Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 35 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2035&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2035&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten vagy ember parancsa. Isten megdicséri a rékábitákat, hogy évszázadokon át kitartóan és következetesen engedelmeskedtek atyjuk, Rékáb parancsainak. Rékáb csak ember volt, mégis komolyan vették, amit családjának megparancsolt, Isten parancsolatait a zsidók viszont semmibe vették, pedig Isten parancsolatai össze sem hasonlíthatók Rékáb parancsolataival. Isten tökéletes törvényeket adott a népnek, időben küldte nekik, rengetegszer figyelmeztette őket, mégsem vették komolyan. Hogy érezhette magát Isten ebben a helyzetben, amikor Ő mindent a javukra akart tenni, de a népe semmibe vette intelmeit és parancsait és még annyi figyelmet sem szenteltek neki, mint a rékábiták ősüknek?
2. Isten észreveszi és megdicséri az emberi hűséget. Isten áldást ígért a rékábitáknak ősük iránti hűségükért és példaként állította őket az izraeliták elé.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szomorúan veszi tudomásul népe hűtlenségét
b. aki akkor sem feledkezik meg népéről, amikor népe semmibe veszi őt
c. aki minden lehetséges eszközt igénybe vesz népe lelkiismeretének felébresztésére – felhívja a figyelmet a rékábitákra
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy komolyan vegyen Téged és útmutatásaidat. Adjad, hogy soha ne okozzon Neked olyan csalódást, mint amilyet a zsidók okoztak Jeremiás idejében, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet
15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (1. rész)
János 2:1-11.
Jézus nem Jeruzsálemben, a Magas Tanács előtt kezdte szolgálatát valamilyen nagy tettel. Egy kis galileai faluban, családi összejövetel keretében mutatta meg hatalmát, hogy hozzájáruljon a menyegzői ünnepség örömeihez. Így fejezte ki rokonszenvét az ember iránt, és vágyát, hogy boldogságát szolgálja. A megkísértés pusztájában maga is ivott a keserűség poharából. Azért jött, hogy áldásával megszentelje az emberi kapcsolatokat.
A Jordántól Jézus visszatért Galileába. Nem messze Názárettől, egy kis városban, Kánában menyegző készült. A házasulandók József és Mária rokonai voltak. Jézus tudott a családi összejövetelről. Elment Kánába, és tanítványaival együtt meghívták a menyegzőre.
Újra találkozott anyjával, akitől egy idő óta távol volt. Mária hallotta, mi történt a Jordánnál a keresztségkor. A hírek eljutottak Názáretbe, és felfrissítették emlékezetében azokat a jeleneteket, amelyeket oly sok éve szívében rejtegetett. Akárcsak egész Izraelt, Máriát is mélyen felkavarta Keresztelő János küldetése. Jól emlékezett a születésekor elhangzott jövendölésre. Most, hogy János kapcsolatba került Jézussal, a remény újra fellángolt benne. Ám eljutottak hozzá a Jézus titokzatos pusztai távozásáról szóló hírek is, és balsejtelmek gyötörték.
Attól a naptól fogva, amikor názáreti otthonában meghallotta az angyal bejelentését, Mária minden bizonyítékot megőrzött szívében Jézus Messiás voltáról. Nyájas, önzetlen élete arról tanúskodott, hogy Ő nem lehet más, mint Isten küldötte. Mégis érték csalódások, kétségek, és várva várta azt az időt, amikor Jézus dicsősége megmutatkozik. A halál elválasztotta Józseftől, akivel megosztotta Jézus születésének titkát. Most senkije sem volt, akinek bizalmasan feltárhatta volna reményeit és félelmeit. Az elmúlt két hónap nagyon szomorúan telt. El kellett válnia Jézustól, akinek együttérzése vigaszt jelentett számára. Eltűnődött Simeon szavain: "Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr" (Lk 2:35). Arra a háromnapi gyötrelemre gondolt, amikor Jézust örökre elveszettnek hitte, és most aggódó szívvel várta visszatértét.
A menyegzői ünnepségen találkozott vele - szelíd, szolgálatkész fiával. Csakhogy Ő már nem az volt, aki azelőtt. Tekintete megváltozott. Pusztai küzdelmének nyomait viselte, arcán a méltóság és hatalom új kifejezése bizonyította égi küldetését. Egy csoport ifjú volt vele, szemük tisztelettel követte Őt, és Mesternek nevezték. E társak elbeszélték Máriának mindazt, amit a keresztségen és másutt láttak, hallottak. Végül kijelentették: "Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk" (Jn 1:46).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés