Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 3. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%203&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ennek az áldozatnak a neve kapcsolatban
áll a „salom” kifejezéssel, ami „békességet” és „jólétet” jelent. Ez a rituálé
áldozattal ünnepelte meg azt, hogy a kapcsolat rendben van ember és Isten
között. Krisztus áldozatára mutatott előre, amely által az Ő népe békességnek
örvendhet Istennel (Róm 5:1) Ezt az egészséges kapcsolatot jelképezte az az
étel, amiben Isten és az áldozatot felajánló együtt részesültek. A békeáldozat
volt az egyetlen, amiből a felajánló fogyaszthatott, miután a kövérjét
elégették az oltáron Istennek, és a papnak is volt része benne (lásd: 3Móz 7).
Isten „étkezése” szimbolikus, mivel neki nincs szüksége olyan táplálékra, mint
az embernek (Zsolt 50:13).
Az ételáldozathoz hasonlóan, a béke
áldozat nem végzett engesztelést konkrét bűnökért, mindazonáltal ennek az
áldozatnak a vére váltságdíj volt az áldozatot bemutató számára (engesztelést
végzett a lélekért – 3Móz 17:11), bemutatva azt, hogy az emberi élet az
Istennel Jézus Krisztus vére által helyreállított kapcsolattól függ. Az Ő
áldozata nemcsak érettünk történt, hanem bennünk is meg kell történnie
lelkileg, ahogyan Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek
az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek” (Jn
6:53, magyarázata a 63. versben). Amikor befogadjuk Jézust (részesülünk belőle)
a Szentlélek által, az Ő szeretete bennünk él (Róm 5:5; Gal 2:20) és átalakítja
minden kapcsolatunkat. Ezt érdemes megünnepelni.
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, hogy örök
élete a Veled helyreállított kapcsolatától függ. Adjad, hogy ez a kapcsolat
soha többé meg ne romoljon, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet
17.
fejezet – JÁKÓB MENEKÜLÉSE ÉS SZÁMKIVETÉSE (6. rész)
Az
apostol így dorgálja azokat, akik kellemetlen feladatnak tartják a hűséges
pásztor sorsát nehezítő gondokat és terheket. "[...] nem kényszerítésből,
hanem örömest; s nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal" (1Pt 5:2). E
hűtlen szolgákat a Főpásztor elbocsátja. Egyházát Krisztus vérén váltotta meg.
Minden pásztornak tudnia kell, a gondjaira bízott juhok mérhetetlen nagy
áldozatba kerültek. Tekintse mindegyiket felbecsülhetetlen értékűnek,
fáradhatatlanul vigyázva rájuk. Krisztus lelkétől áthatott pásztor követi a
Mester önmegtagadó példáját. A gondjaira bízottak jólétéért állandóan
fáradozik, és a nyáj fejlődik gondozása mellett.
Mindenkinek
pontosan el kell számolnia szolgálatával. A Mester minden pásztortól meg fogja
kérdezni: "[...] Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek
juhnyája?" (Jer 13:20). Gazdagon megjutalmazza azt, akit hűségesnek talál.
"Mikor megjelenik a Főpásztor," - mondja az apostol -
"elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját" (1Pt 5:4).
Jákób
belefáradt Lábán szolgálatába, s elhatározta, hogy visszatér Kánaánba. Így
szólt apósához: "Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én
hazámba. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak
téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak
téged" (1Móz 30:25). Lábán marasztalta, mondván: "Úgy sejtem,
teéretted áldott meg engem az Úr" (27.v.) Látta, veje keze alatt megnőtt a
vagyona.
Jákób
így szólt: "[...] ami kevesed vala én előttem, sokra szaporodott."
(1Móz 30:30). De ahogy az idő múlt, Lábán irigykedni kezdett a gazdagabb
Jákóbra, aki "felette igen meggazdagodék [...] és vala néki sok juha,
szolgálója, szolgája, tevéje és szamara" (1Móz 30:43). Lábán fiai is
féltékenyek voltak. Gyűlölködő szavaik Jákób fülébe jutottak: "[...]
Valamilye volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e
gazdagságot. És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan őhozzá mint
annakelőtte" (1Móz 31:1-2).
Jákób
már régen otthagyta volna ravasz rokonát, ha nem félt volna az Ézsaúval való
találkozástól. Most úgy érezte, hogy Lábán fiai miatt van veszélyben, akik az ő
gazdagságát sajátjuknak tartva talán megkísérlik erőszakkal megszerezni azt.
Nagyon tanácstalan és szomorú volt, nem tudva, merre induljon. De az irgalmas
bétheli ígéretre emlékezve Isten elé vitte ügyét, és tőle kért eligazítást.
Imájára álomban kapott választ: "Térj meg atyáid földére, a te rokonságod
közé, és veled lészek" (1Móz 31:3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése