Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 13. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2013&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Némely bőrbetegség miatt az embereknek
olyan szörnyű lett a külsejük, hogy az őket szemlélőknek a halál jutott eszébe
(4Móz 12:12). Éppen ezért, ez az állapot a beteget rituálisan tisztátalanná
tette, ami azt jelentette, hogy tilos volt számára szent dolgokat megérinteni.
A papok felelőssége volt, hogy megkülönböztessék a tiszta és a tisztátalan
jellegű bőrbetegségeket, ugyanis ők őrködtek a szentség felett, és egy ilyen
diagnózis felállítása bizonyos szakértelmet is igényelt. A tünetek nem voltak
azonosak a napjainkban Hansen-betegség (régi magyar nevén bélpoklosság) néven
ismert kór tüneteivel. Valójában a bibliai „lepra” szó utalhatott valaki
öltözetének, vagy egy épületnek a lepusztult voltára is. A bűneset
következtében (1Mózes 3) nem csak emberi mivoltunk korcsosul, hanem a
környezetünkben lévő dolgok is. A Mózes harmadik könyvének leírása világunk
megromlott állapotáról meglehetősen nyomasztó képet fest. Ugyanakkor reménnyel
teli az a tény, hogy Isten ragaszkodik hozzá, hogy a romlástól egészen távol tartsa
magát: ez bizonyítja, hogy a fizikai romlás nem volt benne Isten eredeti
tervében, és éppen ezért nem állandó.
Akit tisztátalannak nyilvánított
bőrbetegség sújtott elkülönítették, hogy másokat ne fertőzzön meg. Ez volt az
elsődleges intézkedés annk érdekében, hogy megelőzzék a rituális tisztátalanság
terjedését, amely befolyással lett volna Isten Szentélyére, és a vele
kapcsolatos szent dolgokra. Több helyen is olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten
büntetésképpen „leprával” sújtott némelyeket, akik súlyos bűnt követtek el
(4Móz 12; 2Király 5; 2Krón 26), de semmi efféle utalást nem találunk a Mózes
harmadik könyvének 13. fejezetében. Csupán mert valaki fizikai szenvedésen megy
keresztül, az még nem bizonyítja, hogy Isten büntetné őt (vö. Jn 9:1-3).
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ebben az elromlott és romlott
világban megtalálja a romolhatatlan és tiszta értékeket, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezetek
20.
fejezet – JÓZSEF EGYIPTOMBAN (2. rész)
Remegő
szívében megszületett az a szent elhatározás, hogy hű lesz Istenhez - minden
körülmények között úgy fog cselekedni, hogy a menny királyának alattvalójává
váljon. Teljes szívvel fogja szolgálni az Urat; sorsának próbáival bátran
szembenéz, és minden feladatot becsületesen teljesít. Ez a nap fordulópont volt
József életében. Ez az iszonyú csapás az elkényeztetett gyermeket férfivá
alakította, meggondolt, bátor, magán uralkodni tudó férfivá.
Egyiptomba
érkezvén eladták Józsefet Potifárnak, a királyi testőrség főhadnagyának, és az
ő szolgálatában maradt tíz évig. Itt rendkívüli kísértéseknek volt kitéve.
Bálványimádók közé került. A hamis istenek tiszteletéhez minden királyi pompát
igénybe vettek, és ezt az akkori világ legcivilizáltabb nemzete támogatta
gazdagságával és kultúrájával. De József megőrizte egyszerűségét és Isten
iránti hűségét. Az erkölcstelenség látványa és hangjai mindenütt körülvették,
de ő olyan volt, mint aki se nem lát, se nem hall. Nem hagyta, hogy gondolatai
tiltott területeken kalandozzanak. Az egyiptomiak kegye utáni vágy miatt nem
titkolta el elveit. Ha ezt megkísérli, elbukik a kísértésben. De ő nem
szégyellte atyái vallását, és nem rejtette el Jahve imádatának tényét.
"És
az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala [...] Látá pedig az ő ura, hogy
az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz
az ő kezében" (1Móz 39:2-3). Potifár napról napra egyre jobban bízott
Józsefben, és végül előléptette sáfárává, minden vagyonának teljes jogú
felügyelőjévé. "Mindent azért valamilye vala, József kezére bíza; és
semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik
vala" (1Móz 39:6).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése