, egészen addig, hogy lesznek olyanok, akik megszabadulnak, ha nem is olyan nagyon sokan.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki Egyiptomban sem feledkezik meg népéről
b. akit népe szándékosan bosszant
c. aki küldött népének figyelmeztetést, és ezt időben megtette
d. akinek a tanácsi életet és boldogulást jelentettek volna, ha komolyan vették volna azokat
e. aki csalódott népében (nagyon sokszor használja azt a szófordulatot, hogy „mégsem.”
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a jóban fogjon össze másokkal, és nem a rosszban, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet
16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (3. rész)
Krisztus a templomudvar lépcsőjének tetején állva kutató tekintetével átlátta az előtte levő helyszínt. Prófétikus szemmel tekintett a jövőbe, látta nemcsak az esztendőket, hanem az évszázadokat és korszakokat is. Látta, hogyan forgatják ki jogaikból a szűkölködőket a papok és vének, hogyan tiltják meg, hogy az evangéliumot prédikálják a szegényeknek. Látta, hogyan rejtik el Isten szeretetét a bűnösök elől és bocsátják áruba kegyelmét. Amint áttekintette az udvart, ábrázatán felháborodás, hatalom és erő tükröződött. Az emberek figyelme Rá terelődött. Szentségtelen üzleteléssel foglalatoskodtak, de tekintetük most reászegeződött. Képtelenek voltak levenni Róla szemüket. Érezték, hagy ez az Ember olvas legrejtettebb gondolataikban, észreveszi titkolt szándékaikat. Néhányan megpróbálták elfedni arcukat, mintha gonosz cselekedeteik oda lettek volna írva, ahonnan a vizsgáló szemek leolvashatják.
A lárma elcsitult. A kereskedés, alkudozás zaja megszűnt. A csend kínossá vált. Félelemérzet szállta meg a sokaságot. Mintha Isten ítélőszéke előtt álltak volna, hogy tetteikért feleljenek. Amint Krisztust nézték, észrevették, hogy az istenség átvillan az emberi külsőn. A menny Fejedelme úgy áll előttük, ahogyan a Bíró fog az utolsó napon - most nem övezi glória, ami majd akkor fogja körülvenni -, de ugyanúgy képes a szívekben olvasni. Tekintete végigsiklik a tömegen, mindenkit szemügyre vesz. Úgy tűnik, alakja tiszteletet parancsolóan magasodik föléjük, arcát isteni világosság ragyogja be. Megszólal, és tiszta, csengő hangját visszhangozzák a templom boltívei. Ugyanaz a hang jelentette ki a Sinai hegyen azt a törvényt, amelyet most a papok és vének lábbal tipornak. "Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává" (Jn 2:16).
Lassan lépked lefelé a lépcsőn, felemeli az ostort, melyet beléptekor font az összeszedett kötelekből, és megparancsolja az alkudozó társaságnak, hogy hagyják el a templom körzetét. Azelőtt sohasem látott hévvel, ugyanakkor komolysággal döntögeti föl a pénzváltók asztalait. Hullik a pénz, csörren a márványpadlón. Senki sem meri kétségbe vonni Jézus hatalmát. Senki nem mer megállni, hogy összeszedje a becstelen nyereséget. Jézus nem üti meg őket a kötelekkel, de kezében az egyszerű ostor szörnyűséges lángoló pallosnak tűnik. A templom tiszttartói, üzér papok, ügynökök, állatkereskedők juhaikkal, ökreikkel menekülnek, csak egy dolog jár a fejükben: menekülni az Ő ítélő jelenlétéből.
Pánik hatalmasodott el a sokaságon, érezték, hogy Krisztus istensége úrrá lesz rajtuk. Rémült kiáltás szakadt fel százak elfehéredett ajkán. Még a tanítványok is remegtek. Jézus szavai, viselkedése - amely annyira különbözött megszokott modorától - megrémítette őket. Eszükbe jutott, hogy meg van írva Róla: "A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem" (Zsolt 69:10). A lármás tömeg árujával együtt hamarosan elhagyta az Úr templomát. Az udvarok megtisztultak a szentségtelen vásártól, mély, ünnepélyes csend honolt a zűrzavar színhelyén. Az Úr jelenléte, amely egykor megszentelte a hegyet, most ugyanezt tette a tiszteletére emelt templommal is.
A templom megtisztításával Jézus kijelentette messiási küldetését, és megkezdte munkáját. A templomot az isteni jelenlét lakhelyéül emelték, hogy szemléltető példa legyen Izrael és a világ számára. Örök időktől fogva az volt Isten célja, hogy a ragyogó, szent szeráftól az emberig minden teremtett lény templom legyen, amelyben a Teremtő lakozik. A bűn miatt az ember megszűnt Isten temploma lenni. A bűnnel szennyezett, világosságtól elfordult szív már nem tükrözte az isteni dicsőséget. Isten Fiának testet öltésével azonban megvalósult a menny terve. Isten az emberben lakozik, és megmentő kegyelme által az emberi szív újra templomává lesz. Isten úgy tervezte, hogy a jeruzsálemi templom állandóan tanúsítsa: minden léleknek lehetősége van rá, hogy ezt a nagyszerű rendeltetését betöltse. Azonban a zsidók nem értették meg az épület jelentőségét, melyre oly nagy büszkeséggel tekintettek. Nem ajánlották föl magukat Isten Lelkének szent templomául. A jeruzsálemi templom udvarait betöltötte a rengeteg szentségtelen üzérkedés, és ez nagyon jól jellemezte az érzéki gyönyörök, szentségtelen gondolatok jelenlététől beszennyezett szív templomát. Jézus azzal, hogy megtisztította a templomot a világi eladóktól és vásárlóktól, megmutatta küldetését: a szívet akarja megtisztítani a bűn szennyétől - a lelket megrontó földi kívánságoktól, önző vágyaktól, bűnös szokásoktól. "Mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt" (Mal 3:1-3). {DA 161.1}
"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (lKor 3:16-17). Senki sem képes kivetni magából a rengeteg bűnt, amely szívét elfoglalta. Csak Krisztus tisztíthatja meg a Lélek templomát. Ő azonban nem tör be erőszakkal. Nem úgy jön a szívbe, mint a hajdani templomba, hanem így szól: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz" (Jel 3:20). Nem csupán egy napra jön, mivel ezt mondja: "Lakozom bennük és közöttük járok; [...] és ők én népem lesznek" (2Kor 6:16). "Eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" (Mik 7:19) Jelenléte megtisztítja és megszenteli a lelket, az így az Úr szent templomává lesz, és "Isten hajlékává a Lélek által"
Ámen!
VálaszTörlés