Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 16. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2016&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Isten házának is szüksége volt engesztelésre (3Móz 14:53), hogy évente egyszer – a nagy engesztelés napján – megtisztuljon a bűnöktől és tisztátalanságoktól. Amikor az izraeliták felajánlották bűnért való áldozataikat, vétkeik elvétettek tőlük, és a szentélyre helyeztettek át. A bűnért való áldozatok más tisztátalanságokat is hordoztak, amelyek hatással voltak a szentélyre és a papságra (lásd a 6. és a 10. fejezetet). Ezek a „tisztátalanságok” jelképezték a felelősség terhét, amelyet Isten hordoz akkor, amikor felszabadítja népét a bűn következményei alól, amelyek igazság szerint őket terhelnék (vö.: 2Sám 14:9). Milyen jogon teszi Ő ezt? Istenünk kegyelmes, de igazságos is.
Az engesztelés napja az engesztelés második lépcsőfokát biztosította a bűnök bocsánatán túl. Az áldozat azt jelentette, hogy az engesztelés már megtörtént, és ezen a lépcsőfokon Isten háza megtisztult a „tisztátalanságtól”, ami Isten szent kormányzatát jelképezte. Ahhoz, hogy ennek áldásait élvezhesse, Izrael gyermekei továbbra is hűséget tanúsítottak Isten iránt azáltal, hogy megalázták magukat és tartózkodtak a munkavégzéstől (vö. 23:26-32).
Most értjük meg Dán 8:14-et, ahol azt találjuk, hogy Isten mennyei szentélyét meg kell tisztítani. A végítélet (lásd: Dán 7) megvédi Isten hírnevét annak a ténynek a megerősítésével, hogy Krisztus vére a megfelelő embereket mentette meg: azokat, akik hűségesek voltak Hozzá (Jel 14:12). Az ítéletnek nem az a szerepe, hogy meghatározza, ki vétkezett (mert mindenki vétkezett – Róm 3:23), hanem azt, hogy ki fogadta el Isten kegyelmét. Így Isten teljes kegyelmet és teljes igazságot gyakorol, ami a szeretet két oldala (Zsolt 85:11).
Roy Gane
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálával fogadja bűneinek rendezését, amelyet te elterveztél, tudomására hoztál és meg is valósítottál, aminek következtében örök élete lehet, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet
20. fejezet – JÓZSEF EGYIPTOMBAN (5. rész)
A király pohárnoka nagyon hálálkodott Józsefnek, egyrészt álmának kedvező magyarázatáért, másrészt a sok figyelmességéért. József válaszul megindítóan elmondta, milyen igazságtalanul vetették fogságba, és kérte a főpohárnokot, hogy vigye ügyét a király elé. "[...] megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Fáraó előtt és szabadíts meg engem e házból. Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy tömlöcbe vessenek" (1Móz 40:14-15). A főpohárnok látta, hogy álma minden részletében teljesedett, de amikor újra a király kegyeibe került, nem gondolt többé jótevőjére. József még két évig raboskodott. A szívében gyúlt remény lassan kialudt. Próbája tetézte a hálátlanság keserű fullánkja is.
De a mennyei kéz nemsokára kinyitotta a börtön kapuját. Egyiptom királyának egy éjszaka két álma volt, amelyek kétségtelenül egy és ugyanazon eseménynek - valami súlyos csapásnak - árnyát vetítették előre. A király nem értette, mit jelentenek, és nem volt nyugta. Birodalmának mágusai és bölcsei nem tudták megmagyarázni az álmokat. A király egyre tanácstalanabb és nyugtalanabb lett. Rémület járta át a palotát. A nagy izgalom a főpohárnok eszébe juttatta saját álmának körülményeit, és velük együtt Józsefet is, és bántotta a lelkiismeret feledékenységéért és hálátlanságáért. Azonnal elmondta a királynak, hogyan magyarázta meg egy héber rab az ő és a fősütőmester álmát, és hogyan teljesedtek a jövendölések.
A királyt megalázta, hogy országának varázslói és bölcsei helyett idegenhez és rabszolgához kell tanácsért fordulnia, de hajlandó volt elfogadni az alulról jövő szolgálatot is, hogy zaklatott lelke megnyugvást találjon. Azonnal Józsefért küldött. József levette börtönruháját és megborotválkozott. Ezután a király elé vezették.
"És monda a Fáraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod azt álmot, meg is magyarázod azt. És felele József a Fáraónak mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Fáraónak javára van" (1Móz 41:15-16). Az a válasz, amelyet József a királynak adott, alázatosságról és Isten iránti hitről tanúskodik. Szerényen elutasítja a dicsőséget, és nem vállalja, hogy önmagától volna rendkívül bölcs. "Nem én." Egyedül Isten tudja megmagyarázni ezeket a titkokat.
Ezután a fáraó elmondta álmait: "[...] Ímé állok vala a folyóvíz partján. És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék. És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem."
