2017. április 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 29 - PÉNTEK - Példabeszédek 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 657. nap

Kérésére Illés így válaszolt: "Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe" (2Kir 2:1-11).

Illés előképe lett azoknak a szenteknek, akik Krisztus második adventje idején élnek a földön, és akik elváltoznak "...hirtelen, egy szempillantás alatt az utolsó harsonaszóra..." anélkül, hogy megízlelnék a halált (1Kor 15:51-52). Illés, amikor Krisztus földi szolgálatának vége felé Mózessel együtt a Megváltó mellett állhatott a megdicsőülés hegyén, azokat ábrázolta, akik ugyanígy elváltoznak majd. Ezekben a megdicsőült emberekben a tanítványok a megváltottak országának miniatűr ábrázolását szemlélhették. Látták a menny fényébe öltözött Jézust. Hallották a "hang"-ot "a felhőből" (Lk 9:35), amely Isten Fiának vallotta. Látták Mózest, aki azokat jelképezte, akik a második adventkor feltámadnak. Ott állt Illés is azokat képviselve, akik a föld történelme végén halandókból halhatatlanokká változnak, akiket Isten elragad a mennybe anélkül, hogy megízlelnék a halált.

A puszta magányában Illés csüggedten mondta, elege van az életből, és azért imádkozott, hogy bárcsak meghalna. De az irgalmas Isten nem fogta szaván. Illésre még nagy munka várt. Amikor feladatát elvégezte, nem kellett csüggedten és elhagyatottan elpusztulnia. Nem az volt a sorsa, hogy alászálljon a sírba, hanem hogy felemelkedjék Isten angyalaival a menny dicsőségébe.

"Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illés leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.

Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte" (2Kir 2:12-15).

Amikor a gondviselő Isten jónak látja, hogy művéből elmozdítsa azokat, akiknek bölcsességet adott, segíti és megerősíti utódaikat, ha tőle várják a segítséget, és az Ő útin járnak. Elődeiknél bölcsebbek lehetnek, mert kamatoztathatják azok tapasztalatait, és tanulva hibáikból, bölcsességet szerezhetnek.

Ettől kezdve Illés helyét Elizeus töltötte be. Aki hű volt a kevesen, hűségesnek bizonyult a sokon is.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ki tartja kezében az igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait? Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?

Nagyon sokszor dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”. Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.

A 30. fejezet első mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik, ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita. Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.

A 30 fejezet 4. verse egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan kutatnak szerte a világon. 

„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád. Ámen."

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection” című program házigazdája
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése