Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 5 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten hatalmának híre gyorsan terjed. A Jordán folyónál történt csoda nemcsak Izraelre volt hatással, hanem a pogány népekre közel és távol. A pogányok megtudták, hogy mit képes Isten megtenni a népéért. Ezzel Isten megdicsőült, mert a népek megismerték hatalmát és népe iránti törődését és gondoskodását. Isten meg akarta mutatni, hogy milyen áldásokkal jár, ha valaki hozzá tartozik.
2. Isten megtisztítja népét, mielőtt bevinné őket az ígéret földjére. Mielőtt az ígért ország Izraelé lenne, saját magát kell újra a szövetség népeként Istenének birtokába adni. Izraelnek nehéz volt elszakadni Egyiptomtól, a negyven év alatt folyton vissza akartak menni. Bár kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom nem jött ki még belőlük. A 40 év után, eljött a szakítás ideje. Ezt jelképezte a nép körülmetélése. Ezért mondta Isten, hogy „Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot.”
3. Isten ütemterve szépen halad előre. A párhuzamok a hit erősítését szolgálták. Amikor Izrael népe kijött Egyiptomból, páskával ünnepelték meg. Ez egy új időszámítás kezdetét jelezte. Már nem rabszolgák Egyiptomban. Most negyven év elteltével a Jordánon való átkelést szintén páskával ünneplik. Most is egy új időszámítás kezdődik Izrael számára. Önálló ország lesz, letelepedett életformával a pogányság tengerének a kellős közepén, hogy jelenlétükkel és életükkel bizonyságot tegyenek Istenről.
4. Isten angyala megjelenik Józsuénak. Ez a jelenet is egy párhuzam Mózes életéből. Ő is találkozik valakivel, aki azt mondja neki, hogy vesd le sarudat, mert szent földen állsz, aki úgy mutatkozik be, min az „Úr seregének a vezére,” azaz Jézus Krisztus. Józsué megkapja ugyanazt a felhatalmazást, mint Mózes. Ő is átviszi a vízen a népet, és ő is találkozik valakivel, aki azt mondja neki, hogy „vedd le a sarudat.”
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki külső jelekkel is megpecsételi gyermekeivel való szövetségét. Akkor a körülmetélésel, ma pedig a keresztség által
b. aki a testi táplálékot is biztosítja népének minden körülmények között: az új hazában bőségesen termett a gyümölcs, így már nem volt szükségük a mennyei kenyérre, a mannára.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet
27. fejezet – A szolgálat jutalma (1. rész)
Felbecsülhetetlen ár
Az Isten szolgálata nem hiábavaló. Felbecsülhetetlen jutalom vár azokra, akik életüket az ő szolgálatának szentelték. (Testimonies, IV, 107.)
Minden áldozat, amit az ő szolgálatában meghozunk, „kegyelmének gazdagsága szerint” nyeri el jutalmát. (The Desire of Ages, 249.)
A Krisztussal e világban végzett szolgálatunk jutalma az lesz, hogy nagyobb hatalommal és szélesebb kiváltságokkal munkálkodhatunk vele az eljövendő világban is. (Christ’s Object Lessons, 361.)
Mi alapján határozható meg az ár
Az Istennek végzett szolgálat értéke inkább a lelkület alapján mérhető le, amellyel végezzük, semmint a munkában eltöltött idő hossza alapján. (Testimonies, IX, 74.)
Eredményességük az isteni életben való előrehaladásukban a rájuk bízott talentumok kihasználásán múlik. Jövendő jutalmuk azzal az egyenességgel és buzgósággal lesz arányos, amellyel a Mestert szolgálják. (Review and Herald, 1887. március 1.)
Az Úr nagy és szent feladatot bízott ránk. Az elkövetkezendő életben azok kapják a legnagyobb örökséget, akik ebben a világban a leghívebben és legkészségesebben szolgáltak. (Christ’s Object Lessons, 330.)
Azok, akik a tizenegyedik órában jöttek a szőlőbe, hálásak voltak a lehetőségért, hogy dolgozhattak. Szívük telve volt hálával az iránt, aki felfogadta őket; és amikor a nap végeztével a gazda egész napi bért adott nekik, ugyancsak meglepődtek. Tisztában voltak azzal, hogy nem szolgáltak rá ekkora fizetségre. A munkaadójuk arcán látott jóindulat pedig örömmel töltötte el őket. Soha nem felejtették el a gazda jóságát és nagylelkűségét, amit irányukban nyilvánított ki.
Így van azzal a bűnös emberrel is, aki, tisztában lévén saját méltatlanságával, a tizenegyedik órában lép a Mester szolgálatába. Munkában eltöltött ideje olyan rövidnek tűnik, hogy úgy érzi, nem szolgálta meg a jutalmat, de örömmel veszi, hogy Isten egyáltalán felfogadta. Alázatos, bizakodó lélekkel dolgozik, hálás azért a kiváltságért, hogy Krisztus munkatársa lehet. Az Úr gyönyörködik ebben a lelkületben, és felmagasztalja azt. (Christ’s Object Lessons, 397–398.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
Ámen!
VálaszTörlés