2024. március 28., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 28 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel könyve 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%203&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten édessé tudja tenni a siratóéneket, a sóhajt meg jajszót is. Isten egy könyvtekercset adott Ezékielnek, hogy egye meg, amit meg is tett és amikor megette olyan édes lett a szájában, mint a méz. Az előző fejezetben azt olvastuk, hogy erre a tekercsre siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva. A prófétának nehéz volt a sorsa, kemény üzenetet kellett hirdetni, de Isten erőt adott hozzá, hogy el tudja viselni. Olyan sok keserűséggel találkozunk az életben és Isten szolgálatában, hogy ha Isten nem édesítené meg, el sem tudnánk viselni.

2.    Isten megerősíti szolgáját. Isten azt ígérti, hogy olyan keménnyé teszi orcáját és fejét, mint amilyen a népé. Ez egy nagyon hasznos ígérete Istennek, mert nagyon sokszor találkozik Isten szolgája kemény szívvel, kemény orcával és kemény fejjel. Ha Isten nem keményítené meg, felőrlődne a lelke a másokért végzett szolgálatban.

3.    Isten jelenlétében az ember küldetést kap. A helyszínen az angyalok szárnyai suhogását lehet hallani, a különleges jármű közlekedésének a zaját, amely Isten tróntermébe vezet el bennünket, ahol az Isten őrálló szolgálatra hívja el a prófétát, hogy a veszély közeledtét jelezze a népének, hogy védelembe meneküljenek. Ez a védelem az Istennel való szeretetteljes és engedelmes kapcsolat.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki Igéjét szolgájára bízza

b.    aki érthető üzenetet küld az embernek

c.    akit az emberek éppúgy elutasítanak, mint szolgáit

d.    aki életet (lelket) ad belénk, felemel és kemény kezével megtart

e.    aki ugyanúgy figyelmezteti a bűnösöket, mint az igazakat

f.      aki igazságosan jár el – a megtért bűnösöknek életet ajándékoz

g.    aki, ha kell megnémít, ha kell feloldja a nyelvünket

Ima éretted: Istenem, kérlek, édesítsd meg az olvasó keserűségeit, hogy el tudja viselni azokat, kérlek, erősítsd meg őt, hogy erősebb legyen, mint a próbái, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 19-20. fejezet

19. fejezet – JÁKOB KÚTJÁNÁL (5. rész)

Jézus samáriai tartózkodását áldásnak szánta tanítványai számára, akik még mindig a zsidó vakhit befolyása alatt álltak. Úgy érezték, hogy a nemzetük iránti hűség kötelezi őket ellenségeskedés táplálására a samaritánusok irányában. Csodálkoztak Jézus magatartásán. Nem tudták nem követni példáját, és bár a Samáriában töltött két nap során a Jézus iránti hűségük féken tartotta előítéleteiket, szívük azonban hajthatatlan maradt. Időbe telt, amíg megtanulták, hogy megvetésük és gyűlöletük helyét irgalmasságnak és együttérzésnek kell elfoglalnia. Az Úr mennybemenetele után viszont tanításai új jelentést nyertek a tanítványok számára. A Szentlélek kitöltetése után visszaemlékeztek a Megváltó tekintetére, szavaira, tiszteletteljes, nyájas viselkedésére ezekkel a megvetett idegenekkel szemben. Amikor Péter Samáriába ment prédikálni, ugyanezzel a lelkülettel munkálkodott. Amikor Jánost Efézusba és Szmirnába hívták, visszaemlékezett a sékhemi tapasztalatra, és szíve hálával telt el az isteni Tanító iránt, aki előre látta a rájuk váró nehézségeket, és saját példájával nyújtott segítséget.

Az Üdvözítő ma is ugyanazt a munkát végzi, mint Samáriában, amikor az élet vizét nyújtotta az asszonynak. Akik az Ő követőinek nevezik magukat, lehet, hogy lenézik, elutasítják a kivetetteket, viszont Jézus szeretetét sem születési, sem nemzetiségi körülmények, sem semmilyen életviszonyok nem fordíthatják el az ember fiaitól. Ő így szól minden lélekhez, bármily bűnös is: Ha kérted volna tőlem, élő vizet adtam volna néked.

Az evangéliumi hívást nem szabad leszűkíteni, néhány kiváltságosnak átadni, akikről úgy hisszük, bennünket tisztelnek meg, ha elfogadják. Az üzenetet mindenkinek át kell adni. Valahol csak szívek nyílnak meg, hogy elfogadják az igazságot, Krisztus készen áll a tanításukra. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, aki a szíveket vizsgálja, és elmondja, hogy milyen a Hozzá méltó imádás. Az ilyeneknek nem beszél példázatokban. Nekik, mint az asszonynak a kútnál, ezt mondja: "Én vagyok az, aki veled beszélek" (Jn 4:26).

Amikor Jézus leült pihenni Jákób kútjánál, Judeából jött, ahol szolgálata kevés gyümölcsöt termett. Elutasították a papok, az írástudók, még a magát tanítványainak valló nép sem ismerte fel isteni jellemét. Erőtlenül, kimerülten sem tagadta meg a beszélgetés lehetőségét egy asszonytól, bár az idegen volt, elszakadt Izraeltől, és nyílt bűnben élt.

Az Üdvözítő nem várta, hogy sokaság seregeljen össze. Tanítását gyakran csak egy pár köréje gyűlő embernek kezdte mondani, de az arra járók sorban megálltak, hogy hallgassák Őt, amíg egész tömeg hallgatta csodálattal és tisztelettel Isten szavait a mennyből küldött Tanítótól. A Krisztusért munkálkodó ne érezze, hogy néhány hallgatónak nem tud ugyanolyan odaadóan beszélni, mint nagyobb csoportnak. Lehet, hogy csak egyvalaki hallja az üzenetet, de ki mondhatja meg, hogy hatása milyen messze fog elérni? Még a tanítványok szemében sem tűnt indokoltnak, hogy a Megváltó egy samáriai asszonyra vesztegesse az idejét. Jézus azonban komolyabban és magasabb szinten beszélgetett vele, mint királyokkal, tanácsosokkal vagy főpapokkal. A tanításokat, melyeket átadott ennek az asszonynak, a föld legvégső határáig vitték tovább.

Mihelyt megtalálta a Megváltót, a samáriai asszony másokat is elhozott hozzá. Jobb misszionáriusnak bizonyult, mint Jézus tanítványai. Ők ugyanis egyáltalán nem látták ígéretes munkaterületnek Samáriát. Gondolataik a nagy munka felé irányultak, amelyet a jövőben kell elvégezniük. Nem látták, hogy éppen körülöttük van az aratnivaló, amit be kell gyűjteni. A lenézett asszony viszont egy egész várost hozott el, hogy hallhassák a Megváltót. Azonnal elvitte a világosságot embertársainak.

Ez az asszony a Krisztusban való gyakorlati hit munkálkodását jeleníti meg. Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik Isten országába. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának: azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az elveszendőben az élet vize után.  

1 megjegyzés: