2016. június 30., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 30 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet 354. nap

Mózes újra elmondta az Úr beszédét a gyülekezetnek és bejelentette a hetven vén megválasztását. A nagy vezér megbízása, amit ennek a hetven választott férfiúnak adott, jó mintául szolgálhatna a modern idők bíráinak és törvényhozóinak a bírói pártatlanság és becsületesség tekintetében. "[...] Hallgassátok ki atyátok fiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené" (5Móz 1:16-17).

Mózes most összehívta a hetven vént a sátorhoz. "Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekből, amely vala ő benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé" (4Móz 11:24-25). A magasból ruházták fel őket "erővel", mint ahogy Krisztus tanítványait is pünkösd napján. Tetszett az Úrnak, hogy így készítse fel őket a munkára és így adja meg nekik a tisztességet a gyülekezet jelenlétében, hogy bizalommal legyenek velük, mint Isten által kiválasztott emberekkel szemben, akik majd Mózessel együtt vesznek részt Izrael kormányzásában.

Újból nyilvánvalóvá lett a nagy vezető fennkölt és önzetlen lelkülete. Ketten a hetven közül alázatosan méltatlannak tartották magukat erre a felelős pozícióra és nem csatlakoztak testvéreikhez a sátornál. Isten lelke azonban leszállott reájuk ott, ahol voltak, így ők is megkapták és gyakorolták a prófétaság ajándékát. Mikor erről értesítették Józsuét, azonnal meg akarta akadályozni ezt a szabálytalanságot, mert félt, hogy véleménykülönbségre, sőt szakadásra vezethet a táborban. Mivel féltékenyen őrizte azt a megbecsülést, tiszteletet, amelyben mesterét részesítették, ezt mondta: "[...] Uram, Mózes, tiltsd meg őket! És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét őbeléjök" (4Móz 11:28-29).

Igen erős szél kezdett fújni a tengerről és a fürjek seregét sodorta a táborra "[...] egynapi járásnyira egyfelől, és egynapi járásnyira másfelől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén" - ott volt a sok fürj (4Móz 11:31). A nép pedig egész nap és éjjel, sőt még a következő napon is a csodálatosan szolgáltatott húseledel összegyűjtésén munkálkodott. Hihetetlen nagy mennyiséget biztosítottak belőle maguknak. Még az, aki "[...] keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert." Azt a mennyiséget pedig, amelyet nem használtak fel azonnal, megszárították és így tartalékolták. Ily módon a hússal való ellátásuk, ahogy az Úr megígérte nekik, elegendő volt egy egész hónapra.

Isten megadta a népnek azt az eledelt, amely nem szolgálta a javát. Megadta nekik, mert állhatatosan kitartottak a hús kívánása mellett. Nem elégedtek meg azokkal az ételekkel, amelyek a javukat és egészségüket szolgálták volna. Isten eleget tett lázadással fenyegető kívánságuknak, de most el kellett szenvedniük ennek következményét. Féktelen lakmározásba kezdtek, de kicsapongásukért hamarosan meg kellett bűnhődniük. "[...] megveré az Úr a népet igen nagy csapással" (4Móz 11:33). Nagyon sokat közülük égető láz vert le lábáról. A legbűnösebbek pedig abban a pillanatban elpusztultak, amikor megérintették azt az ételt, amely után áhítoztak.

Háseróthnál, a legközelebbi táborhelyen, ahol megálltak Thabera elhagyása után, még keserűbb megpróbáltatás várt Mózesre. Áron és Miriám igen megbecsült tisztséget és vezető helyet foglalt el Izrael népe körében. Isten mindkettőjüket megajándékozta a prófétaság lelkével és mindketten kapcsolatban voltak Mózessel a héberek megszabadításában. "[...] előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!" (Mik 6:4). Így adta tovább az Úr szavát Mikeás próféta. Miriám erős jelleme és rátermettsége már gyermekkorában, tehát elég korán kitűnt, amikor a Nílus mellett azt a kis gyékényből fonott kosarat őrizte, amelybe a csecsemőt Mózest rejtették el. Önuralmát és ügyes viselkedését Isten már akkor eszközül használta fel népe megszabadítójának megőrzésére és megmentésére. Gazdagon megajándékozta költői és zenei adottságokkal. Miriám Izrael asszonyait énekelve és táncolva vezette a Vörös-tenger partján. A nép iránta való szeretete és a menny személye iránt tanúsított megbecsülése tekintetében kétségtelen, hogy közvetlenül Mózes és Áron mögött állt. Az a gonosz azonban, amely a mennyben is megzavarta az összhangot, ennek az izraelita asszonynak a szívében is megjelent, aki nem mulasztotta el, hogy elégedetlenkedő társat találjon magának.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 17

Miután a frigyládát Jeruzsálembe hozatta, Dávid gondolkodni kezdett azon, hogy mi mást tudna még tenni, ami előrébb vinné Isten ügyét. Arra a következtetésre jutott, hogy jó ötlet lenne építeni egy alkalmasabb, állandó helyet a frigyláda számára.

Dávid megosztotta a szent templommal kapcsolatos álmát tanácsadójával, Nátán prófétával. Kezdetben a prófétának is tetszett az ötlet, azonban az Úr megüzente Nátánnal Dávid királynak, hogy nem szabad nekifognia a munkának, mert majd egyik fia fogja felépíteni a templomot.

Érdekes viszont, hogy bár nem építhette fel a templomot, Isten üzenete mégis örömmel töltötte el Dávidot. Különlegesnek érezte magát azért, amit Isten addig tett érte, és azért, amit még tenni fog az életében.

Röviden: Isten azt mondta Dávidnak, hogy mivel házat szerettél volna építeni nekem, én felépítem a te házadat, a te királyságodat, és megsegítem az utódaidat. Amikor az Úrtól kapunk álmot, Isten a legmélyebb vágyaink teljesítésén dolgozik. Ahogy a Szentírás mondja: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsolt 37:5).

Dávid idejében az uralkodók egyik fő gondja az volt, hogyan szavatolják saját és utódaik fizikai biztonságát. Igen gyakoriak voltak a cselszövések és árulások. Isten újra biztosította Dávidot arról, hogy egyik fia követni fogja őt a trónon, és Izrael trónján mindig az ő utódai fognak uralkodni. Sajnos Dávid utódai elbuktak, amikor az Urat kellett volna követniük. Dávid dinasztiája mégis kiteljesedett Krisztusban, Dávid vér szerinti utódjában.

Dávidot nagyon lelkesítette, hogy ő az, aki Istentől ilyen szeretetteljes ígéreteket kapott. Megértette, hogy az üzenet Isten bölcsességét közvetítette felé, az Úrét, aki mindent tud, és elkötelezetten munkálkodik azért, hogy megáldja és megvédje Dávid utódait.

Bölcsesség Istene, segíts meg minket, hogy úgy láthassuk  tanításaidat, mint amelyek kifejezik hatalmas szeretetedet és törődésedet irántunk!

Jobson Santos

48. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezetéhez (jún. 26- júl. 2.).

Könnyű másokat kritizálni! A vezetőknek célkereszt van a mellkasukon. Könnyű fogni a hajítódárdát és hagyni, hogy suhanjon a levegőben, amint darabokra szaggatjuk, amit nem szeretünk vagy nem illik bele a szerintünk vallott „helyes” fogalmába. Miközben egy ujjunk vádlón elhelyezkedik, három visszafelé mutat magunkra.

Jaj! Mirjám leprával volt sújtva. Áron megszégyeníttetett azáltal, hogy Isten visszavonta jelenlétét. „A hűtlenség bűnébe estek nem csak az Úr által rendelt vezetővel szemben, hanem magával Istennel szemben.” Míg a saját romlott szívünkkel folytatunk küzdelmet, könnyű másokkal szemben kritikusnak lennünk. De milyen az, amikor minket kritizálnak? Neheztelünk-e miatta? Vissza szólunk-e? A legjobbat gondoljuk-e? Megvizsgáljuk-e a saját szívünket?

Izrael gyermekeinek története a Sínai-hegytől Kádesig történő útjuk során arra emlékeztet minket, hogy Isten nem helyeseli a morgolódást és a panaszkodást. A történet arra emlékeztet minket, hogy bízzunk Isten képességében, ahogyan a vezetőkkel együttműködik, nem pedig ellenük dolgozik. A történet arra is emlékeztet minket, hogy a testvéreinkkel, akik ellenünk vétenek, személyesen beszélgessünk el, és ne terjesszük a pletykákat körülöttünk.

„Ó, Uram, tégy rám szájkosarat. Adj nekem olyan szívet és magatartást, mint a tied, olyat, ami arra vágyik, hogy megmentsék, és nem pedig leromboljon, építsen és ne pusztítson. Ámen.”

Jan White
Associate Pastor
Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése