Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezet 642. nap
Ekkor Josáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg
Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. A
keháti és a kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az
Urat, Izráel Istenét."
Kora reggel felkeltek, és kivonultak Tekóa pusztájába.
Amint közeledett az ütközet, Josafát így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és
Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek
prófétáinak, és boldogultok! Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az
Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt
vonulva... énekeltek" (2Krón 20:14-21). Ezek az énekesek a sereg előtt
mentek, és dicsőítették Istent a győzelem ígéretéért.
Különös dolog volt így csatába szállni az ellenséges
sereggel - énekkel dicsőítve az Urat és magasztalva Izráel Istenét. Ez volt a
csatadaluk. Megkapták a szentség ékességét. Reménységünk, bátorságunk és hitünk
egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent. Vajon ez nem erősítené-e ma is
az igazság hőslelkű védőit?
"...az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó
ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget
szenvedtek. Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegyvidék lakóira támadtak, hogy
kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széir lakóival, egymás
pusztulását segítették elő.
Mire a júdabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a
sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és
senki sem menekült meg" (2Krón 20:22-24).
Isten volt Júda erőssége ebben a válságos helyzetben; ma is
Ő népének erőssége. Ne a fejedelmekben bízzunk, és ne állítsunk embereket Isten
helyére! Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember esendő és tévedő. Isten, akié
minden hatalom, a mi erős védőbástyánk. Minden veszélyben éreznünk kell, hogy
övé a harc. Erőforrásai kimeríthetetlenek, és a látszólagos lehetetlenség a
győzelmet még nagyobbá teszi.
"Segíts meg minket, szabadító Istenünk,
ments meg, és gyűjts össze a népek közül,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsőítve magasztalhassunk téged!" (1Krón 16:35)
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
15
Hogyan reagálsz, amikor
úrhatnám emberek gorombán kritizálnak, vagy utasítgatnak? Az én természetes
reakcióm a védekezés, talán még méregbe is gurulok egy kicsit és éles logikával
válaszolok. Amikor tudom, hogy igazam van, alaposan meg tudom indokolni, amit
tettem, és ahogy tettem. A haragos válasz könnyen kitör belőlünk. Túl gyakran
egyszerűen elfogadjuk ezt, mint az élet normális velejáróját. Mélyebben
belegondolva azonban, szavaim és viselkedésem a Jézussal való kapcsolatomat
tükrözik.
Számításaim szerint a
Példabeszédek könyve 15. fejezetének több mint egy tucat javaslata foglalkozik
azzal, mi a legmegfelelőbb módja az utasítások kezelésének. Még legalább egy
tucat igevers állítja szembe a gonosz, bolond, büszke és kapzsi emberek
viselkedését az igaz, jó és bölcs emberekével. Salamon tisztában van vele, hogy
boldogságunk, vagy szívfájdalmunk a saját hozzáállásunktól függ és
döntésünktől, hogyan beszélünk és cselekszünk.
„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését.” (1. vers)
„A nyelv szelídsége életnek fája, az abban való hamisság
pedig a lélek gyötrelme.” (4. vers)
Kedvenc igém a 2. vers: „A bölcsek nyelve beszél jó
tudományt; a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki.” Lelki szemeimmel
látom a tudás szép, terebélyes, gondozott fáját. Azok a bölcsek, akik képesek
őrizni ezt a fát. Sőt, valójában nem az a képesség-e maga a bölcsesség, ami
érthetővé és széppé teszi az ismereteket?
A nyelv el tudja űzni a
szépséget, elferdítheti és lerombolhatja azt.
Vagy dicsérni tud, megnyugtatni és gyógyítani. Ellen White így ír róla:
„A folyamatos bírálgatás megmételyezi és elsötétíti bárkinek az életét.” Másutt
pedig ezt mondja: „Ha az apák és anyák megtérnek, teljes átalakulás megy végbe
elveikben és azok alkalmazásában. Gondolataik és szájuk beszéde is megtért
lesz, átalakul.”
Az én vágyam is a
teljes körű, tiszta szívből fakadó, fenntartás nélküli megtérés.
Drága Uram, Kősziklám és Megváltóm! Add, kérlek ma, hogy a
számat elhagyó szavak és szívem gondolatai elfogadhatók legyenek számodra! Ámen.
David
A. Steen
89. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezetéhez (április 9-15.).
Szeretnéd tudni, hogyan
építhetsz egyénileg erős jellemet? És családként, vállalkozásként vagy akár
nemzetként? Jósafát tapasztalata egyértelmű útbaigazítást tartalmaz arra nézve,
hogy hogyan érhető el.
Tedd a Bibliát mindennek
a sarokkövévé, amit csak teszel. Jósafát arra törekedett, hogy ismerje az
Írást, és engedelmeskedjen neki. Amikor Isten szava a vezérelv az életünkben,
az önzőség, a kapzsiság, a büszkeség és a jellemvonások sora, amelyek
meghatározzák a mai nemzedéket, elkerülhetetlenül hátramaradnak.
Olyan életet élj, mely
tele van hálával és dicsőítéssel. Jósafát és a népe még a legelkeserítőbb
helyzetben is a zenét választotta a zúgolódás helyett, az örömöt a szomorkodás
helyett és az éneklést a sóhajtozás helyett. A dicsőítéssel és hálával teli
hozzáállás messzire vezet: fellelkesít és felbátorít, amikor nehéz helyzetek
jönnek.
Bízz Istenben mindenek
felett! Jósafátnak hatalmas serege volt. Megerősített városai voltak. Éveken
keresztül dolgozott rajtuk. Mégis, amikor eljött az ideje, ő úgy döntött, hogy
egyedül Istenben bízik, és nem az emberi erőben. Hasonlóképpen, nincs abban
semmi rossz (hanem épphogy sok jó van benne), ha keményen megdolgozunk a jó
oktatásért, szilárd pénzügyi lábakon állásért és a tartós, jó hírnévért.
Azonban amikor kihívásokkal kerülünk szembe, abban az Istenben bízzunk, aki
megengedte a nehézségeket, hogy életünkbe jöjjön. Ő a mi erőnk valódi forrása.
Andy R. Espinoza
Lelkész, Közép-Dubai
Hetednapi Adventista Egyház
Egyesült Arab Emírségek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése