2017. május 29., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - HÉTFŐ - Ézsaiás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 23. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 686. nap

Isten embere által, aki megjelent Béthelben az oltár előtt, majd Illés és Elizeus által, valamint Ámós és Hóseás útján ismételten a tíz törzs elé tárta engedetlenségből fakadó gonoszságát. A feddés és kérlelés ellenére Izráel egyre mélyebbre süllyedt hitehagyásában. "...Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén..." - nyilatkoztatta ki az Úr. "Népem megrögzötten elfordul tőlem..." (Hós 4:16; 11:7).

Volt idő, amikor a menny igen súlyos ítélettel sújtotta az engedetlen népet. Megvertem "...a próféták által ostoroztam őket - nyilatkoztatta ki Isten -, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. Mert szeretetet kívánok és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám" (Hós 6:5-7).

"Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai - szólt hozzájuk végül Isten - ...Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom... Megbüntetem utaiért, megfizetek neki tetteiért" (Hós 4:1, 6-9).

Az asszír fogság előtti fél évszázadban olyan volt Izráel gonoszsága, mint Noé korának és minden olyan kornak gonoszsága, amikor az emberek elvetették Istent. Teljesen a bűnözésre adták magukat. A természet Isten fölé emelése, a Teremtő helyett a teremtmény imádása mindig a legdurvább bűnökkel járt együtt. Amikor Izráel népe Baál és Astoret imádásával meghódolt a természet erői előtt, elszakadt mindattól, ami felemelő és nemesítő, s így a kísértés könnyű zsákmánya lett. Lelkük védelmi bástyája leomlott. A tévútra vezetett híveket semmi sem védte a bűn ellen, engedtek az emberi szív szenvedélyeinek.

A próféták felemelték szavukat koruk kiáltó zsarnoksága, felháborító igazságtalansága, rendkívüli fényűzése, botrányos dőzsölése, égbekiáltó feslettsége és züllöttsége ellen. De hiába tiltakoztak, hiába bélyegezték meg a bűnt. "Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a kapuban, és utálják, aki megmondja az igazat" - nyilatkoztatta ki Ámós. "...sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban" (Ám 5:10, 12).

Ilyen bűnök származtak abból, hogy Jeroboám felállította a két aranyborjút. Az istentisztelet megalapozott formáitól való első eltérés a bálványimádás durvább formáinak bevezetéséhez vezetett, míg végül az ország majdnem minden lakosa a természetimádás csábító szokásainak hódolt. Alkotójáról elfeledkezve, "mélységesen megromlottak" (Hós 9:9)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiást bánat emésztette. Az északi királyság, Izrael lelki sötétsége vezetett a Galilea-környékén élő nép babiloni fogsághoz.(1. vers). A próféta mindamellett látott egy eljövendő napot, amikor a sötétség árnyékát „nagy világosság” és öröm váltja majd fel (2-3. vers) amikor Jézus, a „világ világossága” pontosan azokat a helyszíneket tiszteli meg jelenlétével (Mt 4:15-16).

Ezután Ézsaiás a legcsodálatosabb, legkifejezőbb és örömtelibb szavakban tör ki, melyek így kezdődnek: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk…” Azért kell ezt hallanunk, mert azonnal visszakerülünk a bűnterhes világba, ahogy Ézsaiás a Samáriának és Efraimnak nevezett északi királyság végét leírja.  Többszöri figyelmeztetésre sem tértek vissza az Úrhoz. Isten szeretetének és kegyelmének karja mindezek ellenére további ítéletekben „még felemelve van” (12, 17, 21. vers), remélve, hogy visszatérnek hozzá. Ézsaiás a főembereket és a hamis prófétákat teszi felelőssé, akik tévútra vezették a népet (14-16. vers).  A fejezet hátralévő részét a következő szavak jellemzik:  „Az önzés végül felemészti önmagát” (SDABC, 4. kötet 149. oldal).

A történelemben számtalanszor előfordult, hogy a sötét napokat nagy öröm követte, mint e fejezet elején. Mint amikor azon a keserű, sötét napon a tanítványok sírjába fektették Jézust, csakhogy később nagyon megörvendeztesse őket, hogy Jézus valóban él!  Ahogy az adventista úttörők csalódtak 1844. október 22-én, hogy majd örömmel töltse el őket, amikor megértették, hogy Dániel könyve 7. fejezetének 13. verse nem Jézus földre jövetelének időpontját, hanem a mennyei Szentélyben végzett végidei szolgálatának kezdetét jelöli. Milyen jó hír! Hamarosan elragadtatunk a „halál árnyékának” völgyéből, e haldokló világból! (2. vers)

Mi is keserű bánatot éreztünk, amikor egy kislányt akartunk adoptálni, de az édesanyja meggondolta magát, így le kellett mondanunk az örökbefogadásról. Aztán hat hónappal később bánatunk örömre fordult, amikor egy újszülött kisfiút tartó bíró előtt ültünk, és ezt hallottuk tőle: „Most már végleg az önöké”, és azt is tudtuk, hogy egy másik, csodával határos módon fogant gyermekünk is születik hamarosan!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy még mindig az „örömnek kenetét” kínálod a „gyász” helyett (Ézs 61:3). Kérünk, tölts meg szereteteddel, és használj minket a Te dicsőségedre! Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése