Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 29. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet 330. nap
Mózes
Egyiptomból való elmenekülése után negyven évvel úgy látszott, hogy a
bálványimádás győzedelmeskedett. Évről-évre halványabb lett az izraeliták reménysége.
A király éppen úgy, mint népe, ujjongtak hatalmukban és gúnyt űztek Izrael
Istenéből. Az Isten és az izraeliták elleni gyűlölet növekedése akkor érte el csúcspontját,
amikor az a fáraó került trónra, aki Mózessel szembeszállt. Mikor a héber vezér
megjelent a király előtt, hogy átadja neki "Jahve: Izráel Istene"
üzenetét, akkor nem az igaz Isten felőli tudatlanság, hanem Isten hatalmával
való ellenszegülés váltotta ki belőle ezt a választ: "Kicsoda az Úr, hogy
szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat" (2Móz
5:2). Kezdettől fogva mindvégig a fáraó ellenállása az isteni paranccsal
szemben nem a tudatlanság, hanem a gyűlölet és dacolás eredménye volt.
Bár az
egyiptomiak nagyon hosszú ideig elutasították Isten ismeretét, az Úr még mindig
adott nekik alkalmat a megtérésre. József napjaiban Egyiptom menedék volt
Izrael számára. Amikor az egyiptomiak kedvességet tanúsítottak Isten népe
iránt, akkor tulajdonképpen Istent dicsőítették. Ezért a hosszantűrő Isten, aki
lassú a haragra és szíve telve van irgalmassággal, mindegyik ítéleténél,
Egyiptomra lesújtó csapásánál időt hagyott arra, hogy az nevelésként megtegye
hatását. Az egyiptomiakat megbüntette azokon keresztül, amiket imádtak.
Bizonyítékuk volt Jahve hatalmáról és meggyőződhettek arról, hogy mindazok,
akik engedelmeskedtek Istennek, megmenekülhettek az Egyiptomra lesújtó csapások
borzalmaitól. Éppen a király vakbuzgósága és makacssága eredményezte Isten
ismeretének terjedését és sok egyiptomit Isten szolgálatára vezetett.
Bár az
izraeliták nagyon hajlamosak voltak a pogányokkal való keveredésre és a
bálványimádás utánzására, Isten mégis megengedte nekik az Egyiptomba való
lemenetelt. József befolyása széles körben érezhető volt, és a körülmények is
kedvezőek voltak arra, hogy különálló népként éljenek. Az egyiptomiak durva
bálványimádása és kegyetlensége, elnyomása ottlétük későbbi szakaszában a
hébereket arra késztette, hogy megundorodjanak a bálványimádástól és
visszatérjenek atyáik Istenéhez. Sátán ezt az isteni gondviselést is saját
szándékának szolgálatára használta fel eszközként, vagyis arra, hogy
elsötétítve az izraeliták elméjét és bevezetve őket pogány uraik gyakorlatainak
utánzásába - elcsábítsa őket Izrael Istenének szolgálatából. A babonás
tisztelet miatt, amelyben az egyiptomiak az állatokat részesítették, a
hébereknek nem volt szabad fogságuk ideje alatt áldozatokat bemutatni. Így ez a
szolgálat elméjüket nem irányította a nagy áldozatra, és hitük lassanként
elgyengült. Amikor az idő eljött Izrael megszabadítására, Sátán elhatározta,
hogy ellenáll Isten tervének. Az volt a terve, hogy a több mint kétmillió
lelket tudatlanságban és babonaságban tartja. Azt a népet, amelynek Isten
megígérte, hogy megáldja és hatalmassá teszi a földön, és általuk kijelenti
akaratát, - azt a népet, amelyet törvénye megőrzőivé akart tenni, - ezt a népet
Sátán sötétségben és rabságban igyekezett tartani, hogy kitörölje elméjükből
Istennek még az emlékét is.
Sátán
akkor is ott volt, amikor Mózes a csodákat művelte a király előtt, hogy ellensúlyozza
azok befolyását a királyra és megakadályozza őt Isten felsőbbségének
elismerésében és az Isten utasításainak való engedelmességben. Sátán minden
hatalmát latba vetette annak érdekében, hogy utánozza és egyben meghamisítsa Isten
munkáját és ellenálljon Isten akaratának. Ennek az eredménye az lett, hogy utat
készített az isteni hatalom és dicsőség még nagyobb kibontakozásának, és
nyilvánvalóbbá lett úgy az izraeliták, mint minden egyiptomi előtt az igaz és
élő Isten létezése és felsőbbsége. Isten hatalma fenséges kinyilatkoztatásával
szabadította ki Izraelt egyiptomi rabszolgaságából és Egyiptom összes istenein
végrehajtotta ítéleteit, csapásait. "Kihozá azért az ő népét örömmel, és
az ő választottait vigassággal [...] Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit,
és törvényeit megőrizzék" (Zsolt 105:43-45). Isten megszabadította őket a
rabszolgaságból, hogy jó földre vezesse őket - egy olyan földre, amelyet isteni
gondviselésében menedékül készített számukra ellenségeik elől, ahol majd
szárnyai árnyékában lakozhatnak. Isten magához vette őket és örökkévaló
karjaival átölelte őket. Az irántuk megmutatott minden jóságáért és kegyelméért
csak azt kívánja meg tőlük, hogy ne legyenek nékik idegen isteneik ő előtte, az
élő Isten előtt, és magasztalják az ő nevét és tegyék azt dicsőségessé a
földön.
Az
egyiptomi fogság ideje alatt az izraeliták közül sokan elvesztették Isten
törvényének szentségét, és összekeverték ennek a törvénynek az előírásait a
pogány szokásokkal és hagyományokkal. Isten elvezette őket a Sinai hegyhez és
ott saját szavaival jelentette ki nekik törvényét.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 18
Ezékiás az istenközpontú élet világos
példája. Bár apja bálványokat imádott, Ezékiás elhatározta, hogy a magaslatok lerombolásával elfordítja
népét gonosz útjaiktól. Miért nem hatott Akház rossz befolyása Ezékiásra? Talán
leginkább azért, mert voltak körülötte más emberek, akik nagyobb hatással
voltak rá. Leginkább az édesanyja lehetett az, „Abija, Zekarjá leánya”(2Kir
18:2 – új prot. ford.).
Fontos dolgot tanulhatunk meg ebből. A
hátterünk és tapasztalataink nagy hatással lehetnek életünkre, de ez soha nem
lehet mentségünk a bűnre. Megszentelt életet élhetünk bűnnel teli környezetünk
ellenére, és bálványimádók között is követhetjük Istent.
Másrészt soha nem gyűjthetünk jutalompontokat
bármely jócselekedetünkkel. Bár Ezékiás bízott az Úrban és „őutána nem volt
hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak”(2Kir
18:5)”, ő is elkövette azokat a hibákat, amelyeket elődei. Amikor Ezékiás
uralkodásának tizennegyedik évében Asszíria királya megtámadta Júda városait, ő
abban bízott, hogy ezüst és arany fizetésével megoldja a problémát, de teljes
kudarcot vallott.
Amikor elfordítjuk tekintetünket Istenről és
a magunk elgondolása után akarunk menni, szégyent hozunk saját fejünkre.
Daniel Jiao
45. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 29. fejezetéhez
(jún. 5-11).
Sátán, aki magát
álcázva nagy sikerrel szedi rá az embereket, különösen a hazugságokra és
megtévesztésekre specializálódott, mióta a kozmikus küzdelem elkezdődött. Nem
elégedett meg azzal, hogy a legmagasabb angyal volt, ő hatalomra vágyott. A
hűségesség álarca alatt ravaszul kétséget hintett el Isten törvényével
kapcsolatban. Idővel ez odáig fajult, hogy Istent igazságtalansággal, mások
jogainak bitorlásával és önimádattal vádolták meg. Sátán magát a világegyetem
érdekében harcoló szabadságharcosként feltüntetve, maga mellé csábította az
angyalokat, akiknek egy jobb kormányzást ígért - a törvény korlátozásai nélkül.
„A végtelen Bölcsesség nem pusztította el Sátánt. Mivel Isten csak szeretetből
fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a
meggyőződésre kell épülnie, hogy Ő jó és igazságos.” (PP 42)
Gyakran azon tűnődünk, vajon miért tart olyan
sokáig a nagy küzdelem. Azért, mert Istent perbe fogták ebben a kozmikus
bírósági tárgyalásban és Sátán kérlelhetetlenül vet fel újabb vádakat. Miért
kellenek a törvények? Miért kell hűségteszt? Isten egy zsarnok. Istent kell
hibáztatni a gonoszért. Istennek megvannak a kedvencei. Isten törvényét
lehetetlen megtartani. A törvény kizárja a megbocsátást. Miután Sátán veszített
a keresztnél: Az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot. Ha a
földlakóknak meg lehet bocsátani, az angyaloknak miért nem? Isten kikerüli a
törvényt. Isten igazságtalan. (DA 762)
Addig, amíg Sátán uralma teljesen le nem
lepleződik, minden elképzelhető vád meg nem cáfolódik, és Isten jelleme és
törvénye mindörökké vissza nem nyeri megkérdőjelezhetetlen voltát, addig nem
lesz a világegyetem biztonságban. Ha felkiáltasz: „Meddig még, Uram?”, tudd,
hogy Isten epekedve várja, hogy hazahozhasson, és nem késlekedik egy perccel
sem tovább, mint amennyi szükséges.
Heide Ford
Church Elder
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése