2025. július 16., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 16 - SZERDA - Mózes harmadik könyve 1. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 1. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%201&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Isten korábban a Sínai-hegyről szólt a néphez, most pedig új, hordozható földi lakhelyén tartja velük a kapcsolatot. Mózes harmadik könyvében az Úrnak az istentisztelettel és a szent élettel kapcsolatos különleges szavai kerültek feljegyzésre. A Pentateuchosnak (Mózes öt könyve), az egész Szentírás alapjának a szívében Mózes harmadik könyve található. Ebben a könyvben több, közvetlenül Isten szájából származó üzenet került feljegyzésre, mint bármely másik bibliai iratban.

Isten legelső utasításai az áldozati rendszerre vonatkoztak, amely által gyermekei hozzá jöhettek (3Móz 1-7). Az első az égőáldozat (3Mózes 1), ami már korábbról is ismert volt (1Móz 8:20; 22:13). Az áldozati állatok értékben különbözőek lehettek a nagy testű állatoktól a juhokon keresztül egészen a madarakig. Mindez lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetős izraeliták is áldozatot mutassanak be. Minden egyes égőáldozatkor az áldozati állatot teljes egészében elfüstölögtették az Úr oltárán, leszámítva a bőrt, amelyet az áldozatnál közreműködő pap kapott meg szolgálataiért (3Móz 7:8). Az égő áldozatból még a pap sem ehetett.

Az égőáldozat arra tanította Izrael gyermekeit, akiket bűneik teljesen elválasztottak Istentől, hogy az Ő szeretett Fiának tökéletes és teljes odaáldozása az egyetlen útja annak, hogy ismét Istenhez jöhessenek. Isten Fia egyszer és mindenkorra, minden egyes emberért ajánlotta fel önmagát áldozatul (Zsid 7:27; vö. Jn 1:29; 3:16). Isten ennyire szeret téged, és azt akarja, hogy visszatérj hozzá!

Roy Gane

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen Fiad teljes és tökéletes áldozatáért, hogy semmit sem tartott vissza azért, hogy őt megmenthesse, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet

17. fejezet – JÁKÓB MENEKÜLÉSE ÉS SZÁMKIVETÉSE (4. rész)

Az ősi szokás - bár néha megsértették, mint Lábán is - jó eredményt hozott. Ha a kérőnek szolgálnia kellett menyasszonyáért, nem volt elhamarkodott a házasság. Próbára lehetett tenni a kérő szeretetét, és azt is, hogy képes-e családjáról gondoskodni. Korunkban sok rossz származik az ezzel ellentétes szokásokból. Gyakran a házasulandóknak nem sok alkalmuk van esküvőjük előtt egymás szokásainak és természetének megismerésére. Ami pedig a mindennapi életet illeti, jóformán idegenek, amikor az oltár előtt sorsukat összekötik. Sokan túl későn ismerik fel, hogy nem illenek egymáshoz, és egybekelésükből élethosszig tartó boldogtalanság származik. Gyakran a feleség és a gyermekek szenvednek a férj és apa hanyagsága, ügyetlensége vagy helytelen szokásai miatt. Ha az ősi szokások szerint a kérő jellemét a házasság előtt próbára tennék, sok boldogtalanságot lehetne elkerülni.

Jákób hét évig hűségesen szolgált Rákhelért, és szolgálatának évei "[...] csak néhány napnak tetszék [...] neki, annyira szereti vala őt" (1Móz 29:20). De az önző és kapzsi Lábán, aki meg akart tartani egy ilyen értékes segítséget, kegyetlenül becsapta Jákóbot azzal, hogy Leát adta neki Rákhel helyett. Mivel Lea is részt vett a csalásban, Jákób nem tudta szeretni. Felháborodott szemrehányására Lábán azt ajánlotta, szolgáljon még hét évig Rákhelért. De az apa nem engedte, hogy Jákób elhagyja Leát, mert ezzel megszégyenítette volna a családot. Nagyon kínos és nehéz helyzetbe hozta Jákóbot, aki végül elhatározta, megtartja Leát, és feleségül veszi Rákhelt is. Mindig Rákhelt szerette. Ez irigységet és féltékenységet szított, és a testvér-feleségek versengése megkeserítette Jákób életét.

Jákób húsz évig élt Mezopotámiában Lábán munkásaként, aki nem törődve a rokoni kötelékekkel, igyekezett a lehető legtöbb hasznot húzni a kapcsolatból. Tizennégy évi fárasztó munkát követelt két lányáért; a többi időben pedig tízszer változtatta meg Jákób bérét. Jákób mégis szorgalmasan és becsületesen szolgált. Lábánnal folytatott utolsó beszélgetése szemlélteti fáradhatatlan éberségét, amellyel sokat követelő gazdája érdekeit szolgálta: "Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől" (1Móz 31:38-40).

A pásztornak éjjel és nappal vigyáznia kellett nyájára, amelyet a rablók és a vadállatok veszélyeztettek. Sok volt belőlük, és merészek voltak. Gyakran nagy pusztítást végeztek a nyáj között, ha nem őrizték azt lelkiismeretesen. Jákóbnak sok segítője volt Lábán hatalmas nyájának gondozásában, de ő felelt az egész nyájért. Az év egyes szakaszaiban személyesen is a nyájjal kellett lennie, hogy a száraz időszakban óvja a szomjhaláltól, a leghidegebb hónapokban a kemény éjszakai hidegtől. Jákób volt a főpásztor, a hozzá beosztott szolgák pedig a segédpásztorok. Ha egy juh hiányzott, a főpásztoré volt a veszteség. Szigorúan számon kérte a gondozással megbízott szolgáktól, ha a nyájat nem találta jó állapotban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése