2017. április 19., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 19 - SZERDA - Példabeszédek 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 647. nap

Sokan visszariadnak attól a gondolattól, hogy spiritiszta médiumokhoz forduljanak tanácsért. Ugyanakkor a spiritizmus tetszetősebb formáinak vonzó körébe kerülnek. Másokat a "Christian Science" tanításai, valamint a teozófia és más keleti vallások miszticizmusai vezetnek tévútra.
A spiritizmus szinte minden formájának apostolai azt állítják, hatalmuk van gyógyítani. Ezt a hatalmat az elektromosságnak, mágnesességnek, illetve az okkultizmusnak vagy az emberi lélekben szunnyadó erőknek tulajdonítják. Sokan vannak - még ebben a keresztény korszakban is -, akik elmennek a kuruzslókhoz ahelyett, hogy az élő Isten hatalmában és jólképzett orvosok szaktudásában bíznának. A gyermeke betegágyánál virrasztó anya így kiált: Képtelen vagyok többre! Nincs orvos, aki meg tudja gyógyítani gyermekemet? Beszélnek neki valamilyen mágneses erővel rendelkező látnok csodálatos gyógyításairól, és drága gyermekét az ő gondjára bízza. Valójában pedig Sátán kezébe teszi, mintha az ördög az ő oldalán állna. Sok esetben a gyermek életét később sátáni erő irányítja, amelyet szinte lehetetlen megtörni.
Akházia gonoszsága Isten jogos haragját vonta maga után. Mi mindent megtett Isten azért, hogy megnyerje Izráel népe szívét, és bizalmat keltsen bennük önmaga iránt! Hosszú időn át példátlan jóságot és szeretetet tanúsított népével szemben. Kezdettől fogva megmutatta, hogy gyönyörűségét leli az emberekben (Péld 8:31). Igen bizonyos segítség volt mindazoknak, akik őszintén keresték. Most pedig Izráel királya elfordult Istentől, és népének legnagyobb ellenségétől kért segítséget, azt bizonyítva a pogányoknak, jobban bízik bálványaikban, mint a menny Istenében. Ugyanígy gyalázzák meg az emberek Istent, amikor elfordulnak az erő és a bölcsesség forrásától, hogy a sötétség hatalmától kérjenek segítséget és tanácsot. Ha Akházia cselekedete haragra gerjesztette Istent, vajon hogyan tekint azokra, akik nagyobb világosság birtokában hasonlóképpen járnak el?
Akik a Sátán bűvkörébe lépnek, talán kérkednek azzal, hogy nagy áldásokban részesülnek; de vajon ez bizonyítja-e eljárásuk bölcs és biztonságos voltát? És ha sokáig élünk, ha földi előnyökhöz jutunk, kifizetődő lesz-e a végén, hogy figyelmen kívül hagytuk Isten akaratát? Az ilyen látszólagos nyereség végül pótolhatatlan veszteségnek bizonyul. Egyetlen olyan korlátot sem dönthetünk le büntetlenül, amelyet Isten azért emelt, hogy népét Sátán hatalmától megvédje.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld 20:12).

Feltételezem, hogy ti is hiszitek ezt az egyszerű tényt. Az Úr teremtette a szemünket és fülünket. Ahogy ezt olvassátok, szinte hallom, hogy felteszitek a kérdést: „Várjunk csak, nem Ő teremtette a többi testrészünket is?” És igazatok van, mert Ő teremtette. Tehát mégis mi olyan fontos ebben a versben? Töltsünk el egy kis időt ezzel a verssel, hátha van még más is, amin érdemes elgondolkodni!

Először is, a szemünk és a fülünk egyaránt rendkívül összetett, csodálatosan működő és hihetetlenül pontos érzékszerv. Ha jó a szemed, akkor tisztán, színes képeket látsz, rengeteg színt nagy fényerősség tartományban, és sokkal jobb minőségben, mint amit a legjobb kamerák tudnak. És ha a füled pontosan működik, akkor nagy frekvenciatartományban különböző erősséggel hallhatsz hangokat. Nem érthetjük meg teljesen a számunkra teremtett szem és fül szerkezetének, funkciójának a szépségét. Továbbá, hiába értenénk meg teljesen azt, amit már eddig is tudunk, mégsem tudnánk ahhoz hasonlítani, amit majd egy napon látni és hallani fogunk (1Kor 2:9).

Másodsorban, ami még fontosabb: a fény és a hang ezen érzékelői az elsődleges eszközök a bennünket körülvevő világ és a Teremtőnk megismeréséhez. Ha elvesztenénk hallásunkat és látásunkat, akkor csak a tapintás, ízlelés és szaglás maradna meg. Az előbb említett érzékszervek elvesztése nem akadályozna minket teljesen Isten megtapasztalásában, de nagyságrendileg nehezebb lenne megismerni a szeretetét és kegyelmét. Tehát vigyáznunk kell ezekre a részeinkre fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Harmadjára, ha egy gazdag jótevő felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad nekünk, egy olyan ajándékot, ami ideális a tanuláshoz, és ha igazán hálásak vagyunk érte, akkor ez arra ösztönöz, hogy jóra használjuk, nem pedig olyasmire, ami tiszteletlenség lenne, ami elválaszthat minket az ajándékozótól. Tehát amikor Salamon azt mondja: „A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”, akkor szinte hallom, ahogy hozzáteszi, hogy ezeket a hihetetlen ajándékokat a legfőbb Alkotó dicsőségére és tiszteletére szabadna használnunk. Szinte hallom, ahogy könyörög, hogy hangoljam a lelki és szó szerint vett értelmemet a Szentlélek kinyilatkoztatásához. Buzdít, hogy legyek készen a Szentlélek késztetésére.

Máté 13:13-15 és Márk 8:18 feljegyzi, ahogy Jézus szemekről és fülekről beszél, amelyek nem látnak, és nem hallanak. A kő, bronz, faszobroknak talán vannak füleik és szemeik, de se nem látnak, se nem hallanak.

 „Urunk, Istenünk, a szemek és fülek tervezője, kérlek, hadd lássalak olyannak, amilyen vagy! Hadd hallhassam szelíd, halk hangodat a szívemben! Szeretném használni ezeket a lenyűgöző ajándékokat, hogy méltóságot és dicsőséget vigyek ebbe a sötét és zavaros világba. Ámen.”

David A. Steen 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése