Higgyetek az Ő prófétáinak - július 19 - SZOMBAT - Mózes harmadik könyve 4. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 4. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%204&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A Mózes harmadik könyve első három fejezetében található áldozatok önkéntesek voltak, viszont a bűnért és a vétekért való áldozat (3Mózes 4-5) kötelező volt, mert az emberi esendőség negatívan hatott volna a szentélyre ill. a vele kapcsolatos szent dolgokra. Így a bűnért és a vétekért való áldozatok arra szolgáltak, hogy fenntartható maradhasson Isten jelenléte népe között. Az égőáldozat volt az alapvető engesztelő áldozat (Jób 42:8; 3Móz 1:4), de a bűnért és a vétekért való áldozatok keretében foglalkoztak a különféle konkrét esetekkel. A bűnért való áldozat, helyesebben mondva a „tisztulási áldozat”, megtisztította az áldozat bemutatóját a kisebb (általában nem szándékos) bűnöktől, valamint a rituális fizikai jellegű tisztátalanságoktól (3Mózes 12, 14 és 15. fejezete). A fizikai tisztátalanság nem volt bűnös cselekedet, hanem a bűnös ember erkölcsi állapotát ábrázolta.

 

Egészen különleges volt, hogy a bűnért való áldozatban megkenték vérrel az oltár szarvát, ami mind a füstölő oltár (a füstölő oltár szarvát kenték meg, amikor a főpap, vagy az egész nép bűnt követett el), mind pedig a külső oltár (minden más esetben a külső oltár szarvát kenték meg vérrel) legmagasabb pontja volt. Ez mutatta be a vér fontosságát, amely az áldozó életét váltotta meg a haláltól, mint helyettes áldozat (3Móz 17:11) és mutatott előre Krisztusra, aki eljött hogy megváltson, „akiben van a mi váltságunk az Ő vére által” (Ef 1:7), adta „az Ő életét váltságul sokakért” (Mt 20:28). Krisztus nem csupán megbocsátja bűnös cselekedeteinket, hanem helyre is állítja a bűn által megrontott erkölcsi mivoltunkat (vö. Zsolt 103:2-3), így örömteli örökéletben lehet részünk (Róm 6:23).

Roy Gane

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy vétkeit és bűneit megbocsátod, és helyreállítod a bűn által megromlott jellemét is, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet

17. fejezet – JÁKÓB MENEKÜLÉSE ÉS SZÁMKIVETÉSE (7. rész)

Lábán távolléte alkalmat kínált a távozásra. Jákób gyorsan összeszedte a nyájat és a csordát, és előre küldte; ő pedig feleségeivel, gyermekeivel és szolgáival átkelt az Eufráteszen, és útját sietve a Kánaán határán levő Gileád felé vette. Lábán három nap múlva tudta meg, hogy megszöktek, és üldözésükre indult. A hetedik napon utolérte a csapatot. Tűzbe jött a haragtól és visszatérésre akarta őket kényszeríteni. Biztos volt a sikerben, mivel az csapata sokkal erősebb volt. A szökevények valóban nagy veszélyben voltak.

Nem tudta véghezvinni ellenséges szándékát, mert Isten közbelépett szolgája védelmére. "Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek," - mondta Lábán - "de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj" (1Móz 31:29). Vagyis se ne kényszerítse, se hízelgő kecsegtetéssel ne bátorítsa a visszatérésre.

Lábán visszatartotta lányai hozományát, és Jákóbbal mindig ravaszul és keményen bánt: de most a rá jellemző alakoskodással szemére hányta, hogy titokban távozott, és így nem volt alkalma búcsúlakomát rendezni; még csak búcsút sem vehetett lányaitól és gyermekeiktől.

Válaszul Jákób félreérthetetlenül Lábán elé tárta önző és kapzsi dolgait, és mint saját hűségének és becsületességének tanújához fordult hozzá. "Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna," - mondta Jákób - "bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel" (1Móz 31:42).

Lábán nem tagadhatta a felhozott tényeket, és most azt javasolta, hogy kössenek békeszövetséget. Jákób elfogadta a javaslatot, és egy halom kőből emléket állítottak az egyezség jeleként. Ezt az oszlopot Lábán Miczpának, "őrtorony"-nak nevezte, mondván: "[...] Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, amikor egymástól elválunk." (1Móz 31:49).

"És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én közöttem és te közötted, bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére" (51-53.v.). A két csoport vendégséget rendezett az egyezmény megerősítésére. Az éjszakát barátságos beszélgetésben töltötték. Hajnalban pedig Lábán és csapata eltávozott. Ezzel az elválással Ábrahám gyermekei és Mezopotámia lakói között minden kapcsolat megszűnt.