Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 22. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 678. nap
22.
Ninive, a nagy város
A kettészakadt Izráel korában az ókor egyik legnagyobb
városa, az asszír birodalom fővárosa, Ninive volt. A Bábel tornyánál történt
szétszóródás után nemsokkal, a Tigris folyó termékeny partján alapították.
Gazdagon virágzott századokon át, s "három nap kellett a
bejárásához." "...nagy város" lett (Jón 3:3).
Anyagi jóléte idején Ninive elöl járt a bűnözésben és
gonoszságban. Az ihletett Ige "vérontó város"-ként jellemezte, amely
"rablással van tele" (Náh 3:1). Náhum próféta jelképes beszédében
kegyetlen, ragadozó oroszlánhoz hasonlította Ninivét. "...van-e, akin nem
gázolt át örökös gonoszságod?!" - kérdezte (Náh 3:19).
Bármilyen elvetemültté vált is Ninive, mégsem merült el
teljesen a bűnben. Aki "...lát minden embert" (Zsolt 33:13) és akinek
szeme "minden drágaságot meglát" (Jób 28:10), sok olyan embert vett
észre a városban, akik jobbra és nemesebbre vágyakoztak, akik - ha alkalmuk
lenne megismerni az élő Istent -, elfordulnának a gonoszságtól, és Istent
imádnák. Ezért a bölcs Isten félreérthetetlen módon kinyilatkoztatta nekik
önmagát, hogy - ha lehet - bűnbánatra indítsa őket.
Erre a munkára Jónás prófétát, Amittai fiát választotta ki
eszközül. Az Úr így szólt hozzá: "Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba,
és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!" (Jón 1:2).
Amikor a próféta megbízatásának nehézségeire és látszólagos
kivitelezhetetlenségére gondolt, kísértést érzett arra, hogy megkérdőjelezze a
küldetés bölcs voltát. Emberileg nézve úgy tűnt, hogy semmilyen eredményt nem
érhet el az üzenet abban a büszke városban. Abban a pillanatban elfelejtette, hogy
Isten, akit szolgál, mindentudó és mindenható. Miközben kételkedve tétovázott,
Sátán egészen elbátortalanította. Nagy félelem lett úrrá rajta, és "el is
indult... hogy Társisba meneküljön..." Miután elment Jáfóba és ott
indulásra kész hajót talált, "kifizette az útiköltséget, és hajóra
szállt..." (Jón 1:3).
Jónás feladata súlyos felelősséggel járt. De aki
megparancsolta, hogy menjen, erőt és eredményt is tudott adni szolgájának. Ha a
próféta habozás nélkül engedelmeskedik, sok keserű tapasztalattól megmenekül és
Isten gazdagon megáldja. Az Úr azonban nem hagyta el a kétségbeesett prófétát.
Egy sor próba és különös intézkedés nyomán újjáéledt bizalma Istenben és
menteni tudó végtelen hatalmában.
Ha Jónás higgadtan gondolkozik első megbízatásakor, akkor
megérti, ostoba dolog bárminemű erőfeszítést is tennie a felelősség előli
menekülésre. Azonban nem sokáig haladt háborítatlanul eszeveszett menekülése
útján. "Az Úr... nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a
tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a
hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a
tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó
mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve" (Jón 1:4-5).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás 1-ben a próféta
úgy mutatja be Istent, mint Aki a népéhez beszél, amely megtörte a Vele kötött
szövetségi ígéretet. Ez olyan, mint egy bírósági jelenet – Isten a Bíró, a
menny és a föld pedig a tanúk (2. vers). A nép gonoszságait sorolja fel a
fejezet, mint a borzalmas ítélet okait. De mielőtt teljesen lemondanánk a
népről, a próféta arra emlékeztet, hogy van egy kis maradék, amely még mindig
hűséges Istenhez.
A jelenet változik, és
azt látjuk, hogy az a nép, amelyet a fejezet úgy ír le, hogy nincs benne semmi,
ami egészséges lenne, amely tele van kék foltokkal és gennyes sebekkel (6.
vers), vakon hajt végre külsőséges istentiszteleti cselekményeket és imádkozik
(13-15. vers), anélkül, hogy érezné: Megváltóra van szüksége.
Miközben készen vagyunk
azt kiáltani, hogy az akkori Izrael helyzete reménytelen, és ítéletük a
pusztulás, gondolatban forduljunk önmagunk felé és a mi időnkhöz. Ó nem! Uram,
megtörjük a Veled való szövetséget, hogy egyedül a te gyermekeid legyünk? Vagy
a mi időnk „istenei” után futkosunk? Az istentiszteletünk csak formaság, és
nincs személyes kapcsolatunk azzal az Istennel, Akivel szövetséget kötöttünk?
Szívünk megtörik,
amikor Isten közbelép a szeretet és az irgalom üzenetével. Elménket köd
homályosítja el, amikor a 16-20 verseket olvassuk. Vajon ez az üzenet a Kr. e.
8. század (700-as évek) emberének szól vagy pedig nekünk? Hála
Istennek, hogy minden kor emberének szól!
Ima: Igen Uram,
tisztíts meg bennünket! Kérünk, takard be bűneinket, mint ahogy a kopár földet a
frissen hullott hó beborítja (18. vers). A teljes szívünket neked akarjuk adni.
Segíts, hogy megoszthassuk szeretetedet a körülöttünk élőkkel; hogy keressük az
igazságot és védelmezzük a gyámoltalanokat (17. vers, vö.: a 23. verssel). Tégy
készséges és engedelmes gyermekeiddé (19. vers), hogy mi is a megváltottak
között lehessünk (27. vers), és ne azok között, akik megítéltetnek (31. vers)!
A menny válasza: „Ha közeledsz hozzá, ha bevallod neki
bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor ő is közeledik hozzád isteni
szeretetével és bocsánatával" (Ellen White: Jézushoz vezető út. Budapest, Advent Kiadó, 1999. 43. oldal)
Lloyd és Sheila
Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként,
hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek.
Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de
kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli
felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges
népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog
minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport
számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése