Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 11. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2011&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az Isten szerinti élet az étrendet is
magában foglalja. Ha valaki valami tisztátalant (ami halandóságot, valaminek a
halálos voltát ábrázolja) visz be a testébe, akkor a szentséget utasítja vissza
(magát az életet is beleértve). Isten nem közli, hogy némelyik állat miért
tiszta és így megengedett a fogyasztásuk is, amíg más állatok tisztátalanok. Az
a tény, hogy némely állat tisztátalan, arra utal, hogy ezek valamilyen
kapcsolatban vannak a halállal. Mindenesetre az Úr azt várja népétől, hogy
bízzon benne és engedelmeskedjen, még akkor is, ha a konkrét okok nem ismertek.
Ugyanakkor Isten megadja a mindent átfogó magyarázatot: összhangban kell élnünk
Isten szent természetével (3Móz 11:44-45).
Mózes harmadik könyve 11. fejezetének egy
része az elhullott állatok érintése miatti átmeneti tisztátalansággal is
foglalkozik, amely eltávolítható, és így nincs hatással a földi szentéllyel
kapcsolatos szent dolgok egyikére sem. Ezeknek az utasításoknak nincs mai
alkalmazásuk. Ugyanakkor a tiszta és tisztátalan állatok alapvető
megkülönböztetése sosem függött a földi szentély lététől (1Móz 7-8. fejezete).
Dániel Babilonban, távol a lerombolt jeruzsálemi templomtól, értette, hogy a
tisztátalan állatok fogyasztása ellentmondásba kerülne Istennek szentelt
életével (ld. Dániel 1. fejezete). Éppúgy ahogyan Dániel szent volt, minden
kereszténynek, minden korban és az élet minden területén szentnek, Krisztusban
megszentelt embernek kell lennie (1Pt 1:15-16).
Egy forrást nem tudnak megfertőzni az
elhullott állatok (3Móz 11:36), mert a forrásból mindig tiszta víz jön.
Ugyanígy, amikor Jézus a földön járt, szabadon érintkezhetett tisztátalan
emberekkel, mert Ő maga a tisztaság, az élet és a gyógyulás forrása. Krisztus
bennünket is meg tud óvni az erkölcsi romlástól, amikor gyógyító érintését a
bűnbeteg világ számára közvetítjük.
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy mindig Belőled merítsen, a
tisztaság, az élet és a gyógyulás forrásából, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 18-19. fejezetek
19.
fejezet – VISSZATÉRÉS (4. rész)
A
testvéreknek helyről helyre kellett vándorolniuk, hogy legelőt szerezzenek
nyájuknak. Sokszor hónapokig távol voltak hazulról. Az előbb említett események
után elmentek arra a helyre, amelyet atyjuk Sikhemben vásárolt. Az idő múlt, és
nem érkezett hír felőlük. Az atya kezdett aggódni értük a sekhemitákkal
szembeni korábbi kegyetlenségük miatt. Ezért elküldte Józsefet, hogy keresse
meg őket, és hozzon hírt hogylétükről. Ha Jákób tudta volna, mit éreznek fiai
Józseffel szemben, nem engedte volna el egyedül hozzájuk. De ők gondosan
eltitkolták érzéseiket.
József
vidáman vett búcsút atyjától. Sem az idős ember, sem a fiatal nem gondolta,
mennyi minden fog történni, amíg ismét találkoznak. Amikor hosszú és magányos
útja után József megérkezett Sikhembe, nem találta sem a bátyáit, sem a
nyájukat. Érdeklődésére Dóthánba irányították. Addig már több mint ötven
mérföldet tett meg, és most újabb tizenöt mérföld állt előtte. De elfeledve
fáradtságát sietett, mert arra gondolt, hogy megnyugtathatja atyját, és
találkozhat testvéreivel, akiket barátságtalanságuk ellenére szeretett.
Testvérei
közeledni látták őt. Az a gondolat sem tompított keserű gyűlöletükön, milyen
hosszú utat tett meg, hogy találkozzék velük; fáradt és éhes, és várja, hogy
testvéri szeretettel fogadják és vendégül lássák. Atyjuk szeretete jelének, a
cifra ruhának a láttán tomboltak a dühtől. "[...] Imhol jő az
álomlátó" kiáltották gúnyosan. Úrrá lett rajtuk a régóta titokban táplált
irigység és bosszú. "[...] Öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és
azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból"
(1Móz 37:19-20).
Véghez
is vitték volna szándékukat, de ott volt Rúben is. ő visszariadt attól, hogy
részt vegyen a testvérgyilkosságban, és azt javasolta, hogy vessék Józsefet
élve egy kútba, és hagyják ott elpusztulni. Titokban azt tervezte, hogy kimenti
és visszaadja atyjának. Miután rábeszélésére elfogadták tervét, Rúben otthagyta
őket, mert félt, hogy nem sikerül uralkodnia érzésein, és kiderül, mi a valódi
szándéka.
József,
nem is gyanítva a veszélyt, közeledett. Örült, hogy hosszú keresés után célhoz
ért. De a várt üdvözlés helyett mérges, bosszúra szomjas pillantásokkal
találkozott, és megrémült. Testvérei megragadták, és letépték róla a ruhát. A
fenyegetések és gúnyos megjegyzések halálos szándékról árulkodtak. Ügyet sem
vetettek könyörgésére. E dühödt embereknek teljesen a hatalmában volt. Durván
odavonszolták egy mély kúthoz, és bedobták. Miután meggyőződtek arról, hogy
nincs lehetősége a menekülésre, otthagyták, hogy éhen pusztuljon, amíg ők
"leülének kenyerezni".
De
némelyikük nyugtalan volt. Nem érezték a bosszújuktól várt elégedettséget.
Nemsokára utasokat láttak közeledni. Ismaelita karaván volt. A Jordánon túlról
jöttek fűszerekkel és egyéb áruval, és útban voltak Egyiptom felé. Júda most
azt javasolta, hogy ne hagyják öccsüket meghalni, hanem adják el ezeknek a
pogány kereskedőknek. Így elkerül útjukból, de tiszták maradnak vérétől
"[...] mert atyánkfia, vérünkből való ő" (1Móz 37:27). Ezzel a
javaslattal mind egyetértettek, és Józsefet gyorsan kihúzták a kútból.
Ahogy
József megpillantotta a kereskedőket, hirtelen felvillant előtte a szörnyű
valóság. A rabszolgasors félelmesebb volt, mint a halál. Rémülten könyörgött
hol egyik, hol másik bátyjának, de hiába. Egyikük-másikuk szánalomra indult, de
a gúnytól való félelmükben csendben maradtak. Mindnyájan érezték: túl messzire
mentek ahhoz, hogy meghátráljanak. Ha Józsefnek megkegyelmeznek, biztosan
beárulja őket atyjuknak, aki nem fog szemet hunyni kedvenc fiával szembeni
kegyetlenségük felett. Megkeményítve szívüket a fiú könyörgésével szemben,
átadták őt a pogány kereskedőknek. A karaván folytatta útját, és csakhamar
eltűnt a látóhatárról.
Rúben
visszatért a kúthoz, de József nem volt ott. Rémülten, önváddal szaggatta meg
ruháját, és testvérét keresve kiáltotta: "[...] Nincsen a gyermek, és én,
merre menjek én?" (1Móz 37:30). Miután megtudta, mi lett József sorsa, és
hogy nem találhatja meg, kénytelen volt ő is leplezni bűnüket. Megöltek egy
kecskegidát, József ruháját a vérébe mártották, és elvitték atyjukhoz, mondván,
hogy a mezőn találták, és attól tartanak, hogy a testvérüké. "[...] ismerd
meg" - mondták - "fiad ruhája-é vagy nem?" (1Móz 37:32).
Rettegve várták ezt a jelenetet, de nem voltak felkészülve arra a szívettépő
gyötrelemre, arra a végtelen fájdalomra, amelynek szemtanúi lettek. "[...]
Fiam felső ruhája ez" - mondta Jákób - "fenevad ette meg őt, bizony
széjjelszaggatta Józsefet" (1Móz 37:33). Fiai és lányai hiába próbálták
megvigasztalni. "És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és
gyászolá az ő fiát sokáig" (1Móz 37:34). Az idő sem enyhített fájdalmán.
"[...] Sírva megyek fiamhoz a sírba" (1Móz 37:35) - kiáltotta
kétségbeesetten. Fiai elborzadtak tettüktől, de félve atyjuk szemrehányásától,
továbbra is titkolták bűnüket, amit maguk is nagyon súlyosnak tartották
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése