Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 33. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet 350. nap
33.
A Sinaitól Kádesig
A sátor
építése még nem kezdődött el. (A kivonulás utáni második év elején állították
fel a szent sátort.) Ezt követte a papok felszentelése, a páska megünneplése, a
nép megszámlálása és különböző intézkedések, amelyek lényegesek voltak polgári
és vallási rendszerük szempontjából. Így Izrael népe közel egy évet töltött el
a Sinai hegynél kialakított táborhelyen. Istentiszteletük itt határozott formát
öltött. Isten törvényeket adott a nép kormányzására és olyan szervezetet
valósított meg, amely előkészítő iskola volt a nép számára Kánaán földjére való
bemenetelükhöz.
Izrael
kormányzását a legalaposabb szervezés jellemezte. Csodálatos volt tökéletessége
és egyszerűsége. A rend feltűnően megmutatkozott Isten minden teremtett műve
tökéletességében és elrendezésében, mely a héber gazdasági életben is
kifejezésre jutott. Isten volt a vezetés és a kormányzat középpontja, Izrael
uralkodója. Mózes az Isten által kijelölt látható vezetőként állott a nép élén,
hogy Isten nevében gondoskodjék a törvények betartásáról és végrehajtásáról.
Később a törzsek véneiből egy hetven tagból álló tanácsot választottak meg,
hogy ez támogassa Mózest a nép általános ügyeinek intézésében. Ezután
következtek a papok, akik a szentélyben tanácskoztak az Úrral. A törzsek
főnökei vagy fejedelmei uralkodtak a törzsek felett. Ezek alatt állottak és
ügyködtek az "ezredeseknek, századosoknak, ötvenedeseknek, tizedeseknek és
tiszttartóknak" nevezett elöljárók, akik szintén a törzsek főemberei közül
kerültek ki. Végül voltak olyan tisztjeik is, akiket különleges kötelességek
végzésével bíztak meg (5Móz 1:15).
A héber
tábort is pontos rend szerint három nagy körzetre különítették el. Mindegyiknek
megvolt a maga kijelölt helye a táborban. A táborhely középpontjában állt a
sátor, a láthatatlan Király tartózkodási helye. A sátor körül állomásoztak a
papok és léviták. Mögöttük sátoroztak az összes többi törzsek.
A sátor
felügyeletét és mindannak gondozását, ami a sátorhoz tartozott, a lévitákra
bízták, úgy a táborozás, mint a vándorlás ideje alatt. Mikor a táborhelyről
továbbmentek, nekik kellett a szent sátort lebontaniuk. Ha pedig elérték a
következő pihenőállomást, akkor szintén a lévitáknak kellett a sátort újra
felállítani. A többi törzs tagjainak halálbüntetés terhe mellett tilos volt a
sátorhoz közel menni. A lévitákat három csoportba osztották el, Lévi három
fiának leszármazottai szerint. Mindegyik csoportnak megvolt a maga különleges
feladata és munkája. A szent sátor előtt, annak közvetlen közelében állították
fel Mózes és Áron sátrát. Tőlük délre táboroztak a kéhátiták. Az ő kötelességük
volt, hogy gondoskodjanak a szövetség ládájáról és más tartozékokról. Északon
helyezkedtek el a méráriták. Megbízták őket, hogy gondoskodjanak a sátor
pilléreiről, karmantyúiról, deszkalapjairól, stb. A sátor hátsó része mögött
táboroztak a gersoniták. Rájuk bízták a sátor felügyeletét; takaróinak,
lepleinek és függönyeinek őrzését.
Mindegyik
törzsnek pontosan meghatározták a helyét. Mindegyik törzsnek a saját zászlója
alatt kellett menetelnie és saját zászlója mellett letáboroznia, mégpedig úgy,
ahogy az Úr megparancsolta nekik. "Az Izrael fiai, kiki az ő zászlója
alatt, az ő atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül
járjon tábort annak oldalai felől. Amiképpen tábort járnak, aképpen induljanak,
kiki az ő helyén, az ő zászlója mellett" (4Móz 2:2.17). Annak a kevert
népségnek azonban, amely még Egyiptomban csatlakozott Izraelhez és jött velük,
nem engedték meg, hogy a törzsek mellett a tábor területén foglalják el
szálláshelyüket. A vegyes sokaságnak a tábor határán kívül kellett
tartózkodnia. Még ivadékaikat is ki kellett zárni az izraeliták közösségéből
egészen a harmadik nemzedékig (5Móz 23:7-8).
Nagyon
gondos tisztaságot és szigorú rendet kellett tartani a tábor egész területén.
Érvényre kellett juttatni a táborban az egészségügyi előírásokat,
rendelkezéseket is. Mindenkinek, aki bármiféle okból tisztátalanná lett,
megtiltották, hogy belépjen a táborba. Ezeknek a rendszabályoknak az
alkalmazására elengedhetetlenül szükség volt ahhoz, hogy az egészséget
megőrizhessék ilyen hatalmas sokaságban. A tökéletes rend és tisztaság
megtartására is szükség volt annak érdekében, hogy Izrael élvezhesse a szent
Isten jelenlétét, aki kijelentette: "Mert az Úr, a te Istened, a te
táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet
[...] hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon tőled"
(5Móz 23:14).
Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 13
Dávid egyik
első tette az egyesített Izrael királyaként az volt, hogy a szövetség ládájának
átszállítását megszervezze, vidékről a kormányzó fővárosba.
A frigyláda
az izraelita vallás legfőbb jelképe volt, benne a Tízparancsolatot tartalmazó
két kőtáblával. Kívül, a láda fedelén lévő két kérub között volt az a hely,
ahol az Úr kinyilatkoztatta dicsőségét.
Dávid
szándéka, hogy a nemzetet Isten imádata körül egyesítse, dicséretre méltó volt.
Az ország minden részéből érkeztek emberek erre a nagyszabású eseményre. A
hangszerek szavára énekelve és táncolva, király és népe együtt ünnepelték a
frigyláda egy alkalmasabb helyre való költöztetését.
A
szállításért Uzza és Ahió volt a felelős. Amikor azonban az ökrök megbotlottak,
Uzza, aki titokban bűnben élt, kinyújtotta a karját, és megérintette a ládát,
ami után azonnal meghalt. Dávid nagyon
megharagudott Istenre, amiért Uzza halálát okozta. Ez a tapasztalat azonban
megtanította arra, hogy Isten szemében nem bűntelen az, aki nem tiszteli az Ő
személyének szentségét.
Mi
ugyanennek a kockázatnak vagyunk kitéve. Könnyen hozzáférhetünk a Bibliához;
gyülekezetbe járhatunk, amikor csak kedvünk tartja; és ezért Isten dolgaihoz
néha a kellő tisztelet nélkül közeledünk.
Dávid félte
Istent. Ez alkalommal letett arról, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vigye,
viszont mégis valami meglepő történt. Obed-Edom családját, akikhez a láda
került, bőségesen megáldotta az Úr. Ezek az áldások oly nagyszerűek voltak,
hogy három hónappal később Dávid mégis úgy döntött, hogy ismét magához veszi a
frigyládát, és Jeruzsálembe viteti.
Gyakran úgy
gondolkodunk, Istennek sok időbe telik megáldani bennünket. Obed-Edom története
azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mindössze három hónap alatt Isten
olyannyira megáldotta háza népét, hogy annak híre egész Izraelben elterjedt.
Ha Istent az
Őt megillető első helyre tesszük, rövid időn belül óriási áldásokat láthatunk
és érezhetünk az életünkben!
Jobson Santos
48. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 33. fejezetéhez
(jún. 26- júl. 2.).
Könnyű másokat
kritizálni! A vezetőknek célkereszt van a mellkasukon. Könnyű fogni a
hajítódárdát és hagyni, hogy suhanjon a levegőben, amint darabokra szaggatjuk,
amit nem szeretünk vagy nem illik bele a szerintünk vallott „helyes” fogalmába.
Miközben egy ujjunk vádlón elhelyezkedik, három visszafelé mutat magunkra.
Jaj! Mirjám leprával volt sújtva. Áron
megszégyeníttetett azáltal, hogy Isten visszavonta jelenlétét. „A hűtlenség
bűnébe estek nem csak az Úr által rendelt vezetővel szemben, hanem magával Istennel
szemben.” Míg a saját romlott szívünkkel folytatunk küzdelmet, könnyű másokkal
szemben kritikusnak lennünk. De milyen az, amikor minket kritizálnak?
Neheztelünk-e miatta? Vissza szólunk-e? A legjobbat gondoljuk-e?
Megvizsgáljuk-e a saját szívünket?
Izrael gyermekeinek története a Sínai-hegytől
Kádesig történő útjuk során arra emlékeztet minket, hogy Isten nem helyeseli a
morgolódást és a panaszkodást. A történet arra emlékeztet minket, hogy bízzunk
Isten képességében, ahogyan a vezetőkkel együttműködik, nem pedig ellenük
dolgozik. A történet arra is emlékeztet minket, hogy a testvéreinkkel, akik
ellenünk vétenek, személyesen beszélgessünk el, és ne terjesszük a pletykákat
körülöttünk.
„Ó, Uram, tégy rám szájkosarat. Adj nekem
olyan szívet és magatartást, mint a tied, olyat, ami arra vágyik, hogy
megmentsék, és nem pedig leromboljon, építsen és ne pusztítson. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése