Higgyetek az Ő prófétáinak - június 3 - PÉNTEK - 2 Királyok 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 28. fejezet 327. nap

Mózes jól ismerte azok romlottságát és vakságát, akiket Isten a gondjaira bízott. Ismerte azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kellett küzdenie. De megtanulta azt is, hogy Isten segítségére van szüksége, hogy uralkodni tudjon a népen. Isten akaratának világosabb kijelentéséért és Isten jelenlétének bizonyítékáért könyörgött: "Lásd" - mondta az Úrnak - "te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt. Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped" (2Móz 33:12-13).

Erre Isten ezt felelte Mózesnek: "Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?" (2Móz 33:14). Mózes azonban nem elégedett meg Istennek ezzel a feleletével. Mert lelkére nehezedett az a gondolat, hogy milyen rettenetes következményei lennének annak, ha Isten magára hagyná Izraelt megkeményedett és bűntudat nélküli állapotában. Nem tudta elviselni azt sem, hogy személyes érdekei elkülönüljenek testvérei érdekeitől. Így azért imádkozott, hogy Isten kegyelme és jóakarata jelenlétének jele tovább és folyamatosan irányítsa vándorlásaikat: "Ha a te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen. Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és te a néped minden néptől, amely e földnek színén van" (2Móz 33:15-16).

Az Úr pedig ezt mondta: "Megteszem ezt is amit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged" (2Móz 33:17). A próféta azonban tovább könyörgött. Az Úr eddig minden kérését teljesítette. Ekkor olyan kéréssel fordult az Úrhoz, amilyen kérést emberi lény eddig még sohasem kért: "Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet" (2Móz 33:18).

Isten nem utasította rendre Mózest ezért a vakmerő kérésért. Sőt így fordult hozzá: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el" (2Móz 33:19). Isten fedetlen, leplezetlen dicsőségére egyetlen ember sem tekinthet rá halandó állapotában úgy, hogy azután továbbra is életben maradjon. Mózest azonban az Úr biztosította arról, hogy annyit láthat meg az isteni dicsőségből, amennyit el tud viselni. Ezután Isten ismét felhívta őt a hegyre. Az a kéz, amely a világot megteremtette, annak a keze "aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik" (Jób 9:5) fogta ezt a porból való teremtményt, a hitnek e hatalmas emberét és egy szikla hasadékába helyezte el, mialatt Isten dicsősége és Isten minden jósága elvonult előtte.

Mózesnek ez a tapasztalata - mindenekfelett pedig az Úrnak az ígérete, hogy az ő jelenléte továbbra is mindig együtt jár majd vele - a siker biztosítéka volt számára az előtte lévő munka elvégzéséhez. Mózes ezt az élményét értékesebbnek tartotta mindannál a tudománynál, amit Egyiptomban sajátított el, minden államférfiúi vagy hadvezéri képességénél. Semmiféle földi hatalom vagy ügyesség, tudás nem pótolhatja Isten állandó jelenlétét.

A bűnös ember számára félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. Mózes azonban egyedül állt ott az örökkévaló Isten jelenlétében és nem félt, mert lelke összhangban volt Teremtője akaratával. A zsoltáríró így fejezi ezt ki: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram" (Zsolt 66:18). "Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket" (Zsolt 25:14).

Isten kijelentette magát: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:6-7).

"És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét" (2Móz 34:8). Ismét azért könyörgött, hogy Isten bocsássa meg népe vétkét és tegye őket az ő örökségévé. Isten meghallgatta imáját. Az Úr kegyelmesen megígérte, hogy megújítja szövetségét Izrael iránt és csodákat tesz majd érettük, olyan csodákat "[...] amilyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között" (2Móz 33:10).

Mózes ismét negyven napot és negyven éjszakát töltött el a hegyen. Egész idő alatt - mint ahogy az első alkalommal is történt - Isten csodálatos módon tartotta fenn életét. Isten senkinek nem engedte meg, hogy felmenjen vele, vagy hogy Mózes távolléte alatt valaki megközelítse a hegyet. Isten parancsára Mózes két kőtáblát készített és ezeket magával vitte a hegyre. Az Úr azután ismét "[...] felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot" (2Móz 34:28). (Lásd: Függelék 5. megjegyzését.).

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 15

A királyok felemelkednek, majd elbuknak, és úgy tűnik, Júda és Izrael között az volt a különbség, hogy királyaik miként viszonyultak Istenhez. E fejezet beszámolója szerint Júda két királya Azária és Jótám „kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt” (15:3, 34). Viszonylag hosszú ideig uralkodtak, nem úgy, mint a gyorsan egymás után következő izraeli királyok, akik közül Sallum uralma például egy hónapig tartott, majd kivégezték.

Vajon a júdabeli királyok mind jók voltak? Sajnos a magaslatokat nem rontották le ők sem, és „a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon” (4. vers). A magaslatokat – a templomi szolgálatokkal ellentétben – gyakran bálványimádásra használták, és ezért lett volna annyira fontos, hogy ezeket a helyeket lerombolják.

Vajon neked is vannak „magaslataid”? Mindnyájan szeretnénk követni Istent, de valahogy szívünk egy részét mindig megtartjuk magunknak, és nem engedjük a Szentléleknek, hogy teljesen megtisztítson bennünket. Ez lehet az az ék, aminek segítségével sátán megkísért bennünket, és mivel nincs meg Istentől a kellő védelmünk, ezért a gonosz prédájává válunk. 

Sátánt kizárólag úgy győzhetjük le, ha teljesen alárendeljük magunkat Istennek. Vizsgáljuk meg szívünket, és találjuk meg ezeket a magaslatokat! Kérjük meg Istent, hogy távolítsa el ezeket, és akkor végre megtapasztaljuk, milyen békességben lenni Istennel!

Daniel Jiao

44. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 28. fejezetéhez (máj. 29-jún 4.).

Áron példája, amikor Mózes felment a hegyre, arra késztet, hogy a saját választásaim fölött tűnődjek el. Amikor nyomással szembesülök, a tömeggel tartok, vagy kitartok az elveim mellett? Az a vágyam, hogy olyan ember legyek, aki arra ösztönzi a körülötte lévőket, hogy azt tegyék, ami a helyes, az Istennek tetsző dolgot. Hihetetlenül fontos, hogy a vezetők számonkérhetők legyenek.

Beleborzongok, amikor olyanokról hallok, akik nyilvános bűnbe esnek, főképp, ha egyházi vezetőkről van szó. Ez Krisztus testére, az egész egyházra kihatással lesz: „Isten szemében nincs szörnyűbb gonoszság, mint mások bűnre való ösztönzése.” (PP 323)

Hála Istennek az Ő kegyelméért! Isten kegyelme lélegzetelállító, ahogy Áronnal bánt. Áron nem vállalt felelősséget Izrael bűnéért. „Az emberek – ők tették. Bedobtam az arany fülbevalókat a tűzbe, és hoppá, már el is tűntek! És lett belőlük aranyborjú!” Mégis, amikor Áron bűnbánatot tartott, Isten visszaállította őt a főpapi tisztségbe. Ez lenyűgöző! Csak azok lesznek megbüntetve, akik megmaradnak a lázadásban,. Isten irgalmassága elképesztő.

Őrizzük meg szívünkben mára ezt a régi dicsőítést: „Merj Dániel lenni, merj a tömegből kitűnni. Merj biztos céllal bírni, merd ezt másokkal tudatni!”

Jan White

Associate Pastor

Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba