Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 682. nap
Sátán korszakról korszakra igyekszik az emberek elől
elrejteni Jahve üdvöt hozó tervét. Megkísérli eltakarni Isten törvényének
nagyszerű elveit, a bennük feltárt méltányosságot, irgalmasságot és szeretetet.
Az ember büszkélkedik korunk csodás fejlődésével és felvilágosultságával. Isten
azonban látja, hogy a föld tele van gonoszsággal és erőszakossággal. Az ember
azt mondja, Isten törvénye érvénytelen, a Biblia nem hiteles. Ennek
következménye, hogy a bűn áradata oly mértékben söpör végig a világon, amire
Noé és a hitehagyó Izráel kora óta nem volt példa. A nemeslelkűséget,
szelídséget, kegyességet áruba bocsátják, hogy kielégítsék tiltott dolgok utáni
vágyukat. A nyerészkedésért elkövetett bűncselekmények sötét listája láttán a
vér meghűl az emberben, és lelke rémülettel telik meg.
Istenünk az irgalom Istene. Hosszútűréssel és szerető
szánalommal bánik törvénye áthágóival. Ma azonban, amikor az embereknek olyan
sok alkalmuk van a Szentírás kinyilatkoztatásából Isten törvényének
megismerésére, a világegyetem nagy Ura nem nézheti nyugodtan a gonosz városok
erőszakosságát és bűneit. Isten türelme a makacsul engedetlenkedőkkel szemben
nemsokára véget ér.
Szükséges-e, hogy az embert meglepetésszerűen érje, amikor
a legfőbb Uralkodó hirtelen és váratlanul megváltoztatja bánásmódját az
elbukott világ lakóival? Csodálkozhat-e, amikor büntetés követi a
törvényszegést és a fokozódó bűnt? Meglepődhet-e azon, hogy Isten pusztulással
és halállal sújtja azokat, akik csalással és megtévesztéssel jutottak
nyereségükhöz? Sokan nem hajlandók Jahve uralkodását elismerni, pedig Isten
egyre nagyobb fénnyel világítja meg kívánalmait előttük. Inkább a menny
kormányzása elleni lázadás elindítójának fekete zászlaja alatt akarnak maradni.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Uzziás király büszke volt
teljesítményeire, és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem.
Egy napon vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak
papoknak volt szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal
lepra sújtotta őt (2Krón 26:16-21).
Uzziással ellentétben
Ézsaiás prófétát a templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk,
mint aki nem érzi magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten
elhívásában, hogy figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket,
például a királyt? Az ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok
forogtak az agyában, Ézsaiás látomásba ragadtatik, és úgy tűnik, mintha a
templom falai felemeltetnének. Amit lát, az több a földi templom szentek
szentjénél. A mennyei tróntermet látja, ahol a királyok Királyát körülveszi a
mennyei lények kórusa, amely azt énekli, hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).
Saját bűnösségétől és
népének gonoszságától vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon
csodálkozik, hogy hogyan élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a
„Seregek Urát” látta (5. vers). Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és
Ézsaiást arról biztosítja, hogy bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a
kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt vagyok, küldjél el engemet” (8.
vers).
Ézsaiásnak – 60 éves
szolgálata alatt, amikor ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott
– csak arra volt szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei
Királyt! Mi most csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe
találkozunk!
Biztosan voltak olyan
időszakok, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat.
Érezted már úgy magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági
tanácsadóként, esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió
útja közül egy bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén
újra bátorságot kaptál ezt mondani: „Itt
vagyok, küldjél el engemet?”
Ima: „Bocsáss meg és újíts meg bennünket Urunk,
hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek legyünk, hogy szeressük
Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat. Egyedül Te vagy méltó.
Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő Királyunk. Ámen.”
Lloyd és Sheila Schomburg
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos
történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó
időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive
számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és
ítélet alóli felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges
népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog
minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára
örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése