Higgyetek az Ő prófétáinak - június 6 - HÉTFŐ - 2 Királyok 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 29. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet 330. nap

Mózes Egyiptomból való elmenekülése után negyven évvel úgy látszott, hogy a bálványimádás győzedelmeskedett. Évről-évre halványabb lett az izraeliták reménysége. A király éppen úgy, mint népe, ujjongtak hatalmukban és gúnyt űztek Izrael Istenéből. Az Isten és az izraeliták elleni gyűlölet növekedése akkor érte el csúcspontját, amikor az a fáraó került trónra, aki Mózessel szembeszállt. Mikor a héber vezér megjelent a király előtt, hogy átadja neki "Jahve: Izráel Istene" üzenetét, akkor nem az igaz Isten felőli tudatlanság, hanem Isten hatalmával való ellenszegülés váltotta ki belőle ezt a választ: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat" (2Móz 5:2). Kezdettől fogva mindvégig a fáraó ellenállása az isteni paranccsal szemben nem a tudatlanság, hanem a gyűlölet és dacolás eredménye volt.

Bár az egyiptomiak nagyon hosszú ideig elutasították Isten ismeretét, az Úr még mindig adott nekik alkalmat a megtérésre. József napjaiban Egyiptom menedék volt Izrael számára. Amikor az egyiptomiak kedvességet tanúsítottak Isten népe iránt, akkor tulajdonképpen Istent dicsőítették. Ezért a hosszantűrő Isten, aki lassú a haragra és szíve telve van irgalmassággal, mindegyik ítéleténél, Egyiptomra lesújtó csapásánál időt hagyott arra, hogy az nevelésként megtegye hatását. Az egyiptomiakat megbüntette azokon keresztül, amiket imádtak. Bizonyítékuk volt Jahve hatalmáról és meggyőződhettek arról, hogy mindazok, akik engedelmeskedtek Istennek, megmenekülhettek az Egyiptomra lesújtó csapások borzalmaitól. Éppen a király vakbuzgósága és makacssága eredményezte Isten ismeretének terjedését és sok egyiptomit Isten szolgálatára vezetett.

Bár az izraeliták nagyon hajlamosak voltak a pogányokkal való keveredésre és a bálványimádás utánzására, Isten mégis megengedte nekik az Egyiptomba való lemenetelt. József befolyása széles körben érezhető volt, és a körülmények is kedvezőek voltak arra, hogy különálló népként éljenek. Az egyiptomiak durva bálványimádása és kegyetlensége, elnyomása ottlétük későbbi szakaszában a hébereket arra késztette, hogy megundorodjanak a bálványimádástól és visszatérjenek atyáik Istenéhez. Sátán ezt az isteni gondviselést is saját szándékának szolgálatára használta fel eszközként, vagyis arra, hogy elsötétítve az izraeliták elméjét és bevezetve őket pogány uraik gyakorlatainak utánzásába - elcsábítsa őket Izrael Istenének szolgálatából. A babonás tisztelet miatt, amelyben az egyiptomiak az állatokat részesítették, a hébereknek nem volt szabad fogságuk ideje alatt áldozatokat bemutatni. Így ez a szolgálat elméjüket nem irányította a nagy áldozatra, és hitük lassanként elgyengült. Amikor az idő eljött Izrael megszabadítására, Sátán elhatározta, hogy ellenáll Isten tervének. Az volt a terve, hogy a több mint kétmillió lelket tudatlanságban és babonaságban tartja. Azt a népet, amelynek Isten megígérte, hogy megáldja és hatalmassá teszi a földön, és általuk kijelenti akaratát, - azt a népet, amelyet törvénye megőrzőivé akart tenni, - ezt a népet Sátán sötétségben és rabságban igyekezett tartani, hogy kitörölje elméjükből Istennek még az emlékét is.

Sátán akkor is ott volt, amikor Mózes a csodákat művelte a király előtt, hogy ellensúlyozza azok befolyását a királyra és megakadályozza őt Isten felsőbbségének elismerésében és az Isten utasításainak való engedelmességben. Sátán minden hatalmát latba vetette annak érdekében, hogy utánozza és egyben meghamisítsa Isten munkáját és ellenálljon Isten akaratának. Ennek az eredménye az lett, hogy utat készített az isteni hatalom és dicsőség még nagyobb kibontakozásának, és nyilvánvalóbbá lett úgy az izraeliták, mint minden egyiptomi előtt az igaz és élő Isten létezése és felsőbbsége. Isten hatalma fenséges kinyilatkoztatásával szabadította ki Izraelt egyiptomi rabszolgaságából és Egyiptom összes istenein végrehajtotta ítéleteit, csapásait. "Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vigassággal [...] Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék" (Zsolt 105:43-45). Isten megszabadította őket a rabszolgaságból, hogy jó földre vezesse őket - egy olyan földre, amelyet isteni gondviselésében menedékül készített számukra ellenségeik elől, ahol majd szárnyai árnyékában lakozhatnak. Isten magához vette őket és örökkévaló karjaival átölelte őket. Az irántuk megmutatott minden jóságáért és kegyelméért csak azt kívánja meg tőlük, hogy ne legyenek nékik idegen isteneik ő előtte, az élő Isten előtt, és magasztalják az ő nevét és tegyék azt dicsőségessé a földön.

Az egyiptomi fogság ideje alatt az izraeliták közül sokan elvesztették Isten törvényének szentségét, és összekeverték ennek a törvénynek az előírásait a pogány szokásokkal és hagyományokkal. Isten elvezette őket a Sinai hegyhez és ott saját szavaival jelentette ki nekik törvényét.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 18

Ezékiás az istenközpontú élet világos példája. Bár apja bálványokat imádott, Ezékiás elhatározta,  hogy a magaslatok lerombolásával elfordítja népét gonosz útjaiktól. Miért nem hatott Akház rossz befolyása Ezékiásra? Talán leginkább azért, mert voltak körülötte más emberek, akik nagyobb hatással voltak rá. Leginkább az édesanyja lehetett az, „Abija, Zekarjá leánya”(2Kir 18:2 – új prot. ford.).

Fontos dolgot tanulhatunk meg ebből. A hátterünk és tapasztalataink nagy hatással lehetnek életünkre, de ez soha nem lehet mentségünk a bűnre. Megszentelt életet élhetünk bűnnel teli környezetünk ellenére, és bálványimádók között is követhetjük Istent.

Másrészt soha nem gyűjthetünk jutalompontokat bármely jócselekedetünkkel. Bár Ezékiás bízott az Úrban és „őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak”(2Kir 18:5)”, ő is elkövette azokat a hibákat, amelyeket elődei. Amikor Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében Asszíria királya megtámadta Júda városait, ő abban bízott, hogy ezüst és arany fizetésével megoldja a problémát, de teljes kudarcot vallott.

Amikor elfordítjuk tekintetünket Istenről és a magunk elgondolása után akarunk menni, szégyent hozunk saját fejünkre.

Daniel Jiao

45. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezetéhez (jún. 5-11).

Sátán, aki magát álcázva nagy sikerrel szedi rá az embereket, különösen a hazugságokra és megtévesztésekre specializálódott, mióta a kozmikus küzdelem elkezdődött. Nem elégedett meg azzal, hogy a legmagasabb angyal volt, ő hatalomra vágyott. A hűségesség álarca alatt ravaszul kétséget hintett el Isten törvényével kapcsolatban. Idővel ez odáig fajult, hogy Istent igazságtalansággal, mások jogainak bitorlásával és önimádattal vádolták meg. Sátán magát a világegyetem érdekében harcoló szabadságharcosként feltüntetve, maga mellé csábította az angyalokat, akiknek egy jobb kormányzást ígért - a törvény korlátozásai nélkül. „A végtelen Bölcsesség nem pusztította el Sátánt. Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a meggyőződésre kell épülnie, hogy Ő jó és igazságos.” (PP 42)

Gyakran azon tűnődünk, vajon miért tart olyan sokáig a nagy küzdelem. Azért, mert Istent perbe fogták ebben a kozmikus bírósági tárgyalásban és Sátán kérlelhetetlenül vet fel újabb vádakat. Miért kellenek a törvények? Miért kell hűségteszt? Isten egy zsarnok. Istent kell hibáztatni a gonoszért. Istennek megvannak a kedvencei. Isten törvényét lehetetlen megtartani. A törvény kizárja a megbocsátást. Miután Sátán veszített a keresztnél: Az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot. Ha a földlakóknak meg lehet bocsátani, az angyaloknak miért nem? Isten kikerüli a törvényt. Isten igazságtalan. (DA 762)

Addig, amíg Sátán uralma teljesen le nem lepleződik, minden elképzelhető vád meg nem cáfolódik, és Isten jelleme és törvénye mindörökké vissza nem nyeri megkérdőjelezhetetlen voltát, addig nem lesz a világegyetem biztonságban. Ha felkiáltasz: „Meddig még, Uram?”, tudd, hogy Isten epekedve várja, hogy hazahozhasson, és nem késlekedik egy perccel sem tovább, mint amennyi szükséges.

                   

Heide Ford

Church Elder

Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba