Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezet 639. nap
Josafátnak kétségei voltak. Biztosan akarta tudni Isten
akaratát. "Nincs itt az Úrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?"
(2Krón 18:6.) "Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én
gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú,
Jimlá fia az" (1Kir 22:8). Josafát ragaszkodott ahhoz, hogy hívják oda
Isten emberét. Amikor megjelent előttük, és Akháb felszólította, "...hogy
csak igazat mondj nekem az Úr nevében", Mikeás ezt mondta: "Láttam az
egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs
pásztora. Az Úr pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki
békével!" (1Kir 22:16-17).
A prófétai kijelentés nyomán a királyoknak be kellett volna
látniuk, hogy a menny nem helyesli tervüket. De egyikük sem volt hajlandó
elfogadni a figyelmeztetést. Akháb kitűzte a célt, és nem akart attól eltérni.
Josafát pedig becsületszavát adta, hogy népével együtt Akhábbal tart a harcban
(2Krón 18:3). Ilyen ígéret után nem akarta visszatartani seregét. "Azután
fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen"
(1Kir 22:29).
A csatában Akháb nyíl által megsebesült és alkonyatkor
meghalt. "Napnyugtakor ez a kiáltás szaladt végig a táboron: Mindenki a
városába! Mindenki a hazájába!" (1Kir 22:36) Így teljesedett be a próféta
kijelentése.
Ebből a végzetes ütközetből Josafát visszatért
Jeruzsálembe. Amikor a város felé közeledett, Jéhu próféta ezzel a dorgálással
ment elé: "A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért
szállt rád az Úr haragja. Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az
országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent" (2Krón
19:2-3).
Josafát uralkodásának későbbi éveit jórészt Júda nemzeti és
lelki bástyái megerősítésével töltötte. "...kiment a nép közé, Beérsebától
fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az
Úrhoz" (2Krón 19:4).
A király egyik fontos intézkedése a hatékony bíróság
létesítése és fenntartása volt. "Bírákat nevezett ki az országban, Júda
minden megerősített városában, városról városra", és nekik adott
megbízásában ezt hangsúlyozta: "Nézzétek meg jól, mit tesztek, mert nem
emberek, hanem az Úr megbízásából ítélkeztek, és ő lesz veletek az
ítélethozatalban. Most azért rettegjetek az Úrtól, és vigyázzatok, hogy mit
tesztek, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a
vesztegetés elfogadását!" (2Krón 19:5-7).
Továbbfejlesztette az igazságszolgáltatási rendszert a
jeruzsálemi fellebbviteli bíróság létrehozásával "nevezett ki Jósafát
lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a
jeruzsálemi lakosok pöreinek az intézésére" (2Krón 19:8).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
12
Van egy régi mondás,
ami így szól: „Bárcsak újra fiatal lehetnék! Akkor még mindenre tudtam a
választ.” Emlékszem arra az időszakra, amikor még tinédzser voltam, és
mindenről volt véleményem, amit meg is akartam osztani mindenkivel. De ahogy
öregszem, egyre inkább a hallgatás híve vagyok.
Néhány órával azelőtt,
hogy elkezdtem a Példabeszédek 12 kommentárjának írását, kaptam egy levelet egy
orosz kolléganőtől, aki olyan kérést tett felém, amely teljesen kizökkentett az
egyensúlyomból. Olyan információkat kért a dolgaimról, amelyek abszolút nem az
ő hatáskörébe tartoztak. Miközben remegve elolvastam a kérést, úgy döntöttem,
hogy egy illetlenül dühös válasz helyett, inkább utánanézek a kért
információknak. És örülök, hogy így tettem.
Néhány perccel később
egy másik kollégám írt, hogy az információk, amelyeket a hölgy kért, nem neki
kellenek személyesen, hanem az osztálynak, aminek minden joga megvolt, hogy
hozzáférhessen azokhoz az információkhoz.
Azok az emberek, akik
nem tudják uralni az érzéseiket, könnyen kínos helyzetben találhatják magukat,
és szégyenkezhetnek eleget. „Aki igazán
szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (16.
vers).
Talán azt gondolod az
iménti történetről, hogy ez a multikulturális munkaterületek velejárója. De ez
nem igaz. Az emberek gyakran félreértik egymást, és én csodálkozom, hogy eddig
nem tört ki még több háború a földön. A jó kommunikációs készséget nehéz
elsajátítani, és a legtöbbünkből hiányzik.
Ezért éri meg
hallgatni. Mielőtt megengednénk, hogy bosszús hangulat legyen úrrá rajtunk egy
semmiség miatt, inkább nézzünk utána a dolgok forrásának! Amikor valaki egy
panasszal vagy tanáccsal fordul hozzánk, nézzünk utána mindennek, aminek lehet,
és ismételjük el, amit hallottunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól mértük
fel a helyzetet!
Őszintén szólva nem is
kell mindig válaszolnunk. Az emberek gyakran csak megértésre vágynak, és
egyszerű meghallgatással lehetőséged van arra, hogy tanulj és növekedj.
És valóban, „az eszes ember elfedezi a tudományt; a
bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot” (23. vers).
Ezentúl tudatosan
törekedjünk arra, hogy többet hallgassunk, és kevesebbet beszéljünk!
Andrew McChesney
89. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezetéhez (április 9-15.).
Szeretnéd tudni, hogyan
építhetsz egyénileg erős jellemet? És családként, vállalkozásként vagy akár
nemzetként? Jósafát tapasztalata egyértelmű útbaigazítást tartalmaz arra nézve,
hogy hogyan érhető el.
Tedd a Bibliát
mindennek a sarokkövévé, amit csak teszel. Jósafát arra törekedett, hogy
ismerje az Írást, és engedelmeskedjen neki. Amikor Isten szava a vezérelv az
életünkben, az önzőség, a kapzsiság, a büszkeség és a jellemvonások sora,
amelyek meghatározzák a mai nemzedéket, elkerülhetetlenül hátramaradnak.
Olyan életet élj, mely
tele van hálával és dicsőítéssel. Jósafát és a népe még a legelkeserítőbb
helyzetben is a zenét választotta a zúgolódás helyett, az örömöt a szomorkodás
helyett és az éneklést a sóhajtozás helyett. A dicsőítéssel és hálával teli
hozzáállás messzire vezet: fellelkesít és felbátorít, amikor nehéz helyzetek
jönnek.
Bízz Istenben mindenek
felett! Jósafátnak hatalmas serege volt. Megerősített városai voltak. Éveken
keresztül dolgozott rajtuk. Mégis, amikor eljött az ideje, ő úgy döntött, hogy
egyedül Istenben bízik, és nem az emberi erőben. Hasonlóképpen, nincs abban
semmi rossz (hanem épphogy sok jó van benne), ha keményen megdolgozunk a jó
oktatásért, szilárd pénzügyi lábakon állásért és a tartós, jó hírnévért. Azonban
amikor kihívásokkal kerülünk szembe, abban az Istenben bízzunk, aki megengedte
a nehézségeket, hogy életünkbe jöjjön. Ő a mi erőnk valódi forrása.
Andy R. Espinoza
Lelkész, Közép-Dubai
Hetednapi Adventista Egyház
Egyesült Arab Emírségek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése