2017. április 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 23 - VASÁRNAP - Példabeszédek 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 17. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 651. nap

17. Elizeus elhívása

Isten megparancsolta Illésnek, hogy "Elizeust... Sáfát fiát... kend fel prófétává a magad helyébe" (1Kir 19:16). Illés a parancsnak engedelmeskedve elindult, hogy megkeresse Elizeust. Ahogy észak felé haladt, egészen más látvány tárult elé, mint rövid idővel azelőtt. Akkor a föld száraz volt, és a megművelésre váró területek parlagon hevertek, mert sem harmat, sem eső nem hullott három és fél évig. Most mindenfelé virultak a növények, mintha be akarnák pótolni a szárazsággal és éhínséggel elvesztegetett időt.

Elizeus apja jómódú gazdálkodó volt. Családja azok közé tartozott, akik a csaknem egyetemes hitehagyás idején sem hajtottak térdet a Baál előtt. Otthonukban tisztelték Istent, és köznapi életükben hűen követték az ősi Izráel hitet. Ilyen környezetben telt el Elizeus kora ifjúsága. A vidék csendjében Isten és a természet volt a tanítómestere, a hasznos munka pedig fegyelmezte. Ebben az iskolában megszokta az egyszerűséget, megtanulta a szülei és Isten iránti engedelmességet. Mindez növelte alkalmasságát arra a szent hivatásra, amelyet később be kellett töltenie.

Isten akkor hívta el Elizeust prófétának, amikor apja szolgáival szántott a mezőn. Azt a munkát végezte, ami éppen kínálkozott. Vezető egyéniség volt, de tudott alázatosan szolgálni is. Nyugodt, szelíd, de energikus, következetes, becsületes és megbízható volt. Szerette és félte Istent. Naponta ismétlődő, fárasztó munkája egyformaságában céltudatossá és nemes jelleművé nevelődött; ismeretekben és lelki értékekben egyre gazdagodott. Miközben együttműködött apjával az otthon feladatainak elvégzésében, megtanult együtt munkálkodni Istennel is.

Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére. Naponkénti gyakorlati élete alkalmassá tette nagyobb, magasabb rendű feladatra. Megtanult szolgálni, eközben megtanulta, hogyan kell tanítani és vezetni. Ez mindnyájunknak tanulságul szolgál. Senki sem tudhatja, mi Isten célja, amikor fegyelmez. Abban azonban mindannyian biztosak lehetünk, hogy a kicsi dolgokban való hűségünk tanúsítja alkalmasságunkat nagyobb felelősség hordozására. Az életben minden tettünk jellemünket leplezi le. Isten csak azt tisztelheti meg magasabb rendű szolgálattal, aki a kis feladatokban tanúsítja, hogy "oly munkás, aki nem vall szégyent" (2Tim 2:15)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Rettenetes volt. Olyan rossz, hogy a halál is jobb lett volna annál, mint ami a szomszédommal történt.

A lakókörnyezetemből érkező halálhírrel kezdődött. Egy fiatal család három gyerekkel, akik fél év és 6 év közöttiek voltak. Marknál, a férjnél, rákot diagnosztizáltak. Kevesebb, mint hat hónap múlva meghalt otthon, Beth karjaiban. Ezután Beth elvesztette az állását. Majd egy tornádó majdnem földig tarolta a házukat. Mindennek a tetejébe az egyik gyermeknél folyamatos ápolást igénylő betegséget állapítottak meg. Micsoda lehetetlen helyzet!

Ma Beth újra házasságban él egy istenfélő emberrel, aki csodálatos férj és apa, és mind boldogan élnek az új otthonukban.

Bár szeretem, ha jól végződnek a dolgok, Beth történetében mégsem az új élet és a friss házasság ténye az, amiből erőt tudtam meríteni. Sokkal inkább az Istenbe vetett megingathatatlan bizalma jó és rossz időkben egyaránt. A nehéz időszakokban egyszer sem hallottam, hogy megkérdőjelezte volna az életet, sosem panaszkodott, és nem adta fel. Mindvégig tudta, hogy újra fel fog emelkedni, ha fogalmazhatok így, és hogy a rossz időszakok csak átmeneti akadályt jelentenek.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Péld 24:16). Meríts erőt ebből! Ez nem csak egy jól hangzó mondás. Ezrek életében bizonyult már igaznak, akik megtapasztalták a földi élet legsötétebb oldalait.

„Drága Urunk, Te vagy Ábrahám Istene. Te vezetted őt a nehéz időkben is. Te vagy Mózesnek és Izrael fiainak Istene, aki átvitted őket a sok nehéz időszakon újra és újra. Kérlek, vezesd az életemet! Add meg nekem a bátorságot, amire szükségem van! Segíts az ígéreteidre tekinteni! Tudom, hogy megtartod a szavad. Add nekem a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy túléljem a nehézségeket; és a hitet, amivel éljek a jó időszakokban! Ámen.”

Fylvia Fowler Kline 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése