Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 1. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%201&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Isten korábban a Sínai-hegyről szólt a
néphez, most pedig új, hordozható földi lakhelyén tartja velük a kapcsolatot.
Mózes harmadik könyvében az Úrnak az istentisztelettel és a szent élettel
kapcsolatos különleges szavai kerültek feljegyzésre. A Pentateuchosnak (Mózes
öt könyve), az egész Szentírás alapjának a szívében Mózes harmadik könyve
található. Ebben a könyvben több, közvetlenül Isten szájából származó üzenet
került feljegyzésre, mint bármely másik bibliai iratban.
Isten legelső utasításai az áldozati
rendszerre vonatkoztak, amely által gyermekei hozzá jöhettek (3Móz 1-7). Az
első az égőáldozat (3Mózes 1), ami már korábbról is ismert volt (1Móz 8:20;
22:13). Az áldozati állatok értékben különbözőek lehettek a nagy testű
állatoktól a juhokon keresztül egészen a madarakig. Mindez lehetővé tette, hogy
a kevésbé tehetős izraeliták is áldozatot mutassanak be. Minden egyes
égőáldozatkor az áldozati állatot teljes egészében elfüstölögtették az Úr
oltárán, leszámítva a bőrt, amelyet az áldozatnál közreműködő pap kapott meg
szolgálataiért (3Móz 7:8). Az égő áldozatból még a pap sem ehetett.
Az égőáldozat arra tanította Izrael
gyermekeit, akiket bűneik teljesen elválasztottak Istentől, hogy az Ő szeretett
Fiának tökéletes és teljes odaáldozása az egyetlen útja annak, hogy ismét
Istenhez jöhessenek. Isten Fia egyszer és mindenkorra, minden egyes emberért
ajánlotta fel önmagát áldozatul (Zsid 7:27; vö. Jn 1:29; 3:16). Isten ennyire
szeret téged, és azt akarja, hogy visszatérj hozzá!
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen Fiad teljes és
tökéletes áldozatáért, hogy semmit sem tartott vissza azért, hogy őt
megmenthesse, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet
17.
fejezet – JÁKÓB MENEKÜLÉSE ÉS SZÁMKIVETÉSE (4. rész)
Az
ősi szokás - bár néha megsértették, mint Lábán is - jó eredményt hozott. Ha a
kérőnek szolgálnia kellett menyasszonyáért, nem volt elhamarkodott a házasság.
Próbára lehetett tenni a kérő szeretetét, és azt is, hogy képes-e családjáról
gondoskodni. Korunkban sok rossz származik az ezzel ellentétes szokásokból.
Gyakran a házasulandóknak nem sok alkalmuk van esküvőjük előtt egymás
szokásainak és természetének megismerésére. Ami pedig a mindennapi életet
illeti, jóformán idegenek, amikor az oltár előtt sorsukat összekötik. Sokan túl
későn ismerik fel, hogy nem illenek egymáshoz, és egybekelésükből élethosszig
tartó boldogtalanság származik. Gyakran a feleség és a gyermekek szenvednek a
férj és apa hanyagsága, ügyetlensége vagy helytelen szokásai miatt. Ha az ősi
szokások szerint a kérő jellemét a házasság előtt próbára tennék, sok
boldogtalanságot lehetne elkerülni.
Jákób
hét évig hűségesen szolgált Rákhelért, és szolgálatának évei "[...] csak
néhány napnak tetszék [...] neki, annyira szereti vala őt" (1Móz 29:20).
De az önző és kapzsi Lábán, aki meg akart tartani egy ilyen értékes segítséget,
kegyetlenül becsapta Jákóbot azzal, hogy Leát adta neki Rákhel helyett. Mivel
Lea is részt vett a csalásban, Jákób nem tudta szeretni. Felháborodott
szemrehányására Lábán azt ajánlotta, szolgáljon még hét évig Rákhelért. De az
apa nem engedte, hogy Jákób elhagyja Leát, mert ezzel megszégyenítette volna a
családot. Nagyon kínos és nehéz helyzetbe hozta Jákóbot, aki végül elhatározta,
megtartja Leát, és feleségül veszi Rákhelt is. Mindig Rákhelt szerette. Ez
irigységet és féltékenységet szított, és a testvér-feleségek versengése megkeserítette
Jákób életét.
Jákób
húsz évig élt Mezopotámiában Lábán munkásaként, aki nem törődve a rokoni
kötelékekkel, igyekezett a lehető legtöbb hasznot húzni a kapcsolatból.
Tizennégy évi fárasztó munkát követelt két lányáért; a többi időben pedig
tízszer változtatta meg Jákób bérét. Jákób mégis szorgalmasan és becsületesen
szolgált. Lábánnal folytatott utolsó beszélgetése szemlélteti fáradhatatlan
éberségét, amellyel sokat követelő gazdája érdekeit szolgálta: "Immár húsz
esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait
nem ettem meg. Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg
azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam
hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől"
(1Móz 31:38-40).
A
pásztornak éjjel és nappal vigyáznia kellett nyájára, amelyet a rablók és a
vadállatok veszélyeztettek. Sok volt belőlük, és merészek voltak. Gyakran nagy
pusztítást végeztek a nyáj között, ha nem őrizték azt lelkiismeretesen.
Jákóbnak sok segítője volt Lábán hatalmas nyájának gondozásában, de ő felelt az
egész nyájért. Az év egyes szakaszaiban személyesen is a nyájjal kellett
lennie, hogy a száraz időszakban óvja a szomjhaláltól, a leghidegebb hónapokban
a kemény éjszakai hidegtől. Jákób volt a főpásztor, a hozzá beosztott szolgák
pedig a segédpásztorok. Ha egy juh hiányzott, a főpásztoré volt a veszteség.
Szigorúan számon kérte a gondozással megbízott szolgáktól, ha a nyájat nem
találta jó állapotban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése