Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 48 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2048&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2048&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem tud mit kezdeni azzal, aki felfuvalkodott. Móáb bűne az ősi bűn, a felfuvalkodottság volt. Isten megáldotta gazdagon, mint Lót leszármazottját, de ő nem fogadta el Istent. Gabona és bor bőségében élt, és ellenség sem zaklatta, ezért elbizakodott, semmibe vette Istent és akadályozta Izraelt, hogy eljusson ígéretének földjére.
2. Isten nélkül egy nemzet sem boldogulhat. Móáb úgy gondolta, hogy megvan Isten nélkül is. A föld gazdag termésében és természeti kincseiben bízott Isten helyett, de rá kellett jönnie, hogy ezek nem helyettesíthetik Istent, sőt arra is, hogy mindezt Istentől kapta.
3. Isten nem hiába engedi meg a próbát. A fejezet azzal az ígérettel végződik, hogy Isten végül jóra fordítja Móáb sorsát. Ez azt mutatja, hogy Istent jobban érdekli az ember hosszútávú sikere, mint a jelen kényelme.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki az ellenségeit és népe ellenségeit is szereti és meg akarja menteni
b. aki megalapozott és tartós jólétet akar adni
c. aki azt szeretné, hogy a népek békében éljenek egymással
d. aki megfenyíti azt, aki népét vagy más népeket bánt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne fuvalkodjon fel és ne önmagában, bölcsességében, emberi kapcsolataiban, vagyonában, eszközeiben bízzon, hanem Benned! Adjad, hogy megértse, Nélküled nem fog hosszútávon boldogulni, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet
16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (7. rész)
A Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség közbenjárójához "és a meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére" (Zsid 12:24). "Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. [...] Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, [...] az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9: 8-12).
"Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük" (Zsid 7:25). Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár a szentély és a mi nagy Főpapunk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem következhet be szakadás, nem csökkenhet az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentélyben, addig Lelke által Ő a földi egyház papja is. Visszavonult a földi szemek elől, de távozásakor adott ígérete beteljesedett: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Miközben erejét helyettes szolgáira ruházza, éltető jelenléte most is egyházával van.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, [...] Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:14-16).
Ámen!
VálaszTörlés