Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 39 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2039&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2039&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten gyászának napja. Ez a fejezet Izrael történelmének legsötétebb napját írja le, amikor a babiloni seregek betörtek Jeruzsálembe. El sem tudjuk képzelni Isten szomorúságát, amikor szeretett városát, földi lakhelyének helyszínét, azt a várost, amelyet neve tiszteletére és dicsőségére szerzett, az ellenség elfoglalta. Isten nagyon sokat tett ezért a városért és a benne lakó népért. Dicsőséges tervei voltak ezzel a várossal, és most azt kellett látnia, hogy idegen népek birtokba veszik. Ez a nap nemcsak Izraelnek, hanem Istennek is gyásznap volt.
2. Isten megvédte prófétáját. Nabukodonozor bizonyára tudott Jeremiás tevékenységéről és a néphez küldött üzeneteiről, és arról is, ahogyan népe bánt vele mindezért. Isteni csoda volt, hogy Jeremiást életben hagyták, sőt nagyon kedvesen bántak vele. Jeremiással kedvesebben bánt Babilónia királya és a pogány nép, mint Izrael népe és királyai.
3. Isten megvédte azt, aki prófétájának védelmére kelt. Ebed Melek, a király szolgája korábban közbenjárt Jeremiás prófétáért, hogy kihúzzák a sáros kútból, amelybe bedobták. Ebed Meled etióp származású volt, de jobban hitt Istenben, mint a zsidók. Miközben a zsidók kútba vetették Jeremiást, ez az etióp addig nem nyugodott, míg ki nem szabadította őt onnan.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek végig kellett nézni népe és szent városa pusztulását
b. akit Nabukodonozor és a pogány nép jobban tisztelt, mint saját népe
c. aki nem feledkezik meg azokról, akik szeretik és követik Őt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te szomorú vagy akkor, amikor baja esik. Segítsd meg, hogy tudja, Te nem feledkezel meg róla, ha ő szeret Téged, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet
15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (5. rész)
Krisztus volt az, aki az Ószövetségben intette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1). Ő maga senkinek sem adott ilyen italt. Sátán az élvezetekre csábítja az embereket, ami elhomályosítja az értelmet, megbénítja a lelki érzékenységet. Krisztus viszont arra tanít minket, hogy tartsuk féken alacsonyabb rendű ösztöneinket. Az Ő egész élete az önmegtagadást példázza. Azért, hogy az étvágy hatalmát megtörje, elszenvedte érettünk a legkomolyabb próbát, amit ember csak kiállhat. Krisztus volt az, aki utasította Keresztelő Jánost, hogy ne igyék sem bort, sem részegítő italokat. Ő volt az, aki ugyanilyen önmegtartóztatásra kötelezte Mannoah feleségét. És Ő mondott átkot arra, aki felebarátjának részegítő italt ad. Krisztus nem mondott ellent saját tanításának. Az erjedetlen must, amivel a menyegzői vendégeket megajándékozta, jó hatású és üdítő ital volt. Hatásaként az ízlés összhangba került az egészséges étvággyal.
Amint a menyegzői vendégek felismerték a bor minőségét, érdeklődni kezdtek, és a szolgák beszámolóiból tudomást szereztek a csodáról. A társaság egy darabig annyira elámult, hogy nem is gondoltak a csodatevőre. Amikor végül keresni kezdték, akkor jöttek rá: olyan csendben vonult vissza, hogy még tanítványai sem vették észre.
Az emberek figyelme most a tanítványokra terelődött. Most nyílt először lehetőségük arra, hogy Jézusba vetett hitüket megismertessék. Elmondták, amit a Jordánnál láttak és hallottak, és sok szívben reménység gyúlt, hogy Isten szabadítót küldött népének. A csoda híre bejárta az egész vidéket, s Jeruzsálembe is eljutott. A papok és a vének újult érdeklődéssel kutatták a Krisztus eljövetelére mutató jövendöléseket. Az emberekben mohó vágy ébredt, hogy megismerjék ennek az új tanítónak a küldetését, aki olyan szokatlan módon jelent meg a nép között.
Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a "tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat, barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében.
Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le akarta rombolni a társadalom különböző osztályait elválasztó falakat, hogy egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit. Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba.
Ámen!
VálaszTörlés