Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 6. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%206&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
3Móz 6:8-7:38-ban található útmutatások
kiegészítik a korábbi fejezetekben található információkat. Az Isten által
meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az áldozatokat (9:24),
folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet központjában. Az ember
által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen mutatta volna be a Megváltó
áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az utolsó ítélet isteni tüzétől
(Jelenések 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az által, hogy
elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a tűzzel. A
rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi volt.
A bűnért való áldozat igen szent volt, de
ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap ruházatára, vagy az áldozat bemutatójára
az áldozat megölése közben, ezt le kellett mosni, jelezve azt, hogy ez
valamilyen szennyezést közvetített (vesd össze 2Móz 11:25,28,35; 4Móz 31:23-24)
a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen vér használata Isten szenthelyén,
megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök jegyzéke, ezért meg kellett
tisztítani a nagy engesztelés napján (3Mózes 16). Más helyeken Mózes harmadik
könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba hozatalát Isten szentségével
(3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által – felszabadítva az áldozatot
bemutatót a bűn alól – Isten magára vállalja a felelőséget, hiszen hordozta
bűneiket a szent áldozatban, amely Krisztust ábrázolja. Jézus Krisztus drága
vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, akár a testünkben levő vér, amely
eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére megtisztít bennünket bűneiktől.
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy Te
magadra vetted és hordozod az ő bűneit, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 18-19. fejezetek
18.
fejezet – A KÜZDELEM ÉJSZAKÁJA (2. rész)
Jákób
"küzdött az Angyallal és legyőzte". Alázatosan, bűnbánattal és a
saját akaratáról lemondva ez a bűnös, tévelygő halandó legyőzte a mennyei
Felséget. Remegve kapaszkodott Isten ígéreteibe, és a Végtelen Szeretet szíve
nem tudta elutasítani a bűnös könyörgését.
Ekkor
világosan Jákób elé tárult, mi volt az a hiba, ami bűnéhez, az elsőszülöttségi
jog csalás általi megszerzéséhez vezetett. Nem bízott Isten ígéreteiben, hanem
a saját erőfeszítéseivel akarta elérni azt, amit Isten a maga idejében és
módján valósított volna meg. A bocsánat bizonyságául neve, amely bűnére
emlékeztetett, győzelmére emlékeztető névre változott. "[...] Nem Jákóbnak
mondatik ezután a te neved," - mondta az Angyal - "hanem Izraelnek;
mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél" (1Móz 33:28).
Jákób
megkapta azt az áldást, amelyre lelke vágyott. Isten megbocsátotta annak a
bűnét, aki a másikat kitúrta a helyéből. Jákób életének válságos szakasza
befejeződött. Kétely, tanácstalanság és bűntudat keserítette meg korábbi
életét, de most minden megváltozott. Olyan jó volt a béke, az Istennel való
megbékélés! Jákób már nem félt Ézsaúval való találkozásától. Isten, aki
megbocsátotta bűnét, meg tudja Ézsaú szívét is lágyítani, hogy elfogadja az ő
megalázkodását és bűnbánatát.
Mialatt
Jákób az Angyallal küzdött, Isten egy másik mennyei követet küldött Ézsaúhoz.
Álmában Ézsaú látta öccsét, aki húsz évig atyja házától távol, számkivetésben
élt; látta, mennyire fáj neki anyja halála; látta őt Isten seregeitől
körülvéve. Ezt az álmot Ézsaú elmondta katonáinak, és azt a parancsot adta, ne
ártsanak Jákóbnak, mert atyja Istene van vele. {PP 198.2}
A
két csapat végül közeledett egymáshoz: a puszta vezére harcosait vezetve, Jákób
pedig feleségeivel és gyermekeivel, pásztorok, szolgálók kíséretében, és az
állatok hosszú sorával követve. A pátriárka botjára támaszkodva ment a katonák
csapata elé. A nemrég vívott küzdelemtől sápadt és rokkant volt. Lassan és
nehezen járt; minden lépésnél megállt, de arcáról öröm és béke sugárzott.
Ézsaú,
amikor meglátta a szenvedő nyomorékot, "[...] eleibe futamodék és megölelé
őt, nyakába borula, s megcsókolá őt, és sírának" (1Móz 33:4). E jelenet
láttán még Ézsaú durva katonái is elérzékenyültek. Ézsaú ugyan elmondta nekik
álmát, de ők nem találtak magyarázatot parancsnokuk változására. Látták, hogy a
pátriárka milyen gyenge, de nem gondolták, hogy gyengesége jelenti az erejét.
A
Jabbok partján átélt éjszakai küzdelmében, amikor a pusztulás oly közelinek
tűnt, Jákób megtanulta, milyen hiábavaló az emberi segítség; milyen alaptalan
emberi erőben bízni. Látta, hogy egyedüli segítsége az, aki ellen súlyosan
vétkezett. Tehetetlenül és érdemtelenül hivatkozott Isten ígéretére, hogy
irgalmaz a bűnbánó bűnösnek. Ez az ígéret volt a megbocsátás és az elfogadás
biztosítéka. Az ég és a föld elmúlhat, ez az ígéret akkor sem vallhat kudarcot.
Ez adott erőt neki félelmetes küzdelmében.
Jákób
gyötrelmes éjszakája ábrázolja azt a próbát, amelyet Isten népének el kell
viselnie közvetlen Krisztus második eljövetele előtt. Jeremiás próféta, aki
szent látomásban látta ezt az időt, mondta: "[...] A félelemnek,
rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség, [...] miért változtak orcáik
fakósárgává? Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és
háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!" (Jer 30:5-7).
Ez
a nyomorúságos idő akkor kezdődik el, amikor megszűnik Krisztus közbenjárói
munkája. Akkorra minden lélek sorsa eldől, és nem lesz már engesztelő vér,
amely megtisztít a bűntől. Amikor Jézus elhagyja helyét, ahol közbenjár Isten
előtt az emberért, elhangzik ez az ünnepélyes kijelentés: "Aki
igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes
ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg
ezután is" (Jel 22:11). Isten ekkor visszavonja a földről a gonoszságot
fékező Lelkét. Ahogy Jákóbot dühös bátyja halállal fenyegette, Isten népe is
veszélyben lesz, mert a gonoszok el akarják pusztítani őket. És ahogy a
pátriárka egész éjjel küzdött azért, hogy megszabaduljon Ézsaú kezéből, az
igazak is éjjel és nappal Istenhez kiáltanak, hogy megszabaduljanak az őket
körülvevő ellenségtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése